Serlok 04: Egy zűrös nap

- Hallottad? Balhé van!
– Mi? – riadt fel Jancsi a gondolataiból. Ma nem először.
– Balhé van! Az Andi összeveszett a Marcellal. Ne menj a közelébe, ha kedves az életed… – vigyorgott Kevin, becsapta a szekrénye ajtaját, és kiment az öltözőből.
Jancsi csigalassúsággal készülődött. Elfoglalt fejébe csak nehezen kúszott be az új információ. Szóval összevesztek… Akkor most biztos szörnyű harapós lesz az a lány… És persze szabaddá vált…
– Ne álmodozz – intette le magát. – Hozzád most sincs közelebb, mint máskor. Ilyen fejjel… Csoda, hogy egyáltalán beszél veled.
Nagy nehezen, ha a gondolatait nem is, de magát összeszedte. Mikor belépett a konyhába, az örökké elemében levő Kevin már a beosztás végét mondta.
– Lassú voltál. Mi van veled? Ha kapunk egy ellenőrzést, ráfázunk! – fordult hozzá.
– Ööö… – ez nem volt sajnos valami értelmes válasz. Közben Andira sandított. A lány sírós-dühös szemekkel nézett maga elé.
– Most kasszás leszel – osztotta rá Kevin a feladatot. – Andi, te a krumplit sütöd, nem akarom, hogy beleharapjál valamelyik vendégbe.
– Hagyj békén, te dög!
– Bocsi, de nem dög, hanem menedzser – vigyorgott Kevin zavartalanul. – Na, akkor munkára, gyerekek! És ne feledjétek: kettőkor oktatás!
– Oktatás, oktatás – zsörtölődött Matyi. – Pár szem nyamvadt krumpliért!
– Tudod, hogy szükség van rá. Ha nem tartjuk a lépést, lemaradunk. És ismételni is kell, különben a végén megint fordítva használod a mosogató két felét – pirított rá Fruzsi, emlékeztetve Matyit egy szórakozottsági rohamára.
Jancsi elfoglalta helyét a kasszánál. A szomszéd gépnél Sanyi állt.
– Helló! – köszöntötte.
– Helló! Hattól vagy? – viszonozta Jancsi.
– Ja, de az oktatás miatt nem tudok időben hazamenni. Ez az én formám.
– Aha.
– Hallottad a hírt? – hajolt hozzá Sanyi.
– Milyen hírt?
– Hát az Andi meg a Marcell… – intett fejével Andi felé. A lány éppen egy adag krumplit vágott a tálba, olyan erővel, hogy egy része a földön landolt. Kevin rászólt, a lány még csúnyábban nézett, de visszafogta az erejét.
– Nem hiszem, hogy bárkit is el tudott kerülni a hír – vont vállat Jancsi. Andi és Marcell: a tipikus álompár. A jóképű, sármos fiú és a mindig tökéletes, mindig divatos, gyönyörű lány. Pont, mint a filmekben. A szakításuk döbbenettel és csodálkozással töltött el mindenkit. És néhányakat reménykedéssel…
Ahogy Sanyi sóvárgó arcára nézett, ő is az utóbbi csoportba tartozott.
Eszmecseréjüket megszakította néhány vendég. Az egyik csak egy kávét kért. Jancsi mindig csodálta ezeket az embereket: képesek egy vagyont fizetni ilyen vacak, híg löttyért, csak mert a poháron ott a meki emblémája. Jancsi csak egyszer ivott az itteni kávéból, azóta gondosan kerüli.
A mai nap nem volt húzós, de mindig volt valaki, nemigen lehetett megállni. Munka közben néha eljutott hozzá egy-egy foszlány a benti beszélgetésekből. Általában az Andi hangját hallotta, ahogy szidta a Marcellt. Aztán, ha valaki egyetértett, hogy tényleg, micsoda szörnyű fickó, fúriaként támadt a közbeszólóra, hogy csak ne szidja az ő barátját.
Különösek a nők. Most akkor haragszik vagy nem haragszik?
Néha Kevin erőteljes figyelmeztetésére visszavettek a hangerőből. Ennek általában az edények látták kárát.
Mire eljött az oktatás ideje, már sokat hallott a Nagy Szakításról, de még mindig nem tudta, miért is következett be voltaképpen.
Persze, hogy elkésett az oktatásról. Az utolsó vendég természetesen egy faksznis fickó volt, aki hosszan tűnődött, hogy mit is akar enni, részletesen kifaggatta, hogy miben mi van, aztán mindegyikhez fűzött valami megjegyzést, és a végén csak egy BigMac-et kért, kólával. Jancsinak többször is volt már szerencséje hozzá, és mindig ezt ette. Biztos élvezi, hogy nekik hivatalból mosolyogni kell.
Lehajtott fejjel sunnyogott be az oktatóterembe. Inkább szobába, ha a méreteit tekintjük. Kevin már tartotta a beszédét az egészségügyi előírásokról, és csak egy rosszalló pillantást vetett felé. Jancsi leült, persze csak az első székek voltak szabadok.
Elég jó memóriával volt megáldva, kívülről tudta az egészségügyi előírásokat is, így ráért nézelődni a beszéd közben. Andi morcosan nézett, a gyűrűit meg a karkötőit babrálta az asztalon. Mindig leveszi az összes ékszerét az oktatásokon. Azt mondja, zavarja. Persze az is lehet, hogy csak szereti nézni őket.
