Még el sem hangzott az a szó, már tudtam, hogy hibáztam. Hallgatnom kellett volna.
Szinte megdermedt, csak nézett rám. A szemében megbántottság, fájdalom. Fájt nekem is, hisz engem is felsértett az a szó. Visszavettem volna, eltettem volna. Talán örökre, talán másnak. De már nem lehetett. Nekicsapódott, megütötte. Fájdalmasan, gyötrően.
Az a szó, gyilkos erejű volt. Mérgezett tőrként fúrta magát előre, egyre mélyebbre. Bennem már a kisördög is dolgozott. Valami vad, kaján káröröm kerített hatalmába, ami elsöpörte az előbbi bűnbánatot. „Sikerült! – ujjongott a sátáni gyermek. – Fáj neki! Nagyon fáj!” Aztán megjelent szeme sarkában egy apró, nagyon kicsi könnycsepp. Gyémánt tüzű, jegesen ragyogó. Elindult lefelé. Ahogy gördült az álla felé, elhallgatott bennem az ördögi vihogás. Megbabonázva néztem, és megint csak azt éreztem, hogy hallgatnom kellett volna.
Bántott az a szó.
Elfordultam Tőle, hogy ne lássa könnyének ikertestvérét az én arcomon.
Szégyelltem magam.
Nagyon.
Sértés
By matyi
13 hozzászólás
Szia!
Szörnyű helyzet ez, már én is voltam így. Abban a pillanatban, hogy kimondtam, legszívesebben megsemmisítettem volna, de nem lehetetett. És ahogy te is írtad, ilyenkor marad a szégyen. Nagyon jó írás!
Szeretettel: Rozália
Mindenkinek ismerős érzés, és te nagyon jól leírtad ezt az érzést, az egész folyamatot, hogy az embernek végül is ez volt a célja, jó hogy sikerült, de a túlzás az túlzás, mégsem jó, és a végén marad az utóbbi érzés. Olyan jól megfogalmaztad!
Szia!
A szavak. Igen. És az ilyen sértő szó, minden párnál, minden embernél, más és más. Nagyon jól van fokozva a feszültség. A végén pedig nincs feloldás. Ott marad a tüske. Szinte kézzelfogható, hogy ezt sosem felejti el az ember. Gratulálok!
Üdv.
Igaz, hogy az elhamarkodott sértő szavak mély sebet ejtenek másokon, akik elsznvedik. Viszont szép, ha valaki bismeri, hogy másnak fájdalmat okozott, és megbánja. Tanulsá belőle, hogy legközelebb talán az ember jobban meggondolja, mit mondjon, hogy ne okozzon másnak bánatot.
Nagyon leírtad ezeket az érzéseket.
Szeretettel: Kata
Hú, ez nagyon rövid, de nagyon nagyot üt. Igazi "deep impackt" Velőkig hatol. Csak tán, ha az a könnycsepp máskor is megjelenne! Könnyebb volna a visszavonás és esedezés a bűnbocsánatért. De mi van akkor, ha a gyilkos kirohanást jeges közöny fogadja. Na, matyi, ez az igazi kihivás! Ezt vezesd le!
Szia: én
Helló!
Amit leírtál az nagyon jó és kifejező, de bevallom, hatalmas hiányérzet maradt utána bennem. Pont olyan ez az írás, mintha egy novella, vagy épp regény egyik bekezdése lenne. Kimaradt az eleje és a vége. Persze, magában is érthető, és amint mondtam, szép, csak épp nem kerek… legalábbis nekem nem az. Bocsánat, ha ezzel a lelkedbe gázoltam (bár látom, úgyse válaszolsz a véleményekre, talán nem is olvasod őket), csak őszinte voltam. Építő szándékkal.
Kk
Hello kk!
Igazad lenne, ha ez pl. egy novella lenne. de ez egy karcolat. Nem bekezdése semminek, hanem egy önálló, kerek mű. Egyperces. Felvillant valamit. Olyan, mint egy pillanatfelvétel. Áll Télapó a horgászladikban, fején masni. Ez látszik egy pillanatfelvételen. Honnan jött? Miért a hl-ban áll? Miért van a fejém masni? Nem érdekes. Csak az az érdekes, amit a kép mutat, illetve mond számomra. Egyáltalán: mond-e valamit? matyi írása sztem remekmű, számomra felvillantja egy képben csak talán: a lényeget egy kapcsolatról, annak romlásáról és a lehetséges kibontakozásról. Sziasztok: én
Én ide csak vendégként járok, így eszemben sincs senkivel vitába keveredni. Azon az oldalon, ahol ügyködöm, olvastam már pár száz egypercest, és karcolatot is. Tudom mik azok, köszönöm. Nem az a baj, hogy rövid, 100 szóban is benne lehet egy fél élet, az a bajom, hogy nekem, szubijekíven hiányérzetem maradt.
Neked Bödön, eszerint nem.
Mások vagyunk, mi emberek… 🙂
Nem baj, ha vita van, a vita jó, előre visz. (már amelyik) És abban igazad van, hogy mindkettőnk véleménye szubjektív, nem is lehet más. Máshogy látod, érzékeled, Te, és máshogy én. De van egy abszolút mérce: az olvasottság.matyi saját adatlapján látja majd hányan olvasták el ezt az írását, és abból képet kap: tetzett-e? Szia: én
Köszönöm Bödön, hogy "védelmedbe vettél", elmagyaráztad helyettem, miről is van szó. Nem hiszem, hogy kerekebb lenne a történet, ha leírnám, hogy Mariska állt a mosogató mellett, és azon tanakodott, hogy …. Ez egy pillanatfelvétel. És örülök, hogy vitát provokáltam. Bár, nem ez volt a szándékom. És köszönöm, hogy olvastatok. Üdv mindenkinek – matyi
Igen, pillanatfelvétel. az egypercesnek ez a szigorú műfaji követelménye. Egy kép. Egy hangulat -szvakba öntve. Nyilvánvaló, hogy egy életregényt (élettörténetet), nem lehet beleerőszakolni, néhány sorba, két-három bekezdésbe. Annak műfaja a regény. Az egyperces talán nehezebb is, mint pl. a regény, mert a rövidség miatt, annyira meg kell gondolni minden szót, minden hasonlatot. Egy szöval, egy hasonlattal több, -és már nem jó, már disszonánsnak érzi az ember. Én a te történetedben semmi ilyesmit nem éreztem. nekem mindent elmondott. Nekem kerek, -ismétlem. Sziasztok. -én
Szerintem is maximálisan jó. Pár sorban két ember kapcsolatát
megeleveníteni… ehhez tehetség kell. Nagyszerű pillanatkép!
Örömmel jártam Nálad.
Érthető, még ha hiányérzetet is eredményez, mert a lelkiismeretes emberben is az marad, ha egy megfontolatlan szóval megbánt valakit. Nekem tetszett.
Hanga