A Napvilág Íróklub ún. DIGI-kötetek megjelentetésére hívta fel a tagok figyelmét, amire azonnal jelentkeztem, és két év alatt nyolc könyvem jelent meg elektronikus formában, köztük egy verses- és a nagy port felvert Túszdráma c. kötet; annak a tragikus eseménynek leírása, ami Balassagyarmaton történt, 1973-ban, melynek szemtanúja voltam. Könyveimet a Széchenyi Könyvtárnál is jegyzik, ott olvashatók. Szép kivitelben készültek a kötetek, úgy néznek ki, mintha pergamenre dolgozták volna fel.
Tagja vagyok a Miskolci Irodalmi Rádiónak, ahol évenként nyomtatott és hangos-könyvet jelentettek meg, köztük az én verseimmel-novelláimmal.
Most is kértek tőlem anyagot a 10 éves jubileumi kötethez, mellette hangos-könyvet adnak ki; ehhez küldtem be verseket, és meghívást kaptam jubileumi TV-inerjúra, ami a Miskolci Rádióban fog elhangzani.
Még nem döntöttem el, hogy részt veszek-e rajta, mivel igaz Budapesten kerülne sor a fölvételre, azonban nincs arra metró-közlekedés, olyan eldugott helyen van, ritka buszjáratokkal, ahová én nehezen jutok el.
Az Irodalmi Rádió nyári táborokat szervezett, ahol részt vettem fiammal együtt, aki színes filctollakkal készíti alkotásait. Így jutottam el egyik évben Szigligetre, ahol valamikor a híres író-elődeink, költők, festő- és más nagyságok alkottak és pihentek. Az ódon kastélyban emlékezetes napokat töltöttünk. Egyébként remek konyhájuk van. Nekünk is finomakat főztek-sütöttek.
Tagja vagyok a Feleségek hu honlapnak, és a Cserhát Művészeti Körnek is, utóbbinál évente kétszer, színvonalas ünnepi fesztiválokat szerveznek, s pályázataimmal díjakat nyertem.
Egyetlen könyvem, egy novelláskötet jelent meg nyomtatott formában (címe: Sokáig integettünk, itt, a Napvilágnál is föl van téve).
A kortárs írók-költők sorsa nem idilli, mert szinte megfizethetetlen a kiadás, s a kiadók nem vállalnak részt a kötetek terjesztésében, mint korábban, amikor nem csak kinyomtatták, hanem értékesítették, vagyis eladták a kiadványokat, s a bevételből honorálták az írókat. Sajnos, a könyvek terjesztése ma nagyon nehéz, biztosan mások is tapasztalták.
2009 nyarán, Miskolctapolcán, az Irodalmi Rádió által szervezett nyári táborban egymás alkotásait hallgattuk esténként, ezekre az előre rendelt versekkel-novellákkal készültünk.
Egyik estén könyvbemutatókra került sor, tervbe vették a Sokáig integettünk c. kötetem bemutatására is, ami végül elég rosszul sikerült, részben a szervezés, másrészt a program zsúfoltsága miatt.
Rövid ajánlásom után derült ki, hogy a megbeszélt, s általam elküldött novellát nem adták át a felolvasónak, s amikor szólítottam volna, meglepve hallottam, hogy erről a szervezők megfeledkeztek… Ott álltam elnémulva, mivel nem vagyok rögtönző-szereplő.
Az írók- és költők helyzetét magam is megörökítettem két versben. Szerettem volna elmondani, azonban erre nem jutott idő, másokéval együtt ismét elhalasztották, ami nagyon elszomorított, mert Miskolctapolcán írtam, a felolvasó estre.
A Versek címe: Álmodik a költő és Szegény poéta.
Kérem, hallgassák meg. (A következő verseket magam mondtam el.)
Álmodik a költő
Miskolctapolca, 2009. augusztus 17-22.
Álmodik a költő – szeme még lezárva –
íróasztalnál ül – mint a valóságban,
s a gép monitorján verssorait látja.
Szeme lassan rebben, pirkad már a hajnal,
a költő érzéke és agysejtje hamar beindul,
s úgy ébred most is, álmaira gondol.
Ágyából fölkelve felhörpint egy kávét,
elmélázva nyitja ki a számítógépét,
s az íróasztala mellett elfoglalja helyét.
Ahogy szemüvegén a képernyőt nézi:
– mint álmában a sorok, ott is olyanok –
szavakból lesznek mondatok, majd verssorok.
Gondolatban szavak gyorsan előjönnek,
de nem nyugodnak – soraiból a költő,
mint a bűvész – szakaszt varázsol elő.
