Szerencséd hogy öreganyádnak szólítottál I./5. rész

Ötödik fejezet

Amelyben még nem köteleződöm el érzelmileg, még kötélnek sem állok, és a tettek mezejére is, majd csak később lépünk.

2014. szeptember 16.

Na, és szépen majdnem eltelt egy hét!
Esküszöm, hisz látjátok, én próbáltam segíteni.
Vajon mit akarhat még?

16.9.2014 11:07
Febe
– Szép napot!
16.9.2014 11:23
Gill
– Neked is, Febe!
16.9.2014 11:30
Febe
– Köszönöm!
16.9.2014 11:30
Gill
– Mi'zujs?
16.9.2014 11:31
Febe
– Hogy vannak a méhek?? /smile hangulatjel/

Megvagyok!
16.9.2014 11:32
Gill
– Azt hiszem jól, köszönöm, és a tieid?
16.9.2014 11:32
Febe
– Jól vannnnakkk
16.9.2014 11:32
Gill
/smile hangulatjel/
16.9.2014 11:32
Febe
/smile,heart, smile, wink hangulatjel/
16.9.2014 11:33
Gill
– Akkor, most miről fogunk beszélgetni?
/heart hangulatjel/

Kézenfekvő a kérdés, és ki is mondtam.

16.9.2014 11:33
Febe
– Nem tudom???
16.9.2014 11:33
Gill
-Én se./ smile hangulatjel/

Pedig már akkor is tudtam: nincs nagyobb kaland, mint az őszinteség!
Mégis, titokzatosnak kell vallanom egy embert, ahhoz hogy a titkát meg akarjam fejteni. De ugyan mit kellett volna hazudnia, hogy ne legyen az? Mert ha minden oké még ráadásul, mi a csudáról kezd beszélgetni két kíváncsi ember, aki mellesleg férfi és nő?

Olyan titokzatosnak tűnsz számomra!

Böktem ki végül, kis gondolkodás után.
Ebben benne volt az is – tudom, mit szeretnél, de a szádból akarom hallani!
Még egyszer. De most hibátlan legyen!
Vagyis: jól hazudj nekem!

16.9.2014 11:35
Febe
-Hallottam 1 ojan mondàst hogy ha 1 beszélgetés közben nem merül fel a Xex téma akkor azok
Kémek !
Hiiiiiiiii

Hi-hi! Néhány helyesírási hibát meghagytam csemegének, hogy lássátok!
Mert ezek már itt is, de legalábbis hamarosan, olyan édesekké, szerethetőkké váltak nekem, hogy ha csak úgy, mondanám, el sem hinnétek!

16.9.2014 11:35
Gill
– Nem, de tetszik.
16.9.2014 11:36
Febe
– Hogyhogy??

Mi tetszik??
16.9.2014 11:37
Gill
– A titokzatosság azt jelenti, semmivel sem tudok rólad többet, mint az első találkozásunkkor.

Hazudtam. Mert ez nem titokzatosság, hanem butaság.
Ezt a taktikát választottam tehát, mármint hogy, a megismerésben butának tetetem magam.

Tetszik a mondás. /smile hangulatjel/
16.9.2014 11:38
Febe
– Ja, ja!
16.9.2014 11:39
Gill
– Nem tudlak betenni egy skatulyába se! /smile hangulatjel/

Nálam ugyanis ez jelenti a tikot. Értitek?

16.9.2014 11:39
Febe
– Mit szeretnél tudni?? Mindenre válaszolok!

Hallottatok már ilyet egy férfi szájából? Mert én még soha, ez idáig!
Egy buta nőnek ugyanis, bármit elmondhatsz, úgyse jegyzi meg!

16.9.2014 11:39
Gill
– Azt tudom, hogy szeretsz fára mászni!

Kivel élsz?
16.9.2014 11:40
Febe
– Nem akarok oda kerülni!

Skatulyába nem akar kerülni bizonyára – tudtam meg most.
Aztán meg, csak a bennfentességemet akartam fitogtatni, visszautalva a méhesben való beszélgetésünkre.
Hiába, na, ha akarok, se tudok buta lenni abban, ami érdekel.
Látni fogjátok Ti is: nem emlékszik.
Ez azt bizonyítja számomra, akkor még nem gondolt másra csak a méhekre.
Én vagyok hát a Gaz! És Ő az Igaz! Ettől úgy tűnik majd, mintha hazudni is én tanítottam volna meg, a cél érdekében.
Mert már ott felismertem Őt. A Zsákmányt.
Pedig csak egy álomszerű létben éltem, mint a fajtám.

16.9.2014 11:40
Gill
– Hova?

Riadtam fel hirtelen, de csak egy pillanatra!

16.9.2014 11:41
Febe
– Csak ha muszáj! Van élettársam még, és azzal sajna!

A skatulyába!
16.9.2014 11:42
Gill
– Ja persze, a skatulya.

Miért vagy még vele, ha sajna?
16.9.2014 11:43
Febe
– A fára mászással kapcsolatba az a helyzet, hogy ha raj van, csak akkor mászok fel de, amúgy nem! Mert fáj a derekam!

