Ábrándos ősz csalfa melegében
Hulló levelek fény tengerében
Mezsgyéjén a véges végtelennek
Ülök hintaján a képzeletnek
Szenvedély nélkül ringat a béke
Fürdet a nap távolodó fénye
Bódít a táj mulandó szépsége
S az elmúlás nagyszerűsége
Csak ülök s röpít a képzelet
Sebes szárnya visszahoz éveket
Volt barátok szerelmek iskolák
Újra itt vagytok édes mostohák
És újra itt van itt a régi lány
Hév rajongás ifjúság hajnalán
A régi lány a kedves álmodó
Tiszta lelke élettől áradó
Igaz volt-e vagy álom az a lány
Nem emlékszem de mit se számít már
Kezét kezembe adja képzelet
Elszakadnunk többé nem lehet
A képzelet száll én nem mozdulok
Távozó fénnyel eggyé olvadok
Kétkedni többé nem akarok
Tudom: vár az a lány ha meghalok
2 hozzászólás
Sok mindent kavartál fel bennem szépséges soraiddal. Egészen elvarázsoltál, köszönöm az élményt. szeretettel gratulálok: Zsuzsa
Köszönöm szép szavaidat
Üdvözlettel, Zsenál