– Feküdj végre vissza, ne nyüzsögj!
– De nem bírok már feküdni!
– Azért maradtál itthon betegállományban, mert gyógyulnod kell. Fekvést írtak elő, emlékszel?
– De nem bírom, tegnap is feküdtem!
– Akkor aludj.
– Aludni sem bírok. Mi lenne, ha port törölgetnék?
– Sehol egy porszem. Feküdj vissza szépen, nézz tévét vagy olvasgass.
– Úgy fáj a fejem, nem tudok olvasni.
– Na látod, akkor aludj, közben nem érzel fejfájást.
– Fáj a csípőm a sok fekvéstől.
– Néha fordulj a másik oldaladra, de alvás közben a csípőd sem fáj.
– Olyan szépen csiripel a kanári.
– Hogy jön ez most ide?
– Mert például vasalhatnék is.
– Fekve úgysem tudsz vasalni.
– Állva gondoltam, közben nézhetném a tévét is.
– Azt szép nyugalomban fekve is látod.
– De akkor mit csináljak?
– Nem mondtam még? Bocsánat, most pótlom. Tehát feküdj, aludj, nézz tévét, gyógyulj.
– Átrendezzük a nappalit?
– Nem.
– Hiszti.
– Hiszti lehet. De csak fekve.
– A nyuszi rajtam ugrál és rágja a takarót.
– Ha meggyógyultál, akkor majd te is rághatod a takarót.
– Legalább hímezhetek?
– Hímezhetsz. Várj, hozok még párnát a hátad mögé.
– Tényleg, áthúzhatnám az ágyne…
– Most már csend legyen!
2 hozzászólás
Ez is életszerű!
Ági
Köszönöm 🙂
Való életből táplálkozik 🙂