A férfi nyakkendőjét köti a tükör előtt. Ujjai kissé bizonytalanul próbálják kiigazítani a kesze-kusza csomót, de az sehogy sem akar a helyére kerülni. Ideges. Nem is ideges, inkább izgatott. Izgatott, mert egy régen várt találkozás közeledik felé. Gyermekkorának emlékezetes helyszíne, Szépmező.
Újra láthatja a csodálatos zöld réteket, a nagy legelőket, az olajfákat, melyek árnyékában oly sokat hűsöltek barátival, és tiszteletét teheti Gyurma sírjánál is. Hogy szerette Gyurmát! Nincs is rá szó, mit is jelentett számára. Sokkal több volt ő, mint egyszerű barát. Ő volt A BARÁT. Hűségesebb volt, mint egy ember. Mindig tisztelettudóan viselkedett. Okosabb és rendesebb volt, mint egy kutya, tisztább, mint egy macska és kedvesebb, aranyosabb, mint egy hörcsög.
De hogy került Gyurma Szépmezőre?
Tivadar akkoriban sokat olvasott a törpemalacokról, amiket kint Amerikában sokan tartottak hobbiállatként. Nem tudta elképzelni, hogy milyen lehet egy malaccal egy fedél alatt lakni, kézből etetni, simogatni, fürdetni. Érdekelte a dolog, és addig könyörgött apjának, míg az egy napon beállított egy rózsaszín csöppséggel. Az első pillanatban megszületett a barátság ember és állat, helyesbítve malac között, merthogy innentől kezdve Tivadar számára a malac volt az állatok királya, s mint ilyen, sokkal magasabb ranggal bírt a többi teremtménnyel szemben. Együtt jártak iskolába, és amíg Tivadar az iskolapadban, Gyurma az iskolakertben serénykedett. A kertész, annak ellenére, hogy Gyurma jobban érdeklődött az iskola virágai és veteményei iránt, mint ahogyan azt szerette volna, nagyon kedvelte a malacot. De ezzel mindenki így volt Szépmezőn. Tivadar barátai úgy kezelték, mint egy teljes értékű bandatagot, a zöldséges mindig rakott félre neki friss karalábé levelet vagy spenótot, de előfordult, hogy cseresznyés tál került elébe. A postás előre köszönt neki az utcán, az idősebb nénikék kedveskedő törődése és simogatása, pedig az egekbe emelte a kényeztetést igen könnyen viselő négylábú uralkodót.
Gyurma volt Szépmező díszpolgára, legalábbis mindenki úgy bánt vele. Úri módon, mint az egy úri malacnak kijár. Két évig tartott Gyurma király uralkodása, amikor is egy csúnya tüdőgyulladás elvitte. Az egész falu kivonult a temetésre. Az emberek felöltötték fekete ruhájukat, és úgy tették tiszteletüket a sírnál. Sokan még virágokat, sőt koszorúkat is vittek, és ahogyan az temetésen szokás, a sírás sem maradhatott el. A pap azért elmaradt. Bár voltak sokan, akik próbálták győzködni az öreg Jánost, hogy bizony egy ilyen teremtménynek is jár a ravatal, de a közelgő Húsvét miatt az utolsó pillanatban sikerült kibúvót találnia a celebrálás alól.
Jobb híján Tivadar, Gyurma gazdája mondhatta el a búcsúszavakat, amihez mindenki hozzátett egy-egy mondatot.
Régen volt, szép is volt, meg szomorú is. De az élet ment tovább. Tivadar és szülei nem sokkal a malac halála után elhagyták a falut. Pestre mentek, majd Kanadába költöztek, mert apja mérnökként ott kapott munkát.
Külföld. Nagy szó volt ez harminc évvel ezelőtt. Külföld. Úgy élhettek Kanadában, mint az urak. Megvolt mindenük, nem szenvedtek semmiben hiányt. De mégis. Valami hiányzott. Szépmező a maga tájaival és lakosaival együtt. Zentai Vilmos polgármester úr, akit már messziről fel lehetett ismerni borvirágos orrárról, Nancsi néni, akinél mindig akadt egy-két szem savanyú cukor, vagy egyéb finomság, a banda tagjai Karcsi, Tóth Sanyi, Vitéz meg a Fási Laci, akik az olajfaligetnél tartották a heti gyűlésüket, vagy az öreg János pap, akinek szilvafáit előszeretettel dézsmálta meg a banda a meleg augusztusi napokon.
Tivadar ezekkel az emlékekkel együtt cseperedett fel a messzi Kanadában, majd mérnökké lett, mint az apja. Átment Amerikába és hamarosan már egy nagy gyáripari vállalat bársonyszékében találta magát. King & King Corporation. Ez volt a vállalat neve. Mindent gyártottak, ami gumiból volt. Gumiabroncsot, gumikalapácsot, gumibotot, gumibugyit, guminőt, meg ki tudja még hányféle terméket. Mindenesetre a cég virágzott és ontotta a milliókat Mihály Tivadar zsebébe.
