Irodalmi munkásságom
(Költészet napja tiszteletére)
Kedves Megjelentek!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Ifjúság (gimnazisták)!
Meghatottsággal-vegyes érzéssel fogadtam, mikor a Klub kedves vezetője megtisztelt azzal és felkért, hogy a Költészet Napja tiszteletére beszéljek szerény írói- és költői munkásságomról; kérte, hozzak ízelítőt a verseimből, mivel Nógrád megyében élek – s fiatal munkás éveimet itt kezdtem, Salgótarjánban.
Teljes nevem: Németiné Finta Katalin, irodalmi célra lánykori, Finta Kata nevemet használom.
Nem vagyok a szavak embere, inkább írásban fejezem ki magam, ezért engedjék meg, hogy felolvassam, amivel készültem.
Magamról röviden:
Nem volt könnyű életem, bár vidéken töltött gyermekoromból csak a szépre emlékezem… hiszen az élet terheit szüleim viselték. Kézügyességem, rajz- és kézimunkáknál tanúsított tehetségem miatt művészeti pályára készültem, azonban a sors közbelépett. Be sem fejeztem iskoláimat, amikor jött a háború, nehéz idők következtek, s én főiskola helyett munkát vállaltam, hogy legalább magam ellássam, és segíteni tudjak szüleimen is, mivel Erdélyből való menekülésünk idején minden anyagi javunk odaveszett. A menekülteket szállító szerelvényről út közben lekapcsolták a teherszállítmányt, ahová feladtuk értékeinket.
A nehéz időkre jellemző, hogy szüleim is csak nyugdíjas korukban tudták az elveszett otthont újra felépíteni a Balaton mellett. Az új családi otthonról később verset írtam.
2008. szeptember 8-án, a vonatban készült, amikor Szigliget felé vonattal utaztam át Balatonkenese-Üdülő-telep állomásán, megláttam a hegy tetején álló házat, akkor ötlött fel bennem, hogy verset írok róla: kérem, hallgassák meg. Címe:
A balatoni ház…
Gondolatom a múltba visszaszáll
oda, ahol dombtetőn állt a ház.
Nézem a megkopott fényképeket,
sorban kattintgatom a gépemet.
Szemem egyikről a másikra téved:
szüleim a ház előtt egy padon ülnek,
apám olvas, könyvet tart kezében,
anyám mellette kötöget csendesen.
Körülöttük a kert csupa virág:
írisz-rózsa és margaréta nyílik.
Nyugodt nyári délután… és madár
dalol mellettük – a nagy diófán.
Apámat látom egy kopott képen,
a ház alapját ássa, mély árok szélén,
fáradtan, ásóval kezében áll,
megtörli verejtékező homlokát…
Az építkezés előtt készült képen
nagy gödör tetején a három bátyám
– a ház alapját ássa, kemény munkával –,
ahol majd a családi otthon áll.
Egy kattintás a gépen: szüleim
a csodás tájban gyönyörködnek,
ahonnan a Balaton felszíne
Badacsonyig látszik tiszta időben.
Színes fotón a nagyszülők állnak,
körülöttük mosolygó unokákkal,
nyakukba akasztott úszógumival,
megpakolva nagy csomagokkal…
Kedves emlékeim élednek újra:
a felső kertben készült fotókon
vidám társaságot örökítettek meg
egy délutáni szalonnasütésen…
Apám a lépcsőzetesre kialakított
kertjében termett borral kínálja a
felnőtt vendégeket. Váltom a gépet…
s mennyi kedves emlék jelenik meg:
Balaton-parti strandon unokákkal…
hajó fedélzetén a nagycsalád…
vidám játék a homokozóban.
Másik képen fűben ugráló béka…
aztán egy kislány keserves sírása…
a tó vizén az Ezüsthíd csillogása…
alkonyati Aranyhíd ragyogása…
Óh, boldog mosolyok, vidám napok!
Aztán ők elmentek… elárvult az
otthonunk… Nagy bánatomra a ház
már nem a miénk. A másik képen
törölgetem szememből a könnyet,
s ha arra visz az utam, mindig
siratom a drága jó szüleimet,
az elárvult, meleg családi fészket,
s az örökké fájó szép emlékeimet…
A háborús nehézségek miatt tanulmányaim megszakadtak, Salgótarjánban kezdtem munkás éveimet, itt fejeztem be középiskolai tanulmányaimat. Hat évig éltem itt, súlyos és nehéz évek alatt, mivel a megélhetésért kellett küzdenem. Mégis, sok kedves emlék köt a városhoz.
