Úgy kezdődött, postámban ez év elején egy levelet találtam a következő szöveggel:
„Tisztelt Költőnő!
Én, mint a BEBESE elnöke, szeretném Önt meghívni 2012. április 16-án a klubban tartott Költészetnapi ünnepségre, mint előadót, költőnőt.
Sokat olvasgatom a Napvilág Íróklub verseit-műveit, természetesen az Ön versei az első helyen állnak ebben.
Egy ismerősöm hívta fel a figyelmem erre az oldalra. Mivel magam is nagy rajongója vagyok a verseknek, szívesen olvasgatom, néha még véleményeket is írok.
Magunkról annyit, hogy egy 75 fős, Salgótarján város kiváló egyesülete vagyunk. Most tartottuk a 15. évfordulónkat. Minden évben egyik téma a Költészet Napjáról megemlékezés.
Nagy megtiszteltetésnek vennénk, ha Ön, mint a megyénk költőnője eljönne, elhozna verseiből és beszélne önmagáról, hogyan is indult el ezen az úton." Stb…
Hűha, micsoda meglepetés! Erre nem számítottam.
Azonban a meglepetés mellett örömmel fogadtam a tartalmát. Elkezdtem rajta gondolkodni, hogyan is fogjak hozzá. Jó ötletem támadt. Van egy novellám, annak alapján tudnék ilyen emelkedett ünnepségre összeállítani anyagot, amelyet a verseimmel színesítenék…
Elhatároztam, hogy elfogadom a meghívást, hiszen a fiatal-felnőtt életem éppen abban a városban kezdődött, ezért sok kedves emlék köt oda; bár nehéz éveket kellett ott átélnem.
Megírtam a választ, melyben arra is kitértem, hogy nem vagyok a szavak embere, vállalom, azonban engedtessék meg, hogy ne szabad-előadást várjanak tőlem, inkább leírnám, s egyes részeit felolvasnám.
Megtiszteltetésnek éreztem, hogy Költők Napja tiszteletére hívtak meg, s egy névtelen író-költő életére és munkásságára kíváncsiak. Igaz, a megyében élek, talán elsősorban ez vezérelte őket.
Az is eszembe jutott: jó lenne, ha nem csak én szerepelnék majd az ünnepségen, hanem felderítenénk még néhány megyében lakó írót és költőt, színesebb lenne a paletta. Biztosan akadna itt, a Napvilágnál is, aki társul vállalkozna a szereplésre. Ezért megkerestem Főszerkesztőnket, segítségét kértem, hogyan lehet megtudni, hogy kik laknak a környéken, akiket meghívhatnánk.
Sajnos, nem jártam sikerrel, mivel sokan nem közlik a lakhelyüket, s nem találtam társakra. Helyben pedig – ahol tagként működtem egy ideig a helyi íróklubnál, az utóbbi időben nem tartottak összejövetelt, szinte halódott a klubélet.
Időközben több levelet váltottam az engem meghívó klub-elnökkel, s megtudtam, hogy József Attiláról a bevezetőjében ő fog megemlékezni. Ez megkönnyíti a munkámat, ezért néhány levélváltás után nekifogtam a munkának, bőven volt rá időm, hogy előkészítsem.
Időközben eljött megbeszélni velem a műsort, megegyeztünk a részletekben. Megbeszéltük, hogy az anyagban hivatkozott verseimet részben én mondom el, s vállalkozott rá, hogy néhány vers elmondására felkér versmondókat.
A klub helyiségének befogadóképessége kicsi, ezért a város kultúrházának konferencia-termét kérte el erre az alkalomra, ahol minden felszerelés-kellék, rendelkezésre áll.
Ezután már csak az anyagom kidolgozásán kellett fáradoznom, hogy időben, megfelelő tartalommal készüljön el, s a megbeszélt kb. egy órai időbe beférjen.
Rohamléptekkel közeledett az idő. Néha kicsit izgultam, se az anyag rendben volt már, s amikor időm engedte, szinte naponta átolvastam, javítgattam rajta, kiválasztottam a versekből néhányat, s beillesztettem a megfelelő helyekre.
Úgy éreztem, kész a nagy mű s az időpontra is összpontosítottam, nem akartam túl hosszúra nyújtani, nehogy megunja majd a közönség.
