Sehnsucht
***
Es schienen so golden die Sterne,
Am Fenster ich einsam stand
Und hörte aus weiter Ferne
Ein Posthorn im stillen Land.
Das Herz mir im Leib entbrennte,
Da hab ich mir heimlich gedacht:
Ach, wer da mitreisen könnte
In der prächtigen Sommernacht!
***
Zwei junge Gesellen gingen
Vorüber am Bergeshang,
Ich hörte im Wandern sie singen
Die stille Gegend entlang:
Von schwindelnden Felsenschlüften,
Wo die Wälder rauschen so sacht,
Von Quellen, die von den Klüften
Sich stürzen in die Waldesnacht.
***
Sie sangen von Marmorbildern,
Von Gärten, die überm Gestein
In dämmernden Lauben verwildern,
Palästen im Mondenschein,
Wo die Mädchen am Fenster lauschen,
Wann der Lauten Klang erwacht
Und die Brunnen verschlafen rauschen
In der prächtigen Sommernacht. –
***
Joseph von Eichendorff: 1788 ? 1857
***
Vágyakozás
***
Mint arany, ragyogtak a csillagok,
ahogy ott, az ablaknál álltam
és a messzi távolban vijjogott
egy postakürt az éjszakában.
Belül a szívem lángra lobbant,
ó jaj, ha én is vele mehetnék:
Egy titkos gondolat szétroppant,
egy éjszaka otthon lehetnék.
***
Két fiatal mesterlegény ment
ott a hegyoldalon keresztül,
hallgattam dalukat odafent,
hogy a csendes tájon felzendült:
Szédületes hegyi patakok,
ahol csendesen zúg az erdő,
hol sziklákból a zuhatagok
oly nagy zajgással törnek elő.
***
A márványképekről dalolnak,
kertekről a kőzetek felett,
hol a lugasok burjánzanak
's a paloták holdfénybe vesznek.
Hol a lányok az ablakokban
mindig a szép dalokat várják,
a kutak álmodozva susognak,
látva e csodálatos éjszakát.
***
Fordította Mucsi Antal-Tóni
5 hozzászólás
Szerző: Szalki Bernáth AttilaFeltöltés dátuma: 2016-05-06
Joseph Freiherr von Eichendorff:Sehnsucht
Én ezt a verset 2015 December 29-én fordítottam le…üdv Tóni…
Így igaz,csak azt nem érzem, miért tetted fel ide újra. A 2008-ban (nem 2088-ban
mint rosszul írtam akkor) megjelent kötemben már szerepel erről a versről fordításom.
Üdv néked is.
Vágyakozás
Fent ragyogtak arany csillagok,
Ablakban álltam, magány
A társam, s távol, hallom,
Postakürt szól csenden át.
Szívem keblemben felizza,
Titokban eltűnődtem én:
Óh, velem vaj’n ki utazna,
Hisz oly csodás e nyári éj!
Ment két fiatal legényke
Ott fent a hegyoldalán,
Hallom mint száll víg vándorének
Végig a csendes tájon át:
Szól dal szédítő magasról,
Hol erdő súg gyengéd mesét,
Sziklákból kitört forrásról,
Mi felveri az éj csendjét.
Márványszobrokról is zengtek,
Sziklás kertekről, hol a növény
Indái követ átszőttek,
S palotákra süt holdfény,
Hol lányok ablakból fülelnek,
Ha hallják lant lágy szavát,
És kutak álmosan merengnek
E csodaszép nyáréjszakán.
Szalki Bernáth Attila
Lásd: http://mek.oszk.hu/18600/18658/18658.pdf