Akkor is válságos helyzetben éltünk, lerombolt hazánkat kellett újjáépíteni! Több helyen, majd az Acélgyárban dolgoztam, később, amikor férjhez mentem (és messzire költöztem a gyártól), egy nagyállomáshoz közeli nagykereskedemi cégnél alkalmaztak.
Amikor a cég egyesült a Balassagyarmaton működő társvállalatával, oda költözött, s engem átvettek; a kötbéres ügyek intézésével bíztak meg, mivel három évig jogot is tanultam.
1952-től élek a szép múlttal rendelkező városban, ahol híres nagyjaink közül sokan éltek és járták az utcákat.
Nem akarok felsorolásba kezdeni, mivel ahhoz több idő kellene, csak néhányukat említem meg: Madách Imre, Mikszáth Kálmán és Rózsahegyi Márk, zeneszerző neve a városhoz fűződik, aki Balassagyarmaton született. Szabó Lőrinc pedig gyermekkorában élt a városban, és sok versében emlékezett meg azokról az időkről. A házat ahol lakott, emléktáblával jelölték meg. Azt írja a Tündérváros c. versében:
„Balassagyarmat – óh, hogy szeretem!
Legszebb ott volt fiatalon életem,
Ott nem bántott talán még semmi se
S ha bántott, rögtön gyógyult a sebe.”
Első lakásomban hat évig éltem, abban a házban, ahol valamikor Petőfi Sándor két ízben is megszállt, amikor a városban járt (a ház abban az időben szálloda volt). Nem sorolom tovább a hírességeket, mivel az sokáig tartana…
Folytatása következik
20 hozzászólás
Kedves Kata!
Mélyen áttudom érezni, amit leírsz, a családodról, szüleidről, emlékeidről. Már csak azért is mert magam is így érzek. Remekül megörökítetted a balatoni házat, bele írtad minden fájdalmadat, hiszen a család már nincs együtt. Nehéz gyermekéveid, vagy inkább az ifjúkorod, viszont átéltem a szüleid fájdalmát is. Elhagyni az otthont, s már csak idős korukban tudtak új otthont építeni. Ne haragudj, most kicsit összeszedetlenek a gondolataim, hiszem magam is átéltem ugyanezt. 90-ben települtünk át Újvidékről, két kicsi gyerekkel, magunk mögött hagyva mindenünket. Megrohantak az emlékek…
Élvezettel olvastam összefoglalódat, versedet… és várom a folytatást!
Szeretettel
Ida
Kees Ida!
Ezek az emlékek fájóak, de már nagyon régen történtek. Igaz, soha nem lehet teljesen ezeket kiheverni, de az idő valamelyest begyógyítja a sebeket. Köszönöm együttérző kedves szavaidat. Sorstársaknk érezhetjük magunkat. Én aztán igazán megértem azokat, akik hasonló nehézségeken mentek keresztül.
Maga a szétosztott ország miatt családok ezrei-milliói jártak hasonlóak. Hiszen Apám is 20 éven át még látogatóba se mehetett édesanyját látogatni, az én nagymamámat, mert vissautasították a beutazási engedélyét (mivel a háborúból magas magyar katonatiszti rangban szerték le). Pedig ő is inkább folytatta volna a tanulmányait, hiszen a tanítóképző után műszaki egyetemen szeretett volna továbbtanulni. Anyukám pedig Felvidéki, az ő családját csupán egyik testvérét tudtuk egyszer meglátogatni.
De nem folytatom, mindez külön történet.
Köszönöm érdeklődő látogatásodat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Meghatódva olvastam az életutadat, a családod sorsát. A verssel nagyon szép emléket állítasz. Rossz belegondolni abba, hogy hány- és hány értékes ember, méltatást érdemlő sors tűnik el az élet útvesztőjében. Örülök, hogy a tiéd "Napvilágra" került. Mindannyian gazdagodtunk ezáltal.
Kívánom, hogy nagyon sokáig alkoss még, magad, és mások örömére.
Várom a folytatást.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Megértő szavaid jól esnek. Azok amik, velünk, családunkkal, felmenőinkkel is történtek, bizony eléggé tragikusak, de nem egyediek, mivel nagyon sok sortársnak rekedtek határon túl a szerttei. Nekem pedig – bármilyen szomorú némelyik történet – mégis rengeteg anyagot biztosít arra, hogy közzé tegyem azoknak is tanúságul, akiknek azokat nem kellett elviselniük. Sajnos az életünk nehéz történelmi időkben zajlott, ezért nem volt könnyű. De én legalább "Napvilágra tudom hozni" az átélt eseményeket.
(Bár mostanában nincs háború, mégsem könnyű az élet.)
Ez adatott Odaföltről a most élőknek.