Azért mert nem akarom, hogy ne legyen semmijük, meg viszont nekem se jó egyedül!
16.9.2014 11:45
Gill
– Tudom én azt, csak vicceltem.
– Nem jó az

Mármint, hogy tudtam, hogy értette.

– Nem jó az,ha egy ilyen fiatalembernek fáj a dereka. Gyógyíttasd. Egy jó csontkovács biztosan segít.

Miért, így mijük van?
Így, hogy találod meg a szerelmetes párod?

Nem tudom, honnan vettem, hogy mindenkinek szerelmetes párja kell,
hogy legyen! Talán a mesékből!

16.9.2014 11:48
Febe
– Jó masszőr kell!

Anyagilag segítem!
16.9.2014 11:48
Gill
– Szeretted?

S honnan veszem, hogy már nem szereti? Honnan veszem, hogy már?
Most egy kicsit előre vetítem a jövőt. A szereted még (?) sokkal igazabbnak hatna.

16.9.2014 11:49
Febe
– Nekem nem kell komoly, mellette is szokott lenni!

Kissé igen!
Kissé igen!

Na, ez az, amit én sosem fogok megérteni! Hogy lehet kissé szeretni valamit, vagy valakit? A kicsiből aztán, a szemem láttára lesz nagyon -, vagy valami más.
Csak szeretném! Csak szeretném! Csak szeretném! – hajtogatta, mikor egyszer már, sokadszorra kérdeztem tőle: Szereted?

(Később, megható volt látni a szeretett férfi „egyetlen vágyát”, szenvedését és küzdelmét egy nőért, – aki nem én vagyok, hiszen akkor én már „megvoltam” neki.
De nem minden héten -, ahogy szerette volna.
Na meg, nem engedhettem, hogy egyszerűen csak kihasználjon!
Terveim, céljaim voltak vele.
De most, nagyon előre szaladtam. Hisz alvó énem még mély, nagyon mély álomban létezett csak. Tudta, még ráér az ébredéssel.)

16.9.2014 11:49
Gill
– A csontkovács egyből helyre teszi. A masszőr sokba kerül!
16.9.2014 11:49
Febe
– Az jó

Erotikus masszőrtől már annyira nem is fáj, csak az a ritka!

Annyira édes ez a „ritka” kifejezés ide! Nem gondoljátok?
Ritka: talán úgy, mint a négylevelű lóhere.

16.9.2014 11:50
Gill
– Szexpartnert keresel?

Kérdezek most már rá, mert ekkorra világossá válik számomra a száraz tény,
mit is akart tőlem eddig, egyfolytában. Vagy inkább csak most fogalmazódik meg a felismerés… és megért rá, hogy ki is mondjam.
Gondolom, Ti már réges-rég tudjátok.
De miért történhetett az, hogy számomra az ő szempontjai teljességgel elfogadhatóak és természetesek. Hiszen nem így nevelkedtem. Biztos azért, mert nőnek születtem.
S mivel a férfiakhoz (még) – így – nem értek, s ezért nem is ítélem meg őket.
Itt, ebben az állapotomban. Vagy talán soha!
Hisz mi nők és anyák neveljük ki a fiainkat és férfiúinkat, sokszor nem tudatosan. Aztán meg rácsodálkozunk: milyenek?
De lehet, ezen a kezdetleges szinten még nem így van. Itt még semmiről nem tehetünk.

16.9.2014 11:51
Febe
– Igen, azt!
16.9.2014 11:52
Gill
– Titokban?
16.9.2014 11:53
Febe
– Azért szoktam menni másfele is!

Ezt azért mondta, nehogy megpróbáljam majd kisajátítani?
Nem hiszem! Vagy azért, hogy fitogtassa, van miben válogatnia?
Ezt utóbbi felállás viszont egy ideig biztosan nem stimmelt.

Igen csak is titokban! Idősebb nők jöhetnek szóba!

Ez bizony kicsit már leszűkíti a kört a bárkihez képest. Számomra pedig az „idősebb” nő, tisztességben megőszült matrónát jelentett. Senkiről nem tudtam elképzelni a környezetemben, hogy kapható lenne egy ilyen kalandra. Aki szóba jöhetne, az nem igen lehetne tehát más, mint én.
A fontosság tudatom, itt kapott néhány beetető morzsát.

16.9.2014 11:56
Gill
– Mire mondtad, hogy szoktál menni másfele is?

Mert ha ez igaz, akár csipkedhetném is magamat – amilyen buldog természete van ennek a fiúnak! De nekem még mindig, vagy egyre inkább, ő csak egy anyaölbe vágyó kisfiú volt.

16.9.2014 11:56
Febe
– Mert baj ??? /smile hangulatjel/

Ismerkedni is!
16.9.2014 11:56
Gill
– Mi baj?
16.9.2014 11:57
Febe
– Hogy csak alkalmi kapcsolatokat szoktam keresni?
16.9.2014 11:58
Gill
– Nem tudom… Van ilyen.

Hirtelen a bölcsesség megszállottja lettem. Gondolhattam, ami van, azt kell elfogadnom.

16.9.2014 11:58
Febe
– Milyen?
16.9.2014 11:58
Gill
– Akivel élsz, hány éves?
16.9.2014 11:59
Febe
– Másfél évvel idősebb, mