– Minden reggel csupa morzsa a pult. Tudsz erről valamit?
– A pult a konyhában van.
– Valóban. És én minden este szépen letörlöm, reggelente mégis csupa morzsa.
– Minden reggel?
– Nem, csak amikor te még utána nekilátsz újra vacsorázni.
– Szerintem ez túlzó és pontatlan általánosítás.
– Nem, ez egy megfigyelés.
– Na jó, be fogom bizonyítani, hogy téves következtetéseket vontál le a pult aktuális reggeli állapota és az én esti evési szokásaim közötti összefüggésből.
– Hallgatlak.
– Nem most, hanem pár nap múlva, mert előtte tudományos kutatómunkát kell végeznem.
– Nem kell, én már most elárulhatom, hogy a törlőrongy ott van a mosogatótól jobbra, a sarokban.
– Eh.
…
– Megvan a titok nyitja!
– Milyen titoké?
– Hát a reggeli morzsáké a pulton.
– Végre rájöttél, hogy ha evés után letakarítod, akkor reggel nem lesz morzsás?
– Épp ez az! Az elmúlt időszakban többször megismételt kísérleteket végeztem, ugyanolyan körülmények között, ugyanolyan módon és mindig ugyanazt az eredményt kaptam!
– Remegek a kíváncsiságtól.
– Csak gúnyolódj, de elképesztő eredményre jutottam!
– Már most el vagyok képedve, ha nem arra jutottál, hogy csak akkor vannak morzsák, amikor este otthagyod.
– Szóval. Ettem, ahogy gyakran.
– Eddig ismerős.
– Várj, van tovább is. Tehát ettem, aztán… tádámm! Letöröltem a pultot. Minden alkalommal, alaposan.
– Ez számomra új. Ezek szerint mégis képes vagy ilyesmire.
– Eddig is megtettem, ne zökkents ki. Hol is tartottam? Ja igen, letöröltem. Aztán reggel megnéztem, és morzsás volt!
– Gyakorolni kell még azt a törlést.
– Felmerült bennem, hogy éjszaka leosontál és direkt összemorzsáztad, csak hogy igazold az állításod, de aztán ezt elvetettem, te ehhez túl tisztességes vagy.
– Meg aztán négy napig itthon sem voltam a vidéki továbbképzés miatt.
– Igen, másodsorban ez is közrejátszott ennek a lehetőségnek a kizárásában.
– Akkor nem marad más, mint…
– Ó, dehogynem! Említettem, hogy tudományos és szigorú logikai alapon kezdtem vizsgálni az eseményeket?
– Igen, említetted, és kíváncsi vagyok ez a rész mikor jön.
– Már ott tartunk. Lassítsak?
– Nem kell, majd valahogy követlek. Jegyzetelhetek?
– Hová? Nincs nálad semmi.
– Hát ide a levegőbe…
– Aha. Ahogy jónak látod. Akkor folytatnám. Mivel két eshetőséget kizártam, azt, hogy temiattad és azt, hogy énmiattam vannak reggel morzsák, így haladtam a következő, némileg valószínűbb eshetőségek felé.
– Én azért nem zártam volna ki a te szereped…
– Nem figyelsz eléggé!
– Jó, jó, folytasd csak. A nyuszi volt?
– Nem, a nyuszi nem tud oda felmászni, amúgy sem eszik kenyeret és ha ő lenne, akkor minden fa alapú tárgyba belerágott volna. Ilyennek nincs nyoma, tehát ő is kizárható, meg a teknősök a gerle is.
– A gerle nem rágja a fát.
– Viszont odapiszkított volna.
– Akkor talán a szomszéd macskája? Egyszer láttam egy kenyérhéjjal játszani…
– Ne vicceld el, vegyük komolyan!
– Vegyük.
– A következő lehetőség, amit megvizsgáltam, az a padláslakó volt. Mármint esetleg lakik valaki illegálisan a padlásunkon, éjszakánként lejár zugenni és nem rak rendet maga után.
– És felmentél a padlásra körülnézni?
– Fel, meg is találtam azt a motoros porszívó-fejet, amit több éve keresek. De ez most nem fontos, a lényeg, hogy nincs semmiféle illegális lakó a padlásunkon.
– Ez megnyugtató. Tényleg, ha már fenn jártál, nem hoztad véletlenül a dobozt, amibe a kötős újságjaimat tettük költözéskor? Amire az van írja, hogy kötős újságok.
– Nem, miért hoztam volna le?
– Talán mert hetek óta kérem?
– Biztos nem érte el az ingerküszöböm. Na mindegy, mondom tovább…
– Miért, van még?
– Persze, ekkor jött a felismerés!
– A gyíkemberek…
– Hagyd már a hülyéskedést! Nem a gyíkemberek, nem is az 5G, sem egyéb ilyen. Ahogy Sherlock Holmes is megmondta…
– Kezdek aggódni…
– …tehát ahogy Sherlock Holmes is megmondta, ha minden lehetetlent kizárunk, akkor ami marad, elsőre bármily valószínűtlennek tűnik is, az az igazság. Na?
– Na?
– Semmi?
– Most tőlem várom a megoldást?
– Nem dehogy, csak kíváncsi vagyok, ebből jutottál-e valamire.
– Persze, de azt szerintem nem akarod hallani.
– Akkor elárulom. Felkészültél?
– Erre nem lehet felkészülni, de azért mondd.
– A Morzsaszellem.
– Hát ez… morzsaszellem?
– Nem morzsaszellem, hanem A Morzsaszellem.
– Nem akartam megsérteni az új barátod, csak meglepődtem.
– Utólag persze könnyű, én is csodálkoztam, hogy ennyi ideig tartott rájönni, pedig itt van Occam borotvája is.
– Most a morzsaszellem vagy Occam a borotvájával?
– Az Occam borotvája elv azt mondja ki, hogy egy adott jelenségre általában a legegyszerűbb magyarázat a helyes, az amelyik a legkevesebb feltételezést tartalmazza.
– És a legegyszerűbb magyarázat egy szellem, ami morzsázik.
– Ez egybevág a Scherlock-i tézissel is.
– Ugye tudod, hogy Sherlock egy irodalmi alak? A valóságban nem élt.
– Attól még lehet igaza. Egy csomó ilyen van, „Néha nem tudod, mit keress, míg meg nem találod.”, „Csak az igazán bátrak érthetik meg a világ működését.’’, „Luke, én vagyok az apád!” stb. William Ockham pedig ráadásul egy létező filozófus volt.
– Jó, akkor szólj a morzsaszellemednek, hogy mostantól takarítson maga után.
– Nem az én, hanem a mi Morzsaszellemünk!
– Ne várja meg, amíg én szólok neki!
– Elvennéd a létezése lényegét, a természete alapját?
– Létezzen máshol vagy más alapokon.
– Az semmi számodra, hogy a világ egyik, ezeddig nem feltárt csodája él velünk? Egy új fejezet a minket körülvevő létezésben? Újabb kapu a dimenziókra? A megismerés feltérképezetlen lehetőségei… téged nem nyűgöz le mindez?
– De, rettentően. Majdnem annyira, mint az, ha nem kell egy igy ilyen lehetőség után minden reggel takarítanom.
1 hozzászólás
Szia Rangifer!
Igazán régen láttunk.:) Örülök, hogy jöttél, bár, ahogy látom, még mindig sok bajod van a nőkkel. Azonban, miután végigolvastam, bebizonyosodtam róla, hogy a feleségednek is a férfiakkal. 🙂
Mit mondjak, fergeteges!
Szeretettel,
Ida