Másnap reggel Olaf háta mögött becsukódott az ajtó, és Améliával az oldalán beszállt a liftbe. Két másodperc utazás után leértek a földszintre. A pultos sunyin mosolygott, mikor észrevette őket, és eltűnt egy hátsó helyiségben. Amélia mérgesen nézett utána, majd leült az Olaffal szembeni székre. Kis idő múlva jött a fogadós, és kis tányér tükörtojást rakott le szalonnával.
– Én nem kérek tojást. – mondta Amélia finnyásan.
– Ez volt a tasakban. – mondta a pultos, és eltűnt.
Amélia kitúrta őket. Nemsokára ismét jött a pultos, jobban mosolyogva, mint eddig bármikor, és Olaf füléhez hajolt.
– Tudom, kik vagytok. – suttogta. – Börtönből elszökött gyilkosok. És szerintem elég sok jutalmat kapnék, ha kézre kerítenélek titeket.
– Mennyit kérsz? – motyogta Olaf halálra vált arccal. Simán elbánna ezzel a girhes fiúval, de azzal sokat kockáztat. A kocsmában lévő többi ember miatt. – Mennyi pénzt?
A fiú mosolygott, visszaszívta a szája széléről a nyálat, és a legnagyobb természetességgel így szólt; – Mennyid van?
Olaf tekintete találkozott a nőével, aki bólintott, és távozását jelezve felállt.
Olaf idegesen kivette a zsebéből a pénzt, és az utolsó apróig a markába tette. A pultos megrökönyödve állt. Ennyit még nem látott. Ebből a pénzből egy kisebbfajta hajót tudna magának venni. Olaf is felállt, vállával a fiúnak ütközött, úgy, hogy az megpördült. Csak állt kezében a pénzzel, és nézte, ahogy a gyilkos-rabló páros után becsukódik az ajtó.
– Hova megyünk? – kérdezte Amélia.
– Abbora. – válaszolta Olaf röviden, miután elképzelte a térképet.
– Hatalmas város. Sok ember, katonák.
– Elvegyülünk.
Amélia bólintott.
Felléptek a hajóra. Olaf a törött árbocrúd alá ült, hátát a fának vetve, Amélia meg a fedélzeti géphez lépet, Abbora városra beállítani. Pár perc kellett, míg a motor elindul, felhúzza a vasmacskát, és a hajó egy víztisztítót kikerülve elindul a cél felé.
5 hozzászólás
Kíváncsi lennék honnan ismerték fel őket…Várom a folytatást!
szia=). körözés alatt vannak.
holnap feltöltöm az 5.-et.
köszönöm, hogy olvasol=)!
üdv: dóri
Ez nagyon érdekes és jó megírt rész. Csak a vitorlással van gondom. Ha az ember a törött árbócrúd ALÁ ül, hogyan vetheti NEKI a hátát? Vagy valami más fának dőlt? Pl az ülés fa háttámlájának? Bocs, de nekem mint olvasónak fontos, hogy részletesen el tudjam képzelni, ha Te mint író részletesen akarod érzékeltetni. Nehezen értelmezhető az is, hogy a fedélzeti gépet Abbora városra állították, vagy h a motor felhúzta a vasmacskát. Ha az ember szakmai dolgokról ír pontosan kell ismernie, és ismertetnie a részleteket. Vagy: nem szabad belevágni. Üdv: én
kedves bödön!
értetlenséged jogos; vizuálisan szeretem én is látni a dolgokat.
a törött árbocrúd lehet félbetörött, akár "háromnegyedileg" nyaktörött, a lényeg, hogy csonk, mert senki nem használja, az eltakarításához meg túl igénytelen az ember.
a fedélzeti gép egyfajta modern gps-nek felel meg, ahol csak be kell állítani, merre, és emberi beavatkozás nélkül odavezeti magát a jármű. ha minden gépi vezérlésű, akkor elképzelhető, hogy egy gombnyomásra felhúzódjon a vasmacska.
remélem, így már jobban értelmezhető, és sajnálom, hogy nem tudtam hitelesen ábrázolni ezt a világot.
köszönöm, hogy olvastál!
üdv: dóri
Szia Dóri! Ahogy leírod, így már elképzelhető és érzékletes. Sztem a történetben úgyanígy megírhattad volna. Nem baj, h ezzel hosszabb lesz. Egy írás hitelessége negyon nagy részt függ a részletek kidolgozottságától. Gondolj pl Hemingway bikaviadal leírásaira. Az ilyaesfajta részletek győzik meg az olvasót. Mennél hosszabb egy írásmű, annál több részletes leírás lehet benne. A rövideknél is rettenetesen nagy előny egy jól megírt részlet, de itt vigyázni kell az arányokra. Üdv: én