Ahogy a cég egyre sikeresebb lett, Tivadarnak is egyre több ideje lett. Magára is, meg a gondolataira. Így esett aztán, hogy megnősült. Egy gyerek, aztán még egy. Na meg az örökös ábránd. Szépmező.
Egy napon aztán az ábránd elkezdett közeledni a valóság határához. Szép lassan, megfontolt léptekkel haladt előre, mint aki bizton tudta, mindenképpen eléri célját, s nincs a világon senki és semmi, aki útját állhatja. Igaza volt. A valóság is könnyen beengedte mezejére. Nem lett volna értelme ellenkezni. Túlságosan hatalmasra nőtt már az ábránd ahhoz, hogy vissza lehessen utasítani. Amíg kis emlékfoszlány volt még, addig persze könnyen ment. De most. Most nem. A sorompót felnyitották.
A repülőjegy már Tivadar zsebében lapul. Csak az fránya nyakkendő. Soha nem akaródzik a helyére igazodni az az érthetetlen csomó. Felesége bezzeg nyugodt. Nem tudja mit jelent újra rálépni a bársonyos, puha fűre, János bácsi öklömnyi, zamatos szilvájából enni, a hazai olajfák illatát szagolni.
Valóban nem tudja, és valóban nyugodt. A finom női kezek meglepő nyugalommal igazítják meg a nyakkendőcsomót, majd simítják le az ing gallérját. Sőt a mozdulatokhoz még egy meleg mosoly is társul búcsúzáskor. Hihetetlen. A nyugalom szobra. A nő.
Tivadar már a repülőtéren elkezd töprengeni a megérkezésről, és ez miatt majdnem elvéti a gépét. Egy másik kapunál áll be a sorba, ahonnan elég sok időbe telik elvergődnie a megfelelő beszállóhelyhez. Igyekezetét siker koronázza.
A repülés nagyon lassúnak tűnik. Az idő ólomlábakon jár. Inggombját piszkálgatja, minek következtében a gomb leszakad. Cérnaszálak lógnak a gomb hűlt helyén, amit idegesen tépeget le. Egy, kettő, három. Hogy figyelmét elterelje, elkezd játszani a szálakkal. Hol házat épít belőlük, ami éppen a szépmezői házukkal hasonlatos, hol állatot formáz belőlük, amiben véletlenül Gyurmát véli felfedezni, majd egy lángoló gyertyát rak ki, mely a szépmezői templom imádságait juttatja eszébe. Nézi, csak nézi a gyertyát. Olyan erősen és átszellemülve teszi ezt, hogy pillanatok múlva szélsebesen rohan keresztül a világon és találja magát az álom birodalmában.
A cérnaszálak megelevenednek, táncra perdülnek. Kettéosztódnak, majd megint ketté, és megint, és megint. Már százezer cérnaszál nyüzsög körülötte. Százezer kis izgő-mozgó kukac, akik egyszer ezt, másszor azt az alakot veszik fel. Jé, ez az öreg tölgy az erdőszélről, az ott a Pista bá lova, a Lizi, azok meg a kertész tulipánjai! Hű, amott messze, pedig az öreg Bodzás a nyájával! Be csodás egy világ! Be, vagyis Bu, vagyis…
– Budapest.
Erre a szóra már nyitva a szeme. A repülő kerekei már a földet súrolják. Feszült várakozás, lassú gurulás. Az ajtó kisvártatva kinyílik. Tivadar siet. Mindent sietve intéz. Bőrönd, taxi, szálloda.
A szobájába érve gyorsan kicsomagol, levetkőzik és a zuhany alá áll. Most már jobb. Megnyugszik kissé. A vízcseppek ütemesen dobolnak bőrén, majd kicsiny gömbök formájában gördülnek le testéről.
Amikor befejezi a zuhanyzást, megtörölközik, és szertartásszerűen ölti magára a tiszta inget. Nyakkendőt nem köt. Nem akarja felbosszantani magát ebben a szent pillanatban. A többi ruha is felkerül. Előveszi laptopját. Bekapcsolja. Amíg a gép beüzemeli magát, iszik egy pohár vizet. Leül a laptop elé és csatlakozik a világhálóra. Rámegy a kedvenc keresőjére, majd a klaviatúra segítségével megadja a koordinátákat. Budapest, autókölcsönzés. Választási lehetősége a végtelennel egyenlő, mégis az első elérhető oldalon rátalál a hőn áhított telefonszámra.
Az autó egy óra múlva a szálloda előtt áll. Tivadar beszáll és indít. Úton van.