A költeményéből semmi nem hiányzik,
mivel a gondolatból versek születtek,
s elégedett, ha azok olvasóinak tetszenek.
*
Szegény poéta
Prózavers/humoros
2009. július 17-22.
Kinek nincsen munkája,
lassan kiürül bukszája.
Csak a dohány marad neki,
maradékával a pipáját tömi.
Meggyújtja, és szívogatja,
pöfékelve a füstjét eregeti…
Pipa füstje gomolyog,
rideg szobájában elmerengve
a füstkarikákat figyeli.
Dohányfüsttől agya már kiürült.
Lassan jő az alkonyat,
így szegény poéta jövőjét
a füstkarikák elborítják.
Gondolkodik, mit tegyen?
Munkája-pénze nincsen.
Hoppá! – üt a homlokára, jó ötlet
villan át agyába,
hogy verseit felkínálja,
gyorsan indul útjára.
De a költeményei se kiadójának,
és másnak sem kellenek,
a versei árván, a fiókjában hevernek.
Ezennel elvégeztetett!
De mit tehet egyebet?
Már indulhat koldulni, vagy kukát üríteni…
Dideregve ballag hát haza,
a fűtetlen szobába,
ahol őt emberfia sem várja.
Lakása ajtajában csak hűséges kutyáját
és macskáját találja,
(ők is csak azért várják,)
mert étket kérnek tőle,
most is azért dörgölődznek
oly’ szorgalmasan hozzája.
* Amikor a Napvilágnál kellő érdeklődés hiányában megszüntették a DIGI-kötetek kiadását, mivel köteteim nyomtatására nem tudtam a szükséges összeget előteremteni, elhatároztam: nem hagyom a feledés homályába veszni a többi kész írásomat sem, hanem az Országos Széchenyi Könyvtárnál sorban megjelentettem elektronikus formában.
A kiadott kötetek főbb adatairól hoztam nyomtatványt, akit érdekel, kérem, tekintse meg! (Mostanáig 35 alkotás olvasható a www.mek.oszk.hu oldalán (azóta eltelt idő alatt szaporodott). A napokban kerül fel a 36. kötet, amely a hármas kötetnek a harmadik része. A címei:
Elmúlt idők 1. Álmodozom… Otthonom…
Elmúlt idők 2. Pillanatképek – szilánkok
Elmúlt idők 3. Emlékek – történetek
Időnként eszembe jut (s kérem, ne nevessetek ki érte): ha mindazt nyomtatásban valamelyik Kiadó cég elvállalta volna a hagyományos szokások szerint terjeszteni is, ma már hírneves, és a bevételéből gazdag író lehetnék! Sajnos, ez eddig csak elképzelés…
2002-ben írtam első versemet, 2004-ben kettőt, utána évenként egyre szaporodott a számuk, ma már nehéz megszámlálni, de több mint 200 van készen.
Pályázatra beküldött költeményeim során a Batsányi Cserhát Művész Körtől 2009-ben Art díjas költői címet nyertem el, 2010-ben Irodalmi Nívódíjban részesítettek.A következő versem is a díjnyertesek között volt (gimnazista kislány közvetítette):
Naplemente az Ipoly utcai fák fölött
2009. április 5.
Halad a Nap Nyugat felé
ajtóm előtt állva
csodálom a naplementét.
Mindig újabb képet látok
s elbűvölve nézem a
hegy felé kúszó napkorongot,
az Ipoly utcai fák fölött.
Most elindul lefelé lassan,
a perceket számlálom,
a napkorongot még egészben látom.
Sötétlő felleg borítja felső részét
benne napsugarak vibrálnak,
fölötte tarka színfoltok keretőznek
az Ipoly utcai fák fölött.
A napkorong egyre lejjebb ér,
alsó felét a fák eltakarják,
fölötte vígan kergetőznek a felhők.
Lassan csend borul a városra,
kigyúlnak az utcai lámpák;
a Nap fáradtan elbújik a hegy ölelő karjába
az Ipoly utcai fák fölött.
A Nap halvány pírját nézem,
ami még visszanéz utána –
a csend megpihen a fák tetején,
s én tovább csodálom a sötétedő tájat,
– mert láttam a csodát:
a mindig változó naplementét
az Ipoly utcai fák fölött
(2009. pályázaton e versemmel Art-díjas költői címet nyertem el. A kiadott díj a Batsányi-Cserhát Művész kör hitelesített, hivatalosan bejegyzett díja.)
*
Szonettek írásával 2009-ben kezdtem próbálkozni. Eddig 25 szonettet írtam, köztük található több két-háromrészes, egyik ötrészes. Ezeket külön kötetben is kiadtam.
