A hajnal szűkszavú, kimért, kegyetlen, ilyen már évek óta. Talán mindig is ilyen volt, csak az emberek akarták mindenkor szépnek látni őt. Kisminkelték képzeletükkel, ráaggattak megannyi új ruhát és hitték, a hajnal viszontszereti őket. Pedig ő is csak egy a sok hazugság közül, a kapott ruhákat hálátlanul veti a földre, és meztelen fordít hátat, ahogyan érkezett.
Ringó, ledér léptekkel olvad rá a felbukkanó Nap fényes ölére – csak őt várja mindig, az álmodókat pedig mind lépre csalja. S azok mennek utána, bele a Napba elvakultan: szép vagy, Hajnal, ezerszer szép, remény vagy, megújulás, fény és gyönyör, kezdet vagy minden új napon, friss erő a szunnyadó szívnek. A hajnal pedig halkan kuncog, szemében erkölcstelen fény, gonosz orra alatt savanyú mosoly: gyertek csak, gyertek, jöjjetek utánam, kaptok új napot, higgyetek, küzdjetek, feledjetek, éljetek, haljatok, ezt mind én hoztam el nektek. Ad-e bárki többet nálam? A nappal kiszívja erőtöket, az este lezárja két szemetek, de én újra felnyitom, és erőt is én adok hozzá. Én vagyok a legszebb!
S az ember hisz a szemének, a szépségen túlra nem lát vele. Sosem tudja meg, hogy e szépség, ez az erkölcstelen, szűzi démon csak egy újabb arca a hazugságnak. A hazugságnak, amelynek ezer arca van, és amelyet úgy hívnak, Élet. A valódi neve azonban mégis más. Ezt a nevet persze nehéz kimondani, mert az igazságnak mindig súlya van. Ez a súlyos név teher és fájdalom, keserű a nyelvnek, mert a jó az mindig keserű, a rossz csak az édes. Erre a névre hallgat pedig mind: a hajnal, a nappal, az este: Elmúlás. Ők tudják magukról, hogy egyek, az ember hiszi csak, hogy elvesz az egyik és a másik ad.
Elhiszed, hogy éltél, hogy élsz és élni fogsz. Pedig csak elmúlsz. Elmúlsz, mielőtt lehettél volna, s mindez semeddig se tart. Egyetlen pillanattá sűrűsödik majd össze mindened, akkor látsz egyszerre minden arcot – és akkor látod, hogy végig becsaptak. S minden idegen lesz. De ne félj! Csak egy pillanat, és sohasem voltál. Nem volt hajnal sem, nem volt hazugság, a semmi sem volt.
Az élet olyan, mint egy megtévedt rezzenés a semmi létezetlen testén. Így hozza létre a tér és az idő őrült héjanászban az örökkévalóságot, ami soha nem volt, és semeddig se tart. Fájdalom, hiány, hazugság. A hajnal ezért szűkszavú, kimért és kegyetlen. Ez az ő jótékony önzése. Nem szeret minket, mert szeretni fáj. Teszi a dolgát, és rám se néz, ilyen már évek óta. Én utána kiáltok: szajha! Meztelen teste megfeszül, pillanatra megáll, majd megy tovább. A Nap ma sokkal élesebb. Perzsel, vakít, haragszik nagyon. Haragudhat. Csak egy pillanat…
16 hozzászólás
Kedves Laca!
Hát ez nagyon meggyőző volt. Olyannyira, hogy én elhittem minden szavad. Azt is, hogy hazug, azt is, hogy kinevet, azt is, hogy szajha. Hol vannak a gyerekkori gyönyörű hajnalok? Minden, minden hazugság volt, becsapott, mert már sehol sincsenek, hiába keresem őket…
Szóval, engem meggyőztél. Gyönyörű írás!
Szeretettel,
Ida
Szia Laca! 🙂
Varázstoll van a birtokodban, nincs kétségem. Olyan elképesztő erővel írsz, hatsz, hogy tátva maradt a szám, alig vettem levegőt.
Nem is tudom, mit éreztem olvasás közben, talán valami tompa, elhúzódó fájdalmat, mert ezek a sorok belefájnak az ember lelkébe. Úgy kerülnek egyre mélyebbre, hogy közben gyógyítanak. Nem szégyellem elmondani, hogy könny szökött a szemembe, mert eljutott írásodon keresztül az ember belső viaskodása.
Annyira elbűvölt ez a leírás, hogy csak nehezen tudok szavakat gyűjteni, mert nincs megfelelő, amivel ki tudnám fejezni az élményt.
Úgy votam vele, hogy eltűntek a sorok, húztak a képek. Amikor a végére értem, megtorpantam. Valami hiányzott nekem. Rájöttem: egy haiku. Teljesen haibun-érzésem volt, csak harmadszori olvasáskor jöttem rá. 🙂
Ne is törődj velem, mindig van valami bogaram. 🙂
Köszönöm az élményt, csodálatos ez az írás. Nálam a legek között vagy. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Laci!
Amikor alkotásod címét olvastam, sehogy sem gondoltam arra, amit továbbolvasáskor találtam.