Másfél óra, pontosabban egy óra harminckét perc huszonöt másodperc. Ennyi idő telik el a slusszkulcs elfordításától az utolsó fékezésig. És a döbbenetig.
Se olajfa, se zöld, puha, bársonyos fű, se birkanyáj, se rétek, se legelők. Házak. Azok vannak. Több is, mint amennyi régen volt. Megvan még a templom is, de annak kertjében egy fiatal pap serénykedik. A szilvafa! Az is hiányzik. Nincs többé zamatos ízű szilva se. Ho, mi az ott a falu szélén?
Három hatalmas gyárkémény tör a magasba, s füstjeik az eget karcolják. Pöfékelnek és gyártják a gyártani valót, és milliókat szállítanak valakik zsebébe.
Tivadar beszáll a kocsiba és odahajt. A cégtáblát látva könnycsepp csordul ki szeméből, majd egyre több vízbe csomagolt érzelemgombóc folyik le Tivadar arcán. Záporesőként zúdulnak le a mélybe.
King & King Corporation. Ez van a táblán. Majd magyarul az alján Gumigyár. Idegeneknek belépni tilos!
Ért a szóból. Fátyolos tekintettel indítózik és hagyja maga mögött a gyárat és Szépmezőt. A visszaút még gyorsabbá válik. Egy óra tizenegy perc 7 másodperc. Felhívja a recepciót és a repülőteret kéri. Három óra múlva a repülőgépen lógatja az orrát és üveges tekintettel bámul ki az ablakon. Hazulról megy hazafelé.
Észre sem veszi, de már otthon van. Csak annyit mond, hogy Szépmező elveszett. Felesége átöleli és finom, puha csókot lehel homlokára. A gyerekek kissé felvidítják, amikor megpillantja őket, de hamar elvonul a hálószobába pihenni. Aludni nem tud. Az éjszakát is átvirrasztja. Mindenhol csak árnyakat lát. Kémények árnyait, amint föléje hajolnak és füstöt okádnak.
Reggel bemegy a vállalathoz, pedig még több mint egy hete van a szabadságából. Felmond. Nem magyarázkodik, csak egyszerűen felmond. Szűken fogalmaz. Lényegretörően. Ennyi volt.
Az első év gyorsan elrepül, majd jön a második. Amerika szívében egy ház épül fel. Két hónappal utána egy másik, egy harmadik, egy negyedik, egy ötödik. Huszonöt ház. Ennyi épül fel két év alatt. Van egy posta, egy orvosi rendelő, egy vegyesbolt, ahol zöldséget is árulnak, egy kicsi étterem, egy iskola és egy templom.
A falu szélét egy cseperedő olajfaliget szegélyezi, ahol Mr. Sheperd legelteti birkáit. A fű zöld, puha, bársonyos és a templomkertben a szilvafa első virágait hozza.
Tivadar éppen egy táblát próbál leverni a földbe. Sikerül neki. Remekművét nézi. Örömmel olvassa a feliratot. SZÉPMEZŐ. Mert Szépmezőnek léteznie kell, mert Szépmező volt, van és lesz. Ha kicsit máshol, ha kicsit máshogy, de kell, hogy legyen.
Az apró település egyetlen terén két tizenéves fiú játszik egy kicsiny, izgő-mozgó rózsaszín állatkával, akit Dzsurmának szólítanak. Tivadar két gyermeke az, és egy törpemalac, amit Amerikában sokan tartanak hobbiállatként. Dzsurma a központi elem Szépmezőn, úgy mint régen, azon a másik helyen. A zöldséges karalábé levelet vagy spenótot ad neki, ha meglátja, sőt néha finom, ropogós cseresznyével is megjutalmazza. A postás előre köszön neki, és a falu két idősebb lakója éjjel-nappal kényezteti.
Szépmező újra él. Mint régen.
Egy érdekesség van csupán a piciny faluban. A postás bicikli nélkül jár, mivel a biciklikerékhez gumi kellene, a sheriffnél nincs gumibot és a szerszámosládából is hiányzik a gumikalapács. Autó is csak egyetlen egy van. Szükségből. Na meg egy traktor a mezőgazdasági munkákhoz. Ezen kívül minden hiányzik, ami gumi. A boltban nincs befőttes gumi és gumibugyit sem lehet kapni. A hajgumit és a gumicsizmát is hiába keresi az utazó a vegyesbolt polcain. Nem fogja megtalálni.
Szépmezőn tiltott termék a gumi, s az emberek abban is biztosak, hogy gumigyár sem épül soha a környéken.
2 hozzászólás
Kedves Eszesg!
Köszönöm, hogy ilyen szép történetet megosztottál velünk!
ali baba
Nagyon szívesen! Örülök, hogy tetszett!