Kérem, hallgassák meg egyiket saját előadásomban:
A csend zenél
Szonett-duó
2010. október 15.
1.
Csodás ez a csend, amerre ballagok…
árnyas fák alatt rád tekint a Hold.
Csillagösvényen… rózsák tövében
árnyak közt bújva csak Téged látlak ott.
Hallod a zenét? Egy gitár húrja sír…
fák lombja között madár csicsereg…
csak Rád gondolok, s némán merengek,
már többet nem bír el e fájó szív.
Széllel száll hangod, mint galamb úgy suhan
puha fehér szárnyán fut képzeletem,
s holdfények táncával – lépteddel… halkan,
csillag fényében egy dalt üzensz nekem.
Mit súghat felém, tán szél a sóhajod?
Siess édesem… légy mindig énvelem.
2.
Mély csend mindenhol… csak a szél dalol…
Vagy talán a szíved dobbanása fél?
Csitt… rózsák tövében a csend beszél,
illatpára száll, ha feljött már a Hold.
Hárfák húrja zeng… Angyal száll ide lenn,
figyeld a csendben, mit mond a szívem,
Hajtsd ide a fejed, ne szólj semmit sem:
egy csodás varázslat, hidd el ezt nekem.
Csak halkan suttogjál, azt is megértem,
úgy ver a szívem, szép titkokat remél:
bújjál keblemre, mert te leszel enyém.
Jöjj hozzám, orgonaillat felém szállt,
lágy zene mellett hallgassuk a csendet
miénk lesz a világ mindörökre már…
*
Az utolsó, 8. rész következik!
12 hozzászólás
Kedves Kata!
Élvezettel olvastam írásod. Csodálatos eredményeket értél el, számtalan könyv, E-könyvek, hangos könyvek, nyári táborok, interjúk… felsorolni sem tudom mi mindennel kápráztat az élet. Jól teszi, biztosan megérdemled. Nagyon örülök a sikereidnek. És mindezt 10 év alatt hoztad össze? Ez meglepett, hogy 2002-ben kezdtél írni, azt hittem már több évtizede írsz. Élvezettel olvastam verseidet is… minden elismerésem. Szívből gratulálok!
És még tartogatsz valamit… várom a folytatást is.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm, hogy hűségesen elolvastad eddig a föltett anygomat, már csak egy van hátra, azt is fölteszem a napokban.
Nem csupán 10 év munkája, hanem középiskolás-koromig nyúlik vissza, mivel szorgosan vezettem a naplót, s szinte csoda, hogy a háborút-menekülést átvészelve, megmaradtak. Ezért én már a számítógép megismerése előtt megtaláltam a naplóimat, s kezdtem leírni az egészet írógépen. Ezzel kezdődött, nem is mindjárt, nyugdíjas koromban. Óriási segítség volt nekem, mert annyi mindenre pontosan másként nem lehetne visszemlékezni. Ez az én egyik titkom.
Szeretettel: Kata
Szép repertoár , rengeteg munka, nagy odaadás, kitartás jellemzi munkásságodat az irodalom terén.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Diáknak is szorgalmas voltam, talán alaptermészetem. S ha valamibe belefogok, nem szeretnék leállni, s ameddig erőm engedi, szeretnék az írásnak hódolni.
Kedves vagy, hogy olvasod a munkáimat, és köszönöm.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Ezeket az eredményeket, tényeket nekem legalább akkora öröm volt olvasni, mint neked leírni,átélni.
Tudom, hogy erre a kijelentésre egy páran felkapják a fejüket, de éppen azért nem hiszik el, mert még sohasem gyakorolták az önzetlen elismerés átszellemült érzését.
Én jól éreztem magam a sikereid társaságában, és várom a következő részt.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Soraid azt tükrözik nekem vissza, hogy Te azon kívül, hogy írótárs vagy, önzetlen kedves barát is, aki örül mások sikerének. Nem mondhatom, hogy korábban sok elismerést kaptam volna – főleg szűkebb környezetemben (városomban), de úgy érzem, hogy a sok-sok munkám lassan kezdett beérni, s ennek örülök, hogy mindannak elismerését életemben is megkóstolhattam.
Köszönöm kedves, elismerő szavaidat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Őszinte elismerésem tevékenységedért és remélem, hogy mások is elismerik és megjutalmaznak érte. Sajnos napjainkban kevesen fanyalodnak olvasásra, ezért nehéz az írásból bevételre szert tenni, az e-könyveket is inkább divatból veszik, ajándéknak, ezért ha sikeres akar valaki lenni, az divatos kell legyen, ahhoz nagy reklám kell, ehhez meg sok pénz. Nem akartam hozzászólni csak az utolsó résznél, de nem állhattam meg szó nélkül. Szeretettel: István
Kedves István!
