Szerinted hogy lehet, hogy egyesek bármit írhatnak, ráadásul nyomdafestéket nem tűrő hangnemben, és nincs vele semmi probléma, a másik meg normális hangnemben, közérthetően felvet egy témát és letiltják?
– Mit nem értesz ezen? Ez mindig is így volt. Miért a suliban mondhattad a 70-es években, hogy 56-ban forradalom volt?
– Ne.
– Most 2022-ben mondhatod, hogy ellenforradalom volt?
– Nem.
– Kik mellett voltunk a második világháború alatt?
– A németek mellett.
– Aztán, hogy elvesztették a háborút, kik lettek a barátaink, kik szabadítottak fel bennünket?
– Az oroszok.
– Most mondhatsz jót az oroszokra? Akár csak rég elhunyt művészeikre, íróikra, költőikre, értékeikre, kincseikre, kultúrájukra?
– Nem.
– Akkor mi a kérdésed?
– Mindig azt mondhattad, amit mondanod kellett, nem?
– Igen, de gondolkodni lehetett, sőt azt el is várták tőlünk.
– Na, ne mondjad! Ki várta el tőlünk azt, hogy gondolkodjunk?
– Hát, például a tanárok és a munkahelyen a főnök is.
– Na ne nevettess! Mondhattál mást a tanárnak, mint amit ő hallani akart? A főnöknek, hogy igazságtalan és a szeretőjének ad jutalmat, nem pedig annak, aki helyette is dolgozik?
– Nem.
– Na, látod, veled az a baj, hogy nem azt mondod, amit kellene. Haladni kell a korral, de nem úgy, ahogy a reklámban mondták annak idején, hogy “Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral!” hanem figyelni kell arra, hogy honnan fúj a szél. Az okos ember 45 előtt a németeket, 45 után pedig az oroszokat éltette. Belépett a pártba és az ország 99,9 %-a nagyon demokratikusan megválasztotta a párt által jelölt személyt vezetőnek. Aztán ezek az elvtársak most ki akarják irtani, meg akarják semmisíteni azokat, akiket korábban éltettek. Te soha nem voltál egyetlen egy pártnak sem a tagja, nem is vitted sokra, hiába igyekeztél és tanultál annyit. Te nem értetted, hogy miért kell nekünk megünnepelnünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját. Azt se, hogy miért gyászoljuk meg az idős korában megválasztott, majd elhunyt szovjet miniszterelnököt. Csodálkoztál azon, hogy miért Moszkváról nevezték el az egyik terünk, Majakovszkijról pedig egy utcát és még sorolhatnám. Azt se érted, hogy most miért a fegyverekkel lehet békét teremteni és miért kell többszörös áron és környezetszennyező módon megvennünk az energiát. Fel se tudod fogni, hogy a háborúban szenvedő népnek miért lesz jobb, ha mi is tönkremegyünk. De, hogy egyszerűbb dolgot említsek azon is meglepődsz, hogy még mindig állítgatjuk az órákat. Mert te mindig csodálkozol valamin, a helyett, hogy helyeselnéd azt, amit a nagyok mondanak. Senki sem vár el tőled gondolkodást és ha mégis megteszed és ráadásul közzé is teszed akkor mindegy, hogy ezt milyen stílusban és mennyire kulturáltan csinálod, kihúzod a gyufát és ne csodálkozz, ha letiltanak mindenhonnan, mert neked csak akkor lehet igazad, ha azt mondod, amit hallani akarnak a megmondó emberek.
– De kérdezni csak lehet?
– Szerinted?
– Ha jobban meggondolom, nem.
– Na látod, nem vagy te olyan ostoba, mint amilyennek látszol.
6 hozzászólás
Kedves Rita!
Remek írás! Lényeglátó, lényegre tapintó…
“neked csak akkor lehet igazad, ha azt mondod, amit hallani akarnak a megmondó emberek.”
Őszinte embernek nincs igaza…. hmmm…
“Mondj igazat, betörik a fejed”
“Ne szólj szám, nem fáj fejem” örök érvényű bölcsességek.
Szeretettel: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a hozzászólást. Bizony vannak dolgok, amik nem változnak mindegy, hogy milyen rendszer van, milyen fórumon, társaságban nyilvánulunk meg. Az egyiket diktatúrának, a másikat demokráciának hívják, de ebben a nagy “demokráciában” legfeljebb annyi a különbség, hogy nem zárnak börtönbe, bár ki tudja, idővel még az is bekövetkezhet. Gondoltuk volna, hogy a XXI. században tárgyalás és egyezségre való törekvés helyett háborúzni akarnak? Hogy az egyik patyolat fehér, a másik meg maga az ördög? Hogy a másik fél véleményét nem hallgatják meg? Hogy mindenféle jelzővel ellátnak, ha nem lelkesedsz az LMBTQ iránt és nem tartod jónak a gender ideológiát? Csak az egyeseknek lehet véleményük, a ketteseknek továbbra sem, illetve mondhatja, de nem ér el vele semmit, legfeljebb támadást, letíltást, vegzálást, aztán még az is lehet, hogy idővel akár be is börtönözhetik.
