Ekként jött, hogy elordítsam magam, amikor elolvasván egy-két cikkelyt a legújabb találmányokról, felfedeztem egy japán felfedezést, ami úgy elkergeti a vénülést, mint a fokhagyma illata Drakula vérszívó rokonait.
A japán tudósok felfedeztek ugyanis egy pofonegyszerű és gyors megoldást, mellyel őssejteket lehet előállítani egy kis vércseppből. Az őssejtek meg teoretice hallhatatlanok, de praktice ha beültetik egy vénülő aggastyánba, annak bizony nem lesz többé szüksége Viagrára soha az életben, azt nem lehet tudni, hogy megfiatalodik-e, de öregedni biztos nem fog többet.
Azért értesítettem volna a komát, hogy használja el nyugodtan az egész merevítő pasztillát, mert nekem már nem lesz szükségem a felére(jószívű gyerek, felét felajánlotta nekem), én bevárom míg megérkezik Japánból az első őssejt csomag.
Ugyanis tudósok állítása szerint, gyorsan megy a folyamat, nem árulták el pontosan miként különítenek el sejteket, de a lényeg az, hogy stresszezik őket, mire fel azok úgy alakulnak át őssejté, mint a varangyos béka hercegkisasszonnyá.
Igaz egyelőre csak egereken próbálták ki, de azoknál működik, így szinte garantáltan az embereknél is menni fog.
Hiába na, okos gyerekek ezek a japánok, kár hogy beléjük állt a defláció, és immár több mint tíz éve nem tudnak szabadulni tőle. Valójában nem is értem, hogy nem jöttek rá a megoldásra, amikor én, aki nem tudom stresszelni a sejteket, rájöttem valamire, amivel egyszerűbben lehet deflációt kergetni, mint lyukas kesztyűbe dudálni.
Először úgy gondoltam, hogy egy őssejt csomagért elárulom nekik, miként érhetnék már el azt a régóta áhítozott két százalékos inflációt. Végül úgy döntöttem, elárulom ingyen, nehogy ne tudják befejezni ezt a kísérletet, és itt maradjak ős és sejt nélkül, mert kár lenne értem, hogy fiatalon öregedjek meg.
Azt javasolnám hát a japánoknak,(de másoknak is) hogy embereket dolgoztassanak és ne robotokat, mert szerintem a túlzott robotizálás miatt jött alattomos léptekkel a defláció Japánba, és most semmiképp nem akar elhúzni.
Hiába gyártanak a robotok különböző használati cikkeket nagy mennyiségekben, ha semmit nem vásárolnak, az emberek vásárolnának, de nincs pénzük ha nem dolgoznak, mert a robotok elvették munkahelyüket, így forognak körbe-körbe egy ördögi karikában, pedig már kimászhattak volna, ha észreveszik, amit én látok.
Ezt természetesen csak magánlátomás, és megtörténhet, hogy nem igazat szóltam, mivel nem ittam bort,(„Borban az igazság”) félvén nehogy bőszebben keringjen a vér ereimben, oszt lerohanjam az első utamba eső asszonyembert, anélkül, hogy őssejttel feltuningoltak volna.
12 hozzászólás
Mi ebből a tanulság? kettő is van. Az egyik: tényleg nem bort kell inni, hanem sört, ha "borban az igazság". A másik: ne üljünk fel a bulvár-híreknek, szóljanak azok bár az örök ifjúságról, vagy a deflációról. Nagyszerűen parodizáltad a nyárspolgárt, aki internetes portálokról tájékozódik a világ folyásáról:) Üdv: én
Én azt mondanám, hogy csak érdemesebb bort inni, igazság ide, vagy oda. De mindenképp abban van némi igazság, hogy a japánok nem tudnak két százalékos inflációt kicsikarni semmiképp. Köszi! üdv. István
Szeretnék, én őszhajú öreg nénike lenni, és nem szeretném, ha örökifjú cincinek vennének körül. 🙂 , vagy futkosnának körülöttem. Félő. hogy nem tudnék szaporán a székre felugrani.
