Szamárbőgés

[IG_KITOLT]Micsoda igazságtalanság! Még egy lóval is elnézőbbek, mint velem! Mert hogy is van a mondás? A lónak négy lába van, mégis megbotlik… Igen, igen, neki szabad. Engem bezzeg rögtön lehordanak a sárga földig, ha csak egyszer is kirúgok a hámból. Na jó, havonta egyszer… De akkor is! Rosszabbul bánnak velem, mint egy kutyával. Vegyünk egy példát: Akaratom ellenére évek óta rám erőltetik a vegetáriánus kosztot, pedig de szívesen ennék mindennap csirkehúst! Vagy éppen marhát. Azaz marhát inkább mégsem. Így is elég nagy marhának érzem magam, amiért zokszó nélkül tűröm a megaláztatásokat, amelyekben naponta részem van. Ha viszont hallgatok, mindjárt a fejemhez vágják, hogy makacs vagyok, mint az öszvér. Méghogy én öszvér! Ezt kikérem magamnak! Ja, hogy vigyázzak, mert ki is kapom? Erről megfeledkeztem. Na tessék! Ha néhanapján hangoskodom egy kicsit, nyomban elhúzzák a nótámat… Nem, természetesen nem szó szerint. Pedig de bemennék én is a kocsmába! Egy pofa hideg ital mellett elhallgatnám a kedvenc dalomat, s közben el-elábrándoznék a jövőmről… Csakhogy én be sem tehetem oda a lábamat. Idekint kell ácsorognom, ha esik, ha fúj, és senkit nem érdekel, hogy hülyére unom magamat. Ráadásul szidalmakat és ütlegeket kapok cserébe a hűségemért, amikor hazafelé poroszkálunk a sötét, poros úton. Na, ennyit a háláról!
Olykor szeretnék végleg eltűnni a ködben… Na de elég a bőgésből, inkább belehúzok, mielőtt megint csattan az ostor a hátamon. Bizony nem könnyű manapság egy szegény szamár élete!