Szeretettel: Rita 🙂
Drága Rita!
Mesteri, tűpontos társadalomábrázolás. Remekül levezetted és találó hasonlatokkal éltél.
Naivaként is csodásan játszottad a szereped.
Gyapjas báránykává kell változzál és akkor sosem fog kritika érni a viselkedésedért.-de ahogy ismerlek inkább If szigetén a rabláncot választanád mintsem a megalkuvást.
Manapság a gondolkodó emberek a társadalom mételyei- a hatalom szemében.
Te kedves Rita mindig felemeled a hangod és kiállsz az igazság mellett minden lélekrezdüléseddel , nem tűröd az önkényt, és nem mentegetőzöl azzal, hogy nem a te dolgod akár a politikáról is véleményt mondani, ha kell. A kitérés…közöny is bűn.Elli Weisel hirdette,hogy :”Muszáj oldalt választanunk. A semlegesség az elnyomót segíti, sohasem az áldozatot. A csend a kínzót támogatja, soha nem azt, akit kínoznak.” vagy Dantét is idézhetném:”A legforróbb hely a pokolban azoknak van lefoglalva, akik az erkölcsi válság idején megőrizték semlegességüket.”
Köszönöm,hogy olvashattam az irásod.:) nagy élmény volt.
Körülölelő szeretettel gratulálok.
Napfény
Drága Napfény!
Látom, hogy nálad ez se ütötte ki azt a bizonyos biztosítékot. Igen, nem csak az az érzékeny ember lakik bennem, akinek élete végéig hiányzik az édesanyja, hanem a kritikus személy is. Ezt kevesen tudják elviselni. Az iskolában és a munkahelyemen is voltak olyanok, akik a folyosón odajöttek és négyszemközt igazat adtak, de nekik volt annyi eszük, hogy a véleményük ne vállalják fel a tanárok, vagy munkahelyi vezetők előtt. Eszük volt, csak erkölcsi tartásuk nem. Előnyöm nem származott a véleményeimből soha, kivéve a hivatalos ügyek intézését levél formájában, mikoris nem tudták, hogy ki van a háttérben. A társadalmi munkáimban jól ki is használták, hogy szembe merek szállni a hatalommal, de a hatalom, ha nem is nyiltan, de be tudott mindig tartani nekem. Ugyanez a helyzet ma is. Nekem az úgynevezett “diktatúrában” sem volt komoly bajom a véleményemből, igaz, hogy akkor nem voltak utcai tüntetések, csupán a környezetünkben nyilvánultunk meg. Most, hogy kapitalizmus van és ezeregy lehetőség van a megnyilvánulásra, épp úgy el tudják hallgattatni az embert. Engem már kétszer is letíltott a facebook. Tény, hogy egyéb retorzió nem ért, de nem jelenhetett meg a véleményem. Az egyik esetben a “melegségét” nyiltan vállaló politikus bejegyzése alá azt írtam, hogy “kár érte, mert jóképű”, kiderült, hogy ez gyűlöletkeltés, ezért csak én láthatom. A másik esetben egyetértettem egy olyan cukrásszal, aki miután megtudta, hogy meleg pár esküvőjére kell a torta, azt mondta, hogy ő nem készíti el. Annyit reagáltam, hogy “ehhez joga van”. Kiderült, hogy nem volt, fel is jelentették, meg is büntették. Szóval ilyen a szólásszabadság, van, amit lehet mondani, van, amit nem. Az egyik esetben véleménynyilvánításról beszélünk, a másik esetben gyűlöletkeltő a véleményünk. A politikát nem is említve, ahol nagyon “érdekes” szemlélet uralkodik, akárcsak az erkölcs területén. Van olyan vallási jelkép, ami egyesek érzékenységét sérti, míg a másikat el kell fogadni. Ezekben a dolgokban nem a logika ad eligazodást, hanem a pénz és a hatalom.
Köszönöm az olvasást és a hozzászólást. Külön is örömömre szolgáltak az idézetek, amiket ide hoztál, teljes mértékig egyetértek azok mondanivalójával. Így igaz, “vétkezesek között cinkos, aki néma”.
Szeretettel ölel: Rita 🙂
Keddves Rita!
Tetszettek fejtegetéseid!
” és ne csodálkozz, ha letiltanak mindenhonnan, mert neked csak akkor lehet igazad, ha azt mondod, amit hallani akarnak a megmondó emberek.”
Ez megy kedves Rita,mióta világ a világ!
Más színben,más helyen,más idökben,de a minta ugyanaz maradt!
Gratulálok érdeklödéseidre!
Seretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a hozzászólást. Igen, az ember minden korban ugyanaz. Aki hatalmon van, az diktál, nevezheti ezt bárhogy is. Aki nem a mantrát fújja, az ellenfél, ellenség, kirekesztő, stb. Mindig is a hajbókolók jártak jól.
Köszönettel és szeretettel: Rita 🙂