Eljött a nagy nap. Kocsival jöttek értem, út közben beszélgetve említést tettem arra, hogy a megyében fekvő szülőfalumból is jönnek vendégek, s amikor megemlítettem egyikük nevét, az elnöknő meglepődve válaszolt, akivel köztünk már baráti viszony alakult ki: – Jaj, de jó, hiszen őt ismerem, igaz, nagyon régen találkoztunk, ugyanis a középiskolában osztálytársak voltunk!
Örült hírnek, s amikor megérkeztünk, és gyülekeztek a vendégek, kölcsönös volt az örömük, Lányom is megérkezett Budapestről; jó volt velük találkozni.
A terem zsúfolásig megtelt, középiskolások ültek a hátsó sorokban. Elsötétedett a nézőtér.
*
Szeretném megjegyezni, hogy nem csak most, miután lezajlottak az események, már korábban is megfordult a fejemben, hátha érdekelné az esemény a Napvilág tagjait; benneteket, akik közül már több írótársammal közelebbi ismeretségbe kerültem, néhányatokkal személyesen is megismerkedtem.
Elhatároztam, hogy a beszédemet, s az ünnepségen elhangzott verseket Nektek bemutatom, kicsit érintve a hangulatot.
*
Tehát elsötétedett a nézőtér, mély csend lett a teremben, mindenki várakozással figyelt.
Az elnök köszöntötte a megjelenteket, és méltatta József Attila költészetét, beszélt a költő életéről, s elmondta, hogy a klubban minden esztendőben megemlékeznek róla.
Kedvesen érintette a megjelenteket az, amikor felkérte a hallgatóságot, hogy együtt mondják vele a Mama című verset.
Nagy taps követte rövid beszédét, majd bemutatott engem a társaságnak és bejelentette, hogy én következem.
Állapotomra tekintettel kis asztal mellett, ülve olvastam és mondtam el a beszédet.
Kérlek, olvassátok olyan szeretettel, ahogyan én elétek tárom.
Folytatása következik.
23 hozzászólás
Kedves Kata!
Sohasem tudhatja az ember, honnan jön az áldás. Egy levél a postaszekrényben… s felforgatja az ember mindennapjait, pozitív értelemben. Örülök az örömödnek, biztos vagyok benne, hogy megérdemelted, bár én még csak most ismerkedek a műveiddel.
Nagyon várom a folytatást!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Valóban sosem tudja az ember előre, mit hoz a posta vagy az idő, de a jónak-kellemesnek mindenki jobban örül, mint egy kellemetlen hírnek.
Nekem az az e-mail kellemes napokat szerzett. S igazán nem számítottam rá, mintha az Égből pottyant volna.
S nagyon kedves embereket ismerhettem meg.
Köszönöm, hogy olvastd, s örülök, ha ismerkedsz a műveimmel.
Szeretettel:
Kata
Kedves Kata! Nagy érdeklődéssel olvastam végig ezt a beszámolódat. Nem csalatkoztam! Várom a folytatást, hiszen abban lesz majd, mi, és hogyan történt? Két kis furcsaságot azért találtam. (Tudod, én is mindig kötözködök). Az egyik: nekem fura, amikor egy elnök azt állítja a saját egyesületéről, hogy az "kiváló". Erről persze te nem tehetsz. A másik: mire véljük, ha egy költőnő kijelenti, hogy ő nem a szavak embere?! Jó ég! kitől várjuk akkor, h a szavak embere legyen??? De ettől függetlenül: TETSZETT Szeretettel üdvözöllek. én
Kedves László!
Örülök, hogy olvastad az anyagomat. Már hogyne tudnám, milyen vagy, hiszen mindketten éppen elég régi bútordarabok vagyunk itt az oldalon (tréfa). Nos, hogy az elnök mit mond, az az ő dolga, de – kinek nincsen kisebb-nagyobb tévedése-hibája?!