A robotokat sem kedvelem, csak a kis háztartási masinákat.
A Japánokat csodáltam mindig, vágyam eljutni földjükre, de amire odaérnék elképzelhető, hogy mindenki fiatal lenne már, a tudományuk által, nekem pedig ijedtemben ott fellegezne be, végleg.
Komolyra fordítva a szót, a tudomány addig tudományoskodik, míg egyszer csak egy nagy gikszer miatt huss, már mindennek vége is. Minden értelemben.
Tetszett a fejtegetésed.
Marietta
Nem a háztartási robotokkal vannak a gondok kedves Marietta, azok nagyon is hasznosak, hiszen a menyecskék pl. mosogatás helyett a férjüket dédelgethetik. Szerintem még várj egy kicsit, és ne utazz Japánba, mert Fukushima még gőzölög, ettől meg hamarabb radioaktív lesz az ember mint ősz. Köszi! István
Látod István, ez a legnagyobb baj, hogy a tudomány is tévútra viszi az embereket. Hagynának mindent a maga természetes rendjében folyni. Minek is éljünk 100-120 évig, mikor már az odáig vezető út is hamis kövekkel van kikövezve…
Lehet, hogy a japánok túl sokat csemegéztek arról a bizonyos Tudásfájáról? Ha még Fukushima sem józanítja ki őket!… hát akkor majd jön a következő…
No, de nem pufogok itt tovább, ne rontsam a te remekül megfogalmazott, szellemes írásodnak a hangulatát.
Szeretettel!
Ida
Ugyan kedves Ida, semmi gond, hiszen valójában én is pufogok, csak egy kicsit másként. Szeretettel: István
Szia István !
Kintről csak úgy "benéztem", aztán végigolvastam szatírádat.
Nagyszerű írás, jókat nevettem magamban, miközben elgondolkoztatott hová is vezet majd
ez a hatalmasnak kikiáltott előrelépés a tudomány eme szakában:)
Nem folytatom…
Egyszerűen : TETSZETT !!!
Szeretettel:Zsu
Ki tudná megmondani mit hoz a jövő kedves Zsu, őssejtcsomagot, vagy deflációt? Bizonytalan dolgok ezek mint a kutya vacsorája! De fő a jó kedély! Köszi! Szeretettel: István
Kedves István!
Te aztán megint jól meg-aszontad! Jól körülírtad a helyzetet. Annyi biztos, hogy a mostani rengeteg tudomány közül is válogatni kell, hogy mit is érdemes belőle hasznosítani, a többit meg hagyjuk a (bocs') fenébe! Nem tudom, mennyi ideig kell még várnod az őssejtekre. Kívánom, hogy váljon be nálad!
(Egy megjegyzés: Írásod elején található szó téves, azért jegyzem meg, hogy ki tudjad javítani: "hallhatatlanok" olyan értelemben, ahol használod, helyesen: – halhatatlanok (ami örök-öt jelent).
Jót mulattam legújabb tanulmányodon.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
A helyzet az, hogy az őssejtek már megvannak, csak egyelőre egy kicsit sokba kerülnek, no meg nincs egységes vélemény a kísérletek eredményeiről. Ezért gondolom megvárom míg a kínaiak lemásolják, és olcsón megkapom, aztán ha csak egy hónapig is tart, mint a kínai „Adidas”, akkor se veszitek sokat. Köszönöm a javítást, fura az, hogy megnéztem az eredeti lapot, gondoltam javítsam, de ott csak egy „l” -el van, itt talán ennyiért kár fárasztani a szerkesztőket. Szeretettel: István
Én meg azt árulom el Neked, hogy örömmel olvastalak.
Üdvözlettel: eferesz
Én meg köszönöm hogy bekukkantottál ide! Üdv. István