a Kijárati nagyteremben
A kapu teljesen sértetlennek tűnik.
Egér és Csip be. Egér kezében ott a léc
Egér (oldalba böki Csipet): Jól elkéstünk!
Csip (lefékez): Hát ezek meg hova tűntek?! (Gúnyosan.) Ed és Tanár úr éppen mérnöki tervezésben vannak! (Felrúg egy lezárt vizesüveget.)
Egér: Mit találtak ki?
Csip (felhorkan): MI találtuk ki Eddel! Azt, hogy meggyengítjük az ajtótok rögzítéseit a falban.
Egér: Hogyan? Minek?
Csip: Hogy nagyobb mozgástere legyen, ha majd döngetjük.
Egér: A mozgástere? (Maga elé mered egy pillanatig, majd:) Ez komoly? Tényleg ennyire buták vagytok?
Csip: Most mi bajod van, öreg, ki ne nyíljon még pont a te szád is…
Egér: Jól van, figyelj már! Figyelj! Ha több mozgásteret adtok neki, csak több úton fogja az energiát elnyelni!
Csip: Micsoda?
Egér: Nem egyértelmű? Hosszabb úton kisebb a lassulás, és a gyorsulás mindig egyenesen arányos az erővel! (Csip arcát látva, hozzáteszi:) Parkettre esel inkább, vagy betonra?
Csip: És?
Egér: És, és, szerinted melyik fékezi le hosszabb úton a tested?
Csip (homlokát ráncolja, majd ráförmed): Maradj már, fizikazseni! Ha meggyengítjük az ajtót, attól mindenképpen… meggyengül!
Egér (felemeli a lécet, melyet marokra fog): Figyelj! Itt az ajtó.
Csip: Az ajtó vasból van, de ne szólj senkinek.
Egér: Észrevettem. Figyelj már! Ezt akarjuk betörni itt. Az én kezem a fal.
Csip (röhög): A fal!
Egér: Figyelsz most már? Vagy ledugom a torkodon!
Csip (fejbe kólintja Egért): Na mondjad!
Egér: Most lazán fogom, látod? Meg van gyengítve egy kicsit. Törd el!
Csip rávág többször is, de persze nem sikerül
Csip: Túl kemény ez a fa!
Egér: Jó, most figyelj, Neander-völgyi! (Keze szorosan körbefonja a lécet.) Sértetlen a fal, teljesen rászorul az ajtóra.
Csip ráüt, s az azon nyomban kettétörik.
Egér: És itt fogunk mi kisétálni. (Mutatja a helyet a törés mentén.) Ha nem piszkáljátok a falat. Vagy ha tokostul akarjátok kiütni – de azt megnézem! (Szünet.) Csodálom, hogy erre Tanár úr nem jött rá.
Csip (kitépi a fadarabot Egér kezéből): Tanár úr, tanár úr! Abból is elegem van, hogy mindent jobban akar tudni, aztán nézd meg, hol vagyunk még mindig! Ugyanolyan ember vagyok, mint ő, ugyanannyit ér a szavam – azért még, mert középiskolában ő tanított bennünket! Hol van az már…
Egér: Jól van…
Csip: Te meg szintén leállhatnál a nagy fizikáddal! Akkor tessék, mondd meg, mit csináljunk vele, ha hozzá se érhetünk, szegény ajtócskát nehogy meggyengítsük oldalt – mégis mit?
Egér: Semmit. Ki kellene ásni magunkat ma, legkésőbb holnap. Mert ha nem leszünk kint, mire elfogy a vizünk, ki kell másznunk az ablakon. Megyek is ásni. (Indulna.)
Csip: Egér! Szerinted Mari például hogy fog lemászni? Meg hát Évi se egy izombajnok, és még sorolhatnám. (Bólogat.) Igen, lehet, hogy éppen én töröm össze magam; elhiszem, értem nem nagy kár, de…
Egér: Elég, ha egy ember kimászik épségben, az hívhat segítséget. A tűzoltóság két perc alatt kinyitja azt, amit mi két nap alatt sem tudtunk. (A kapura mutat.)
Csip: Ez eszembe se jutott. Már sejtem is, ki fog elsőnek próbálkozni…
Egér: Ne aggódj, kiássuk magunkat. Indulok is dolgozni. (S távozna.)