Egyébként igen aktív, jó szervező. Mire vélljük, hogy nem vagyok a szavak embere…
Az írás mégsem szó. Mindig jobban tudtam magam kifejezni írásban, mint szóban. Így kell értelmezni a szavaimat. Nos, én pedig abba szerettem volna belekötni (de ennyi figyelem mellett nem találtam ildomosnak) hogy a költő az költő, még ha nő is. Nem szeretem, ha hozzáteszik, hogy nő s az író is író akkor is, ha nő. De ezekre a "csekélységekre nem sokan adnak.
Köszönöm, hogy meglátogttál, s ennyi "kötözködés" mindenkor belefér egy véleménybe, pláne, ha azzal z ember végül is egyetért.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Bödön!
Örülök, hogy eljöttél, s elolvastad az első részt. Tudom, már hogyne tudnám azt, hogy milyen vagy, éppen elég régi bútordarabok vagyunk mindketten itt, a oldalon! A "kiváló" szó mellett az illető igazán jó szervező és kedves ember. De mindenkinek lehet szóbotlása, bocsánatos bűn.
A másik vagyis a "költőnő" – jelen esetben saját magam, egyébként sem szeretem ezt a kifejezést. A nő is költő és író, fölösleges hozzátenni, hogy nő – szerintem. De ezt a szót sem én használtam. Azonban azt nem tagadhatom, bármilyen furcsa is, de nem vagyok a szavak embere olyan értelemben, hogy szabadon mondjak el egy órás beszédet, inkább írásban fejezem ki magam, s beleolvasok a szövegembe.
Köszönöm a látogatásodat, s csak kötözködjél tovább, de ne legyen nagyon erős! Az "építő kritika" pedig mindig hasznunkra válik!
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Örömmel olvastam, hogy ilyen megtiszteltetés ért, hiszen az olvasókkal találkozni nagyon kedves és lélekmelengető dolog. 🙂 Az is nagy dolog, hogy felfigyeltek Rád, ezen az oldalon, ami persze egyáltalán nem lep meg, hiszen munkásságod kiemelkedő.
Ránk nézve pedig megtisztelő, hogy megosztod velünk az örömödet. Várom a folytatást.
Gratulálok szeretettel.
pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Bennem az keltett kellemes érzést – azon kívül, hogy felfigyeltek rám – hogy a meghívottakkal – a hallgatókkal jó találkozni, s a fogadtatásuk valóban meglepett. Már a beszéd közben új volt számomra, hogy a terem legalább felét megtöltő gimnazisták mély csendben hallgattak, és mindenki csöndesen figyelt a szavaimra, s csak a – következő részekben elhangzó versek után – váltotta fel a csendet tapsvihar.
Azért gondoltam arra, hogy Veletek is megosztom örömömet, mivel talán sok új dolgot is fel lehet majd benne fedezni, amit az itteni anyagaim nem tartalmaznak.
Köszönöm kedves szavaidat, s örülök, hogy meglátoattál.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Én nem vagyok meglepődve, hogy az írásaid sok embert vonzanak a "Napvilág" oldalára, mert igazán eredeti, de mindenki számára érthető alkotásaidat én is nagyon szeretem! 🙂
A verseidről nem tudok nyilatkozni, mert /bocsánat/ elsősorban a prózáidat olvasom, de el tudom képzelni, hogy a versírásban is legalább olyan kitűnő vagy.
Nagy érdeklődéssel várom a folytatást!
Judit
Kedves Judit!
Kedvesen írsz, de jól esnek a közvetlen megnyilatkozásaid. Valóban, nagyon sokan keresnek fel e-mailben, akik a Napvilágról szereznek tudomást a létezésemről. Az kicsit túlzás, hogy ha a prózában, akkor a versben is kitűnő lennék. Bár úgy lenne. Ebben nem tudom elérni az én drága apukám színvonalát, aki amolyan igazi, a verstan előírásait alapjaiban ismerő és annak a gyakorlója volt. Ha majd tovább olvasod az anyagot, találkozhatsz egy-két versével. Mekem is született már néhány jobbnak mondható versem, de bármilyenek is, megszerettem művelni. Vasárnap itt helyben a Művészek Ünnepi Szentmiséjére hívtak meg, és ott fogok emondani egy – oda illő verset. Azért jól esik, hogy itt-ott már fölismernek…
Köszönöm a látogatást és értékelésedet.
Kata
Kedves Kata!
