Ilyenkor délidőben a strand vízében kevesebben vannak. Az emberek a parton ebédelnek, általában napoznak. A vízben most szinte csak Ő volt egyedül, mások távolabb úszkáltak, Minden sejtjével élvezte a simogató vizet. Élvezte azt, hogy itt és most Ő az úr. Irányítja a saját sorsa pillanatnyi mozgásirányát. Lassú, kényelmes mozdulatokkal, komótosan úszott. A Nap szinte simogatta. Itt nem törődött a mindennapi élet gondjaival, azzal, hogy már a családjának is csak beosztással tud vásárolni, hogy drágul a víz, a villany, az utazási bérlet, hogy romlik az a drága egészségügy, drágul az élet, hogy a családjának és neki is jut-e holnap is munka, hogy annak, ahogy József Attila a ,,Mondd, mit érlel" című versében mondja:
,,kinek bajszán nem billeg morzsa, /ki setét gondok közt henyél…" Az Ő bajszán ne billegjen morzsa és adja Isten, ne henyéljen ,,setét gondok közt". Miközben így, gondtalanul élvezte a kikapcsolódás szép és gondtalan perceit, a kezével hirtelen megérezte a medence szélét és megfogta a korlátot. Partot ért, a gondok partját, majd egy hirtelen mozdulattal úszott újra tovább. Úszott a gondok elől a pillanatnyi gondtalanság felé.