Jól tudod, hogy mennyibe került most a nyomtatás, de mindaz hiába, mert most a kiadók nem terjeszik a könyveket, mint hajdanán, amikor kiadták és az írókat megfizették. Én is próbálkoztam, de sikertelenül, sőt, egyikkel majdnem meg is jártam, mert hirdették a terjesztést, s az utolsó pillanatban sült ki, hogy azért külön több százezret kellett volna fizetni… Miből?
Ezért fanyalodtam rá, hogy legalább erkölcsi sikert – valamennyit – elérjek a munkámért.
S ezt lértem, s elégedett vagyok vele. Már csak egy rész van hátra, remélem, azt is elolvasod.
Köszönöm az érdeklődésedet: Kata
Szia Kata! 🙂
Sokoldalú vagy és fejlődésre éhes. Nagyon örülök ennek. Eltűnődtem azon, hogy ekkora irodalmi múlt mögötted, én pedig nem semmi merészséggel kritizálom az írásaid. Ez még nem is annyira érdekes, hanem inkább az, hogy mindig elgondolkodsz a véleményemen, nem tartod támadásnak, egyszerűen csak éppen annak, ami…
Köszönöm ezt (is) neked, igazi megtiszteltetés. 🙂
Menj csak el arra az interjúra, egészen biztosan létezik valamilyen kézenfekvő megoldás! Ott a helyed. 🙂
Egyébként minden elismerésem a Tiéd! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia, Kankalin!
Én mindig örülök, ha valaki tudomásomra hozza, ha valamiben hibázom, vagy másként lenne jobb. Másoktól is, bárkitől, csak a fontos, – mint Te is teszed, kellő érzékkel kell ezt tenni. Én is jobban szeretem közölni másokkal (többször levélben). S bárhogyan is vigyáz valaki – pl. én, ahányszor elolvasok valamit magamtól, mindig találok benne javítanivalót, s elütés is előfordul, vagy kimaradhat még egy fontos t is, amiről nyelvhelyességi hibát feltételezhetnek. S akinél túlzottan sok a hiba, valóban nem jó az anyag, nem írom le, hogy tetszik, s főleg, nem adnék érte csillagokat. S igazán nem sértő számomra, ha nekem sem adnak pontokat. Mindenkinek más az ízlése, mások is csak akkor pontozzanak, ha az a mű valóban tetszik, és megérdemli.
Köszönöm megtisztelsz a látogatásaiddal.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Valóban megérdemelnéd, hogy "már hírneves, és a bevételéből gazdag író" legyél! Azonban ehhez nem Magyarországon kellene írónak lenned! Nálunk az általános gyakorlat szerint a kiadói megjelenés esetén a szerzői jogdíj mértéke 7–10% közötti, de a 8% a legjellemzőbb. Ez azt jelenti, hogy a megjelenő könyv fogyasztói árának 8%-a illeti meg a szerzőt. Könnyedén kiszámítható, hogy egy 2.000 Ft-os könyv eladott példányai után a szerzőnek mindössze csak 160 Ft jár. 🙂
Azonban ha nem is vagy hírneves, és a bevételeidből gazdag író, de író vagy, mert amit Te írsz, annak lelke van, az beszél hozzánk az olvasóidhoz. Egyéniek, egy kiforrott személyiség alkotásai, és nem más írók-költők munkáinak újraírása.
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm, hogy időt szántál rám, s olvastad a föltett anyagomat. Nagyon igazat írsz, a írók-költők mai helyzetéről. Egyetlen könyvvel próbálkoztam, de még egyszer nem vágnék bele. Illetve, még azt megelőzően egyik osztrák cégnél hirdettek óriási reményeket keltően egyik kötetem megjelenését, s nagyon tetszett nekik. Már ott tartottunk, hogy a végleges szerződést megkötjük, s akkor eszméltem, amikor azt véglegesnek véve, végre megtudtam, hogy a fennen hirdetett nagy hírverésük, hogy USA-ba, Bpesten, stb. fogják könyvnapokon, stb. bemutatni, hogy ahhoz, még nagyon sok tízezer kellene, hogy megvalósuljon. Majdnem per lett belőle, mert azt mondtam, hogy becsapva érzem magam, s elállok az ügylettől…
Ezért döntöttem annál, hogy nem leszek gazdag író, megelégszem a nem anyagi elismerésekkel is. S őszintén szólva, azt már elértem, majdnem (!) saját szűkebb lakhelyemen is.
Köszönöm, hűséges olvasásodat!
Szeretettel: Kata