Csodaszép szavakkal fejezed ki magad. Kevés ember az, aki ilyen gyönyörűen tud fogalmazni. De – mint látom – nem csak én vagyok így. Jó a képzelőerőd, nem sokan vannak, akik téged követni tudnak.
Ahogy olvastam, álmodoztam, minden csodás szép szavadat igyekeztem követni. Ki gondolná még a
hajnalt is meg lehet személyesíteni.
Arra se gondoltam, hogy ma egy ilyen gyönyörű sorokat olvashattam.
Szeretettel gratulálok.
Üdvözlettel: Kata
Szia!
A cím után mást vártam, de amit kaptam az lenyűgöző volt! Nagyon tetszik, ahogy írsz az életről, a hajnalról…- szóval csodálatos! Gratulálok ehhez a gyöngyszemhez! üdv hundido
Kedves Ida, Kankalin, Kata és hundido!
Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmeteket, és kedves soraitokat.
Annak örülök a legjobban, hogy a cím nem riasztott el senkit az olvasástól. Sokszor a rosszul megválasztott cím megpecsételi egy egyébként jó írás sorsát, mert hozzá sem kezdenek. Itt azonban percig nem volt kérdés, csakis ez lehetett a címe, még ha ez némi kockázattal is párosult.
Nagyon sok szépet és jót írtatok hozzá, amire nem is számítottam. Nem gondoltam, hogy a "Szajha" ilyen kedves reagálásokat ébreszt majd az olvasókban, hogy ennyi tetszésre talál. Örülök, hogy mégis így lett. Köszönöm mindenkinek, aki itt járt, olvasott és nyomot hagyott.
Sok szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca! Hatost jelöltem de nem volt!
Hasonlókat éreztem, mint a többi hozzászóló. Ezt tanítani kéne!
Jönnek a közhelyek, mert ugye nincsenek szavaim, hisz mindet felhasználtad, olyan mondatokba fűzve, ami lenyűgöz élőt és holdat, embert és embertelent. Írom itt a hülyeséget, de minek? Hát annak, hogy
K.O. Vagyok az alkotásodtól.
Szeretettel gratulálok!
Kedves Edit!
Nagyon szépen köszönöm az öt-hat csillagot. De leginkább a figyelmedet. Örülök, hogy jártál nálam, és remélem, mindig hasonló írást és hatást találsz majd itt a jövőben is, ha újra erre jársz.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Bár én a hajnalra másképpen nézek, de ettől eltekintve írásod zseniális.
🙂
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Én köszönöm a figyelmedet, örülök, hogy itt voltál.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Tulajdonképpen semmi sem szép vagy csúnya, semmi sem jó vagy rossz, csak mi aggatjuk a dolgokra ezeket a jelzőket. És ha tovább megyünk, nemcsak mindennek a milyensége kérdőjelezhető meg, hanem a minden léte is. Igaz, hogy ez már tömény szubjektív idealizmus. De mi van a semmivel? A semmi sincs? Az emberi logika szerint a tagadás tagadása igenlés. Vagy valami más logika szerint kellene gondolkodnunk?
De nem is ezeket akartam írni. Tetszett az írásod. Gondolkodtat.
Üdv: Kati
Jó, vagy rossz? Ki "tudhassa?"
Túl kell élni a hajnalokat, fel kell kelni, ha süt, ha borongós, mindenképpen.
Mert jó ám esernyő alatt várni a buszt, s ha felszállsz, utasok lábára üríteni esernyő-esőcseppeket, gondolni hétköznapokra.
Időről írtál, ez tetszett különösen.
Közömbös IDŐRŐL!
Ok, nem szaporítom, tetszett, elszomorítottál kicsit. Rossz az ilyen szeretkezés!
Szuggesztívek képeid, behódolok írásodnak! meg, köszönöm, hogy olvashattalak, ez egész más, különös dimenzió!
tisztelettel: túlparti
mindig elfeledem, bocs ezért!
Kedves Laca!
Minden szépet és jót elmondtak már az írásodról, amivel teljesen egyetértek.
Szeretettel gratuláloik: Ica
Kedves Kati, Ica és túlparti!
Üdvözöllek benneteket, köszönve szívből a figyelmeteket. Számos újabb gondolat és kérdés hangzott el hozzászólásaitokban, aminek szintén örülök. Ez a kis, gondolatnyi írás valóban megosztó, bizonyára ez a legfőbb tulajdonsága: kicsit másképp láttatni, másképpen szemléltetni. Azt nem mondom, hogy mögé látni, mert hisz erre alighanem képtelenek vagyunk, mi emberek mindent csak kapiskálhatunk. De, talán épp ez a mi szerencsénk, szabadságunk, mert ennél fogva úgy láthatunk, ahogyan mi szeretnénk. A lényeg csak az, hogy nagyon azért ne csapjuk be magunkat, csak épp annyira, hogy el tudjuk viselni a nemlétbe futó létet, a lét végességét.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Olvastalak egyszer, kétszer…
Teljesen mást vártam.
Tetszik, ahogy beengedsz, bevezetsz a tudatodba.
Köszönöm az élményt.
Kedves Andi!
Örülök, hogy látlak, köszönöm, hogy benéztél.
Üdv: Laca 🙂