Csip: Egér! Arra még nem gondoltál, hogy ez a földvár-duma egy nagy kamu, és a terméskő közvetlenül a sziklára épült? Ezek a régiek tudtak…
Egér (töpreng egy pillanatig, majd elborul az arca): Jézusom. Szólni kell a többieknek! (Rohanni kezd kifelé.)
Csip (utánarohan, s elkapja): Egér, Egér! Figyelj ide, öreg! Azt akarod, hogy pánik legyen? Rohangálás? Ordítozás? Rinyálás? Meló helyett?
Szünet
Egér: Köztünk marad. Kinek mondtad még el? Ahogy ismerlek…
Csip: Senkinek, képzeld el!
Egér: Ednek?
Csip: Süket vagy? Mondom senkinek! Csak te tudsz róla egyedül, patkányfej! Meg én.
Némán merednek egymásra, majd Egér hátrálni kezd, s azután el.
Csip megfordul, s a kaput méregeti tekintetével, miközben ütögeti a kezében maradt fadarabot.
Szünet, majd Ed beront
Ed: Semmit nem haladunk! Most jövök a…
Csip (közbevág): Ed, Ed, figyelj! Baromság az egész tervünk! (S előrenyújtva tartja a lécet, láthatóan magyarázatra készülve.)
Ed: Ugyan, mit akarsz ezzel? (Kiüti Csip kezéből a fadarabot.)
Csip (elkapja Edet): Hé, öreg, álljál le, mi bajod van?
Ed (lesöpri magáról Csip kezét s hátralép, de állva marad): Tudok róla, hogy baromság volt! (A kapura mutat.)
Csip: Mi volt ez a duma, hogy semmit nem haladunk?
Ed (legyint, indulattal): Itt nem haladunk. Odaát lassan ki lehet emelni a faltörő kost. (Mintegy ráförmed Csipre:) Tanár úr neked nem mondta?
Csip: Nem is találkoztam vele! Szállj le rólam!
Ed: Honnan tudod, hogy rossz volt a tervünk? (Csodálkozva néz:) Te jöttél rá, magadtól?
Csip: Egér mondta.
Ed: Egér? Itt volt Egér?!
Csip: Itt hát, de mi bajod van? Miért hőzöngsz, öreg?
Ed: Megmondjam? (Hirtelen ráripakodik:) Mert hallottalak titeket!
Csip: Minket? Kit, mikor?
Ed: Évivel! Ahogy buliztatok ott a páncélos teremben! Meg Egérrel! Mindenki halálra melózza magát, ti meg ott ökörködtök hárman…
Csip: Na vegyél levegőt, de nagyon gyorsan! Ha melóztál, hogy kerültél oda? Hogy hallhattad, ahogy buliztunk?
Ed: Nem kell ez a szöveg, öregem, nem kell. (Csip vállára csap.) Ki az, akit legkevesebbet látunk a munka közelében, már régóta?
Csip (ordít): Én?!
Ed (meglepve, mintha nem ezt a választ várta volna): Na ezt nem én mondtam most, hanem te. De az biztos, hogy én megfogom az ásót, Csip, és dolgozok a kos mellett, vagy a fal alján, ha kell!
Csip: A fal alján, a fal alján, ha használnád az agyadat!
Ed (megtorpan egy pillanatra): Micsoda?
Csip: Semmi, húzzál ásni akkor!
Szünet
Ed (kirohan): Te meg csak lumpoljál!
Ed el
Csip (a kapura vág): Ezt a barmot kiütöm a halálba most már! (Szünet. Azután Csip a közönségre néz, feltartja a kezét, mintha csendre intené őket. S lassan adagolja:) Mindenki flúgos lett… még én is, …de van itt valaki… akinél összefutnak a szálak. Minden szál… annál… aki a legflúgosabb! (S furcsán vigyorog.)
Csip el
a Hálóteremben
Az ágy nézőtér felőli függönye már visszakerült helyére.
Tánja és Nézely be
Tánja: Mari! (Körülnéz.) Itt vagy, Mari? (Szünet, az ágyra tekint.) Alszol? (Odalép, s az ágy egy deszkáján kopogtat.) Mari! (Hirtelen elszánással betekint a függönyök mögé. Majd önmagának:) Nincs itt. Pedig ha valaki, ő segíthetett volna rendet tenni ebben az őrületben. Hamarosan előkerül a kos a föld alól, s akkor… szükség lesz mindenkire. Hogy fogjuk kiemelni onnan? (Nézelyre tekint.) Na majd Tanár úr, ő kitalál valamit. (Tekintete megakad a kis asztalon.) Mi ez?
