Divat a mesterséges intelligencia. (Mármint annak használata.) Sok segítégbe’ részesít minket életünk majd minden területén! Okos porszívó, intelligens fűnyíró, hogy csupán a hétköznapi dolgokat említsem. Csak győzzünk menekülni előlük, ha – eljátszom a gondolattal, amely amúgy lidércesen borzasztó – önállósítják magukat (lehet, csupán puncsolni szándékoznak nekünk, az emberiségnek, a „magasabb rendű” emberi fajnak!)
Mert ugyebár, pl. az okos porszívó befejezi az összes por bekebelezését; szabadulni vágyó, szerencsétlen poratkák kétségbeesetten dörömbölnek telhetetlen bendőjében, rájön, nincs mit tovább szívnia. Némileg tanácstalanná válik. De! Meglát engem, felágaskodik, aztán ki, illetve beszippantja kezeim közül kedvenc hetilapomat! Pedig! Együttműködtem ővele! Lestem minden igyekezését, minden lépését, felemeltem még a lábam is, ahogy felém közeledett. Még a fotellel is odébb csúsztam, figyelmen kívül hagyva a porcicák kétségbeesett nyivákolását! Ez a hála?
A fűnyíró meg! Ő se semmi! Vágja, nyírja a füvet, feladata, hivatástudata, szenvedélye mindez. Egyszerre csak sehol a fű, elfogyott; szál se maradt! Jobb lett volna takarékoskodnia! Körülnéz, némileg tanácstalanná válik… Aztán – mivel strandpapucsba figyelem ténykedését – meglátja régóta lenyírásra érdemesült lábkörmeimet, oszt – látva a nyírni-valót, mozgásba lendül! Jómagam menekülök! El tudják képzelni kedves olvasóim, milyen lehet egy strandpapucsban menekülni egy piszkosul irántam felgerjedt fűnyíró elől? Inalok, maradék energiámmal fellépek a terasz lépcsőjére. Ez némi csalódás a gépnek, nékem a menekülés maga!
Fűnyíróm próbál fékezni, nekiütődik a betonnak. De nem adja fel; próbál felkapaszkodni a lépcsőn, magában átkozza a konstruktőrt, hogy nem adott neki lánctalpakat! Próbálom vigasztalni a leszedálódott, horpadt orrú, elszomorodott gépet.
– Ne szomorkod márj! Holnap elviszlek a szervizbe, ott megjavítanak, „átalakítanak”… Fiú lennél, esetleg lány? Én azért közlöm veled, szomszédságunkba van ám sok-sok fűnyíró, fiúk, lányok! Ha majd hazahozlak, választhatsz! Biztosan megtalálod közöttük a párod!
Durva nehéz ügy egy intelligens gépet vigasztalni. Ezért sincs többek között okos telefonom. Nem szeretem, ha azok a dolgok, akiket létrehoztunk, okosabbakká váltak, okosabbá tettük őket, mi hülyék. Alávalóság visszaélni velük, igyekezetükkel, feltámadt vágyódásaikkal, érzelmeikkel!
„Kiszabott „ aljaságnak tartom ezt, megihatjuk majd a levét ennek az egésznek!
8 hozzászólás
Kedves Frigyes!
Nem olyan régen értem haza a munkából. Én nem értek a mesterséges intelligenciához.
” Okos porszívó, intelligens fűnyíró, hogy csupán a hétköznapi dolgokat említsem. Csak győzzünk menekülni előlük, ha ? eljátszom a gondolattal, amely amúgy lidércesen borzasztó ? önállósítják magukat (lehet, csupán puncsolni szándékoznak nekünk, az emberiségnek, a ?magasabb rendű? emberi fajnak!) Akár egy rossz Sci-fi filmben is lehetne. Én ilyesmitől nem tartok. A nem értek hozzá meg nem is igazán érdekel, de ha valakinek erre van igénye meg pénze akkor legyen neki. Én ilyesmiért nem adnék egy pénzt, de az egy dolog. Kertem sincs így a fűnyírás ügyben sem vagyok érintett. Na igen azt mondják haladni kell a korral. Régebben a az orosz rakéta porszívó is megfelelt a célnak. Amúgy érdekes, hogy felvetetted ezt a témát. Én ilyesmin nem szoktam morfondírozni. Érdekes a szatírád. Nekem van egy olcsó okos telefonom, hogy tudjak fotózni meg hívást fogadni már amikor be van kapcsolva.
Van az úgy ,hogy az ember analógnak érzi magát egy digitális világban. Az okos eszközök használata és fejlődése szerintem csak az egészségügyben és néhány gyárban hasznos.
Szerintem. Jól áll neked a szatíra.
Jó hétvégét kívánok neked!
Barátsággal: Ági
Szia kedves Ági! Köszönöm, hogy olvastál! Hálás is vagyok ezért! Különben közlöm veled, hogy nekem minden jól áll. Habár vége már a daliás időknek; kevést leszek mér itt. Amit el akartam mesélni, azt már elmeséltem.
barátsággal: Frigyes
Kedves Frigyes!
Megértelek. Kellemes nyarat. Én is ritkán leszek. . Amit akartam már leírtam. Befejeztem. A daliás időknek meg mindennek vége van egyszer. Majd talán év végén vagy majd valamelyik évben, mert nincs mondanivalóm. Na ennyit akartam csak.Majd valamikor írok neked máshol.( de egyenlőre nem vagyok és nem leszek elérhető, mert csak)
Vigyázz magadra!
Barátsággal: Ági
Hiányozni fogsz! Próbállak megérteni!
Barátsággal: Frigyes
Kedves Frigyes!
Kiváló írás, elgondolkodtató, aktuális.
Nekem is van egy használt okos telefonom (így kaptam). Sok mindenre nem használom. Megnézem az időt, telefonálok, vagy fogadom a hívást, Fb-t, Vibert használom rajta és fényképezek. Hogy mit tud még? Fogalmam sincs, nekem ennyire van szükségem, ez is bőségesen elég.
Nagyon tetszett az írás!
Szeretettel gratulálok:
Zsuzsa
Tudod kedves Zsuzsa! Örültem a hsz-ednek. A technika már csak ilyen. Sok veszélyt hordoz: függőség, és megfigyelhetnek minket “odafenntről”, okos eszközeikről. Különbe fogalmam sincs arról, mi az a Viber. De! Egy dolog totál-tutti biztos. Megfigyelnek minket! Ezért se pályázok köztársasági elnöki posztra, esetleg olyan valami is kiderülne rólam, amit jómagam se tudok!
köszönöm, hálás vagyok, hogy olvastál!
/szeretettel: Frigyes
Kedves Túlparti!
Az “okos” növekedésével egyenes arányban nő a “magányos” is. Ráadásul azt látom, hogy bár a technika számomra követhetetlen gyorsasággal fejlődik, addig nagyon sok betegség gyógyíthatatlan. Természetesen tagadhatatlan a fejlődés itt is, de a genetikai rendellenességet nem tudják korrigálni és természetesen sok egyébet sem. Tetszik, ahogy megközelíted az aktuális témáid,
Szeretettel jártam nálad: Rita
örülök, hogy itt jártál!
túlparti