Köszönöm a látogatást.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Maximálisan át tudtam érezni mindazt, amit leírtál. Nem azért, mintha tudnám, milyen lehet mindazt átélni (mert fogalmam sincs), hanem inkább azért, mert jól átadtad a beszámolón és a versen keresztül. Főleg a versen keresztül, az nagyon hatásos volt. Tetszett, várom a folytatást!
Kedves Tibor!
Köszönö a látogatást, és a véleményedet.
Üdvözlettel: Kata
Igaz ismerem a történetet, de izgatottan várom a folytatást. BEBESE elnök Tné Deák Éva
Kedves Éva!
Köszönöm, hogy meglátogatsz engem itt, a Napvilágnál is. Jó ézés Veled ismét találkozni.
Mindig emlékezetes marad számomr a találkozásunk.
Szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
Drukkoltam neked bár hallgatagon, mert ezidáig nem tudtam miért is teszem, mert hát szerénykedtél. 🙂 Örülök, hogy pozitív élményekhez jutottál, és kívánok neked még sok-sok ilyent. Magam előtt látlak, amint szenvedélyesen irodalmárkodsz. :)))
Tedd is, te is tudod miért. 🙂
Örülök, hogy olvashattam ezt a kettőt, kívánok neked szépségeseket, és hogy a tollad varázsosan fogjon továbbra is. 🙂
Hasonló szépeket-jókat kívánok neked. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Jó érzés, hogy vnnak, akik együttéreznek velem jóban-rosszban. Az irodalom az életem, s a néha rögös utak sem tántorítottak el tőle. De nagyon jó érezni, amikor valahol – elismerik a sok munkával járó munkát.
Köszönöm, hogy meglátogattál s jó érzéssel vettem a jó kívánságaidat, mert az mindig jól jön.
Hasonlóan én is szívből kívok Neked is minden jót
szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Élmény olvasni beszámolódat, a mostanit, és minden írásodat. Volt szerencsém a könyvedet is elovasnom, lekötött minden sora. Öröm amikor ilyen hírekkel találkozun, hogy kedves Írtársunkra felfigyelve, e nemes napon a Költészet Napja alkalmából meghívást kap. Gratulálok szívből munkásságodhoz, kívánok egészséget ahhoz, hogy még több és több alkotás születhessen meg általad. Várom a folytatást.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Köszönöm, hogy elolvastad, hogy érdekel, mi történik körülöttem. Köszönöm az elismerést, jól esik, ha írótársaim is velem éreznek jóban-rosszaban.
Valóban sokat jelentett számomra a meghívás. Nem kevés munkám eredménye. Másoknak, Nektek is kívánom, hogy hasonló jók érjék munkásságukért.
Szeretettel: Kata
Szia, Kata, mint kétszeresen is földim: palóc is, székely is!
Amint előzőleg is értesültem a BEBESE rendezéséről, most itt, miután a részleteket is megismerjük, gratulálok s annak is, hogy pont szülővárosom, salgótarjáni meghívásra tartottál munkáidból ízelítőt. Várom és várjuk a további beszámolódat.
Szeretettel, Inda-Lajos!
Kedves Lajos!
Megtisztelsz szavaiddal, köszönöm a gratulációt. S örülök, hogy kétszeresen is földiek lehetünk. Azt nem tudtam, hogy a székelyekhez is kötődsz. Hiába, onnan értékes emberek származnak! Feledhetetlen volt számomra most Salgótarjánba visszatérni, miután fiatal (20 alatt) életem egy részét ott töltöttem.
Köszönöm, hogy érdeklődsz a részletek után is, azt hiszem, még ma fölteszem a 3. részt.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Érdeklődéssel olvastam a második részt is.
Mivel elolvastam a regényedet az életed történetéről, most érdekes volt versben is elolvasni a történet egy részét.
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm, hogy érdeklődsz írásaim iránt. Igen találhatsz ismétlődéseket ebben, és egyéb irataimban is. Versekkel csak e században kezdtem el írni, számomra nem volt könnyű feladat.
Köszönöm az érdeklődésedet.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
A második rész is nagyon tetszett, bár előző írásaidból néhány epizód ismerős volt.
Gyerekeknek, gimnazistáknak felemelő érzés lehetett előadni.
Szeretettelgratulálok: Zagyvapart.
Köszönöm az érdeklődésdet – és a leveledet is. Csupán elütés, hiszen mindkettőjüket ismertem – persze, nem személyesen.
Örülök, hogy tetszik az anyagom.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Ez is nagyon tetszik.Meghatóak a soraid.És ez a Balatonos versed is megható.Jó volt olvasni.
Szeretettel:Eszter
Kedves Eszti!
Köszönöm, hogy itt jártál és olvastad az írásomat.
Szeretettel: Kata