Tánja durva szürkésbarna lapokból álló, régi füzetet emel fel, melynek fedelén kézzel írott, azonosíthatatlan írásjelek láthatók. Belelapoz
[Zenei hatás adhat súly a helyzetnek.]
Tánja: Titkosírás? Mi a fene folyik itt… (Sétálni kezd a füzettel, s fürkészi a jeleket.)
Mari hangja kintről: Hallgass rám, fiú – sosem tudhatod, mikor ér véget! Ki kell használni minden lehetőséget, hogy…
Nézely (kinyitja egy szekrény ajtaját): Tűnj el, gyorsan!
Csip hangja kintről: Milyen lehetőséget?
Tánja tétovázik, majd beugrik a szekrénybe.
Nézely reácsukja az ajtót, s oly helyzetet vesz fel, ahonnan ő egyenest ráláthat Éjnén ágyára – s bár az ágy túloldalán áll, minden egyes néző láthatja az ő arcát
Mari: Hiszen tudod!
Csip és Mari be. Egymásba karolnak, sőt mintegy egymást támogatják. Mari kezében laposüveg.
Nyomukban Éjnén be
Csip: Én nem így képzeltem el a végnapjaimat! (Kiveszi Mari kezéből az üveget, s fejét hátrahajtva szopja tartalmát – láthatóan kiürült.)
Mari (kibontakozik Csip karjából): Szó se essen végnapokról!
[Kettejük közül Csip hangja tűnik föld-részegnek, Marié inkább megjátszott.]
Csip egy pillanatra megtántorodik Mari nélkül, de azután megőrzi egyensúlyát. Mari azért megragadja kezét
Csip: Hogyhogy? Szerinted tényleg kijutunk? (Egy pillanatra mintha józanodnék:) Mi volt az a duma, hogy te meg én kijutunk, áruld el végre! És mi lesz a többiekkel?
Nézely tág szemekkel, furcsállva vizsgálja őket.
Éjnén Nézely mellé áll, s a személyekre mutat
Éjnén: Figyeld csak a művem!
Mari: Ne aggódj miattuk! No gyere, mindent elmagyarázok! (Magával rántja az ágy felé Csipet. Őt magát már a függöny takarja a közönség nagyja elől.) Gyere!
Csip: Mit magyarázol el? (S Marival egyetemben eltűnik ő is a függöny mögött, de nem látható egyértelműen, hogy rántották, avagy lépett.)
Mari: Ne félj, szépfiú, nálam van…
Nézely hatalmas csodálkozással tekint rájuk.
Éjnén kezét kezdi dörzsölni
Csip (zihálva): Mi van nálad?
Nézely szájára tapasztja kezét, s még hatalmasabbak szemei.
Éjnén oldalba böki, s úgy mulat
Mari: Majd mindjárt megmutatom!
Éjnén széttárt karokkal megperdül önmaga körül, s nevet
Nézely fejét fogja két kezével, szája tágra nyitva, s mintegy zavartan nevet
Csip: Idefigyelj, Mari! Ne hidd, hogy kifoghatsz mindenkin! Én átlátok rajtad!
Nézely kezét összekulcsolja maga előtt, s mosolya, szeme is olyan, mint aki feszülten vár valami rendkívüli eseményt.
Éjnén vigyorog, kezét erősebben dörzsöli, s feszülten figyelve a párost, lassan belépked a függöny takarásába
Mari: Át, át, azt elhiszem!
Nézely egyik kezével arcához kap, mosolya erőteljesebb, s döbbentebb lesz
Csip: Ne játssz velem, Mari! Fordítsuk a szót… komolyra!
Nézely mozdulatlanul marad, csak kezét húzza el arcától, majd hirtelen másik kezével szeméhez kap, s eltakarja azt, mintegy hátranyomva saját fejét.
Tánja előoldalog a szekrényből, szeme az ágyra szegeződik, döbbent s mintegy szikrázó
Mari: Akkor térj a tárgyra!
Csip: A tárgyra!
Tánja magával rángatja Nézelyt, s kirohan.
Tánja és Nézely el
1 hozzászólás
Végig fenn tudod tartani a feszültséget!
Judit