Fruzsi, a rendes Fruzsi: most is a legelső széken ül, és JEGYZETEL. Pedig fejből tudja az egészet. Nemcsak az előírások tartalmát, hanem a pontos paragrafusszámot is…
Matyi szokás szerint nyitott szemmel alszik a leghátsó széken. Mindig úgy tesz, mintha nem érdekelné semmi, pedig általában jól és pontosan dolgozik.
Sanyi Andit bámulja.
Kati Sanyit. Lehet, hogy tetszik neki? Eddig sose vette észre. Hogy mit eszik rajta? Ez a Kati rendes lány. Sanyitól meg mindig valami rossz érzése van. Lehet, hogy csak azért, mert sose néz az ember szemébe. Mindig valahol mellé, a közelbe.
Marcell a sarokban ül, közönyösen néz maga elé, néha Andira pillant.
Nyílik az ajtó. Zsuzsi néz be, a másik menedzser.
– Gyerekek, ki kéne jönnötök, mert most kaptunk egy telefont, hogy bomba van az épületben. Siessetek!
Jaj, ne! Megint egy bombariadó!
Mostanában valami idióta ezzel szórakozik. És mindig akkor, amikor Jancsi műszakjának a vége közeledik. Most kimehetnek, várnak egy-két órát, mire mindent átvizsgálnak a szakik, aztán vissza, és persze az oktatást be kell fejezni…
Kelletlenül ment a többiek után.
– Na, milyen volt a napod? Későn jöttél! Hoztál külön szardíniát a beszélő macskádnak? – sündörgött Serlok a lába körül.
– Jaj, bocs, kiment a fejemből! Tudod, annyi minden történt!
– Na persze, – vett vissza Serlok a hízelgésből – könnyű így lerázni a szegény macskát. De sebaj, véletlenül TUDOM, hogy van még a konyhaszekrényben két dobozzal. És remélem, hamarosan egy-egy lesz az állás a konyhaszekrény és a gyomrom között.
Jancsi engedelmesen kivette, kinyitotta és feltálalta a szardíniát kedvencének.
– Azért mesélhetsz – mondta dagadó pofával Serlok, – nem a fülemmel eszek.
– Hát úgy kezdődött, hogy az Andi meg a Marcell szakítottak.
– Andi, Andi… Ja, persze, az az erősen festett csaj, akire mindig tátott szájjal bámulsz, ugye?
– Hát én nem így fogalmaznám. Különben se bámulom tátott szájjal.
– Dehogynem, de azért csak folytasd.
– Otromba vagy. Na, mindegy, szóval szakítottak, és egész nap ez volt a téma. Az Andi dühöngött meg sírt, a többiek meg vigasztalták vagy bámulták vagy élvezték a műsort.
– És te?
– Én kasszás voltam egész nap, rájuk se igen láttam.
– Aha.
– Aztán oktatás volt.
– Megint? Minek? Nem sütitek elég jól a krumplit? Elégetted, mi?
– Jaj, dehogy! Az egészségügyi előírásokról volt szó. Tudod, hogy mikor mivel kell kezet mosni, meg melyik mosogató mire való, meg ilyenek.
– Milyen különös! Nektek folyton egészségügyi előírásokat kell betartani. Bezzeg minden kismacska tisztában van a tisztasági követelményekkel. Még hogy felsőbbrendű faj!… Amikor könyvből tanulják a tisztaságot! Jó, jó, mesélj csak tovább, úgyis tudod, hogy igazam van.
Jancsi mély levegőt vett.
– Szóval oktatás volt, és akkor jött a bombariadó.
– Na, végre valami érdekesség. És felrobbant?
– Nem, nem robbant fel, megint vaklárma volt. Kijöttek a kutyákkal – itt Serlok szájában megállt egy pillanatra a falat, – átvizsgálták az egészet, és kész. Aztán visszatereltük a vendégeket, és folytatódott az oktatás. De én persze megint késve értem be, mert amilyen formám van, hát megint kifogtam egy vég nélkül szövegelő mamát, akinek a bombariadóról eszébe jutott az ifjúsága meg a háború, erről meg eszébe jutott az a csinos katonatiszt, aki udvarolt neki, arról meg a házassága, arról meg a gyerekei, azokról meg a szomszédai gyerekei… Jó húsz percembe telt, mire megszabadultam tőle. Addigra az oktatóban meg állt a bál.
– Nocsak!
– Eltűnt az Andi egyik karkötője. Teljesen kikészült, sírt és kiabált, hogy adjuk vissza, mert azt még a Marcelltől kapta, és hogy lehetünk ilyenek. Azt hiszem, az asztalon hagyta, amikor kimentünk a bomba miatt, és mire visszaért, már nem volt ott. De nem tudom, kinek kellett. Talán az egyik rendőrnek tetszett meg.
– Nem hinném. Inkább valamelyik lány nyúlhatta le.
– Á, az Andin kívül csak két lány volt ott. A Fruzsi már a lopás gondolatától is egy hétig beteg lenne, az Orsi meg egyáltalán nem is hord ékszereket. Szóval fura volt, de nem került elő.