Pitymallik. A teremtmények – egy szabályerősítővel kevesebben – a fény felé nyújtóznak, lerázzák magukról az éjszaka álmait. Minden porcikájukkal a látóhatárt keresik, és cirkadián ritmusban hajszálpontosan eljátsszák az „Életre halva” című örökzöld sláger első szakaszát:
Porhüvelyem fel-
kapja a szél; a Nap e
pillanatban kél.
Az „értelmes ember” azonban nem találja helyét, állandóan csörtet, és nagyratörő terveket szövöget. Maga mellé őrszemet állít: a kételkedést. Hiszi, hogy minden dolog mértéke önmaga.
Szürkülödik. A teremtmények – a kivétel nélkül – a fény irányába lopóznak, lepergetik magukról a nappal vérfoltjait. Minden idegvégződésükkel az összeérést keresik, és megint csak – hogyan is másképp, mint cirkadián ritmusban –, precízen előadják az „Életre halva” című örökzöld sláger második szakaszát:
Csontvázam porrá
zúzza a föld; egy kisma-
dár éppen most költ.
Az „értelmes ember” azonban még mindig nem leli a csendet, szüntelenül botorkál, és alantas gondolatokat táplál. Maga mellé hóhért állít: a hitetlenséget. Meggyőződése, hogy a Természetfeletti halott.
9 hozzászólás
Az igazat megvallva, ezt nem tudom, hova tegyem, de megjegyezném, szerintem egyetlen „ értelmes ember”, még ha hitetlen is, akkor se tartja a Természetfelettit halottnak. Üdv. István
A Természetfeletti halott -itt szerintem azt jelenti, h nem létezik. Csak így van költőileg körülírva. Ha jól értelmezem?????
Kedves Isván, köszönöm, hogy olvastad. Az "értelmes embert" a jelenkor társadalmára értettem, igaz, nem nagyon szeretek általánosítani, de néha megteszem.
Üdvözletem!
Ezért nem jó általánosítani, főleg ha a társadalomról van szó. Napjaink társadalma nagyon megoszlik, főleg ideológiai szempontból. Többen vannak akik hisznek a természetfelettiben, mint a másik táborban. Ez zavart meg, és nem tudtam kire, mire célzol. Üdv. István
Ez a hóhér dolog nagyon sül. Tökre abszurd, tökre tetszik. A rigmusok is. Én is tudok egy ilyet, bár nem illik ide: mikor a nap perzsel, nem jó kukoricát merzsel/ni:)))) Üdvözlettel: én
🙂
Ez a válaszom a rigmusodra, tetszik.
A Természetfelettei halott – jól értelmezed.
Üdvözletem!
Érdekes írásod felkeltette a figyelmem. Azonban még a prózák bizonyos külső megjelentetése is nagyon fontos lehet. Ebből remek Haibun-t lehetne készíteni.
Ugyanis van benne két haiku, s ha prózát haikuval vegyítve készítjük el a mondanandónkat, azt haibunnak nevezik.
De a haibunt mindig ki kell emelni úgy, hogy előtte is, a végén is sort emelnünk. Ajánlom, nyissad meg az én legutóbb feltett haibun írásomat. A címe: Madarak és emberek koldusai, és dolgozzad át olyan formában. Mindjárt más lesz, meglásd.
S egy tanács: a szöveg közt található: szürkülödik, helyesen: szürkület vagy szürkül, attól függetlenül, hogy mit akarsz mondani.
S még valami: A haiku-ban minden sorban tejes szavakat kell írni. Mindkettőben a középső, hét szótagos sorodat elválasztással készítetted. Elválasztott szavakkal lehetőleg ne készíts haikut!
Szeretettel: Kata
Kedves István, való igaz, hogy nem jó az általánosítás. Ezzel az írással csak azt akartam érzékeltetni, hogy van a "Természet", és van az ember, mert néha úgy érzem, hogy ez a faj már nem a természethez tartotik.
Köszonom szépen soraidat, kedves Kata, és amit javasolsz, azt fontolóra veszem, az ajánlást elolvasom.
A "szürkölödik" szándékos kifejetés, vidékünkön használatos.
Még egyszer köszönom!