Nagyon örülök a sikerednek.És örülök hogy a második otthonomról írsz benne.Az unokatesóm volt a gimisek között.Várom a folytatást.
Eszter
Kedves Eszter!
Köszönöm az elismerést. Azért vlt könnyű nekem ott fellépni, mivel legalább hat évet olyan fiatalon, mint most Te lehetsz, ott éltem. Ha érdekel az oda készített anyagom, abból többet is megtudhatsz.
A gimnazisták nagyon rendesen viselkedtek (azt hittem, hogy majd unják, de nagyon csendesek, rendesek voltak. A közönség is csodálatos volt, olyan szeretettel vettek körül, hogy arra nem is gondoltam.
A leveledre is válaszoltam.
Máskor is szívesen látlak: Kata
Kedves Kata!
Milyen jó ha az embert, jelen esetben téged, néha jobban éri a napsugár melege. Fásult, elnehezült világunkban az ilyen események, ünnepnek számítanak. Nem csodálkozom a felkérésen, mert már sok szép alkotást olvastam tőled, és ha nekem tetszik, miért ne tetszene másoknak is. Örülök a sikerednek, és kíváncsian várom a folytatást.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Úgy igaz, ahogyan mondod, ebben a "fásult, elnehezült világban" valóban jól jön az embernek, hogy kicsit kiemelkedjék a mindennapok egyhangú őrlőmalmából. Nekem úgy jött, igazán nem számítva rá, mint egy álom. S az a nap kiemelt ünnep marad számomra mindenkor.
Köszönöm kedves szavaidat.
Éppen most tettem fel a folytatást.
Szeretettel: Kata
a jó dolgok mindig az égből pottyannak.
Kedves Müszélia!
Még jó, hogy – ha nem is sűrűn -, de időnként történnek velünk kellemes dolgok is. S ezért értékelni kell, és hálásaknak kell lennünk.
Köszönöm látogatást és értékelést.
Szeretettel: Kata
Drága Kata! Örömmel olvastam soraid prózai műveid között. Megtiszteltetés, az egyesületem nevében is köszönjük, hogy megírtad. Valóban, méltó megünneplése volt ennek a napnak. Mindenki szívébe zárta Finta Kata nevét és kedves lényét. Én magam nevében, külön köszönöm, hogy elfogadtad meghívásunkat és emelted személyeddel, munkásságoddal a nap értékét. Üdvözlettel BEBESE elnöke Deák Éva Tóthné
Kedves Éva!
Számomra külön öröm, hogy itt, a Napvilágnál is, találkozhattam Veled. Az idei Költészet Napja különlegesen kiemelkedő nap számomra. Nem lehet elfeledni azokat szeretetteljes megnyilvánulásokat, melyeket ott, Nálatok kaptam. Ezuton is köszönöm a meghívást, és nagyon örülök, hogy Veled és sok kedves emberrel ismerkedhettem meg. A mai világban ezek a legnagyobb értéknek számítanak.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Most már mindegy, ugrottam egyet a második beszámolódra, oda írtam a gratulációm s hogy nem legyen féloldalas ez a hozzászólás, hát, itt is gratulálok, mert büszke vagyok rád, hogy Palócország "fővárosában" mutatkoztál be a tarjániak előtt. Jöhet a 3-4-5 s a többi beszámoló.
Üdv. szeretettel, Inda és Lajos! 🙂
Kedves Lajos!
Köszönöm a kedves soraidat. De ha nem tévednék, Palócország fővárosa Balassagyarmat, még akkor is, ha innen áttették a megyeszékhelyet. Persze, ezen nem fogunk össeveszni!
Szeretettel üdvözöllek a messze távolban: Kata
Kedves Kata!
Őszintén örülök a sikerednek, és szívből gratulálok.
Ahogyan időm engedi, el fogom olvasni a többi részt is, addigis mégegyszer gratulálok: szeretettel: Zagyvapart.
Köszönöm az érdeklődésedet, jól estek kedves szavaid, mindig szeretettel várlak:
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Gratulálok a sikeredhez.:)
Szeretettel: Ági
Kedves Ágika!
Szívből köszönöm a gratulációt. Én is örültem neki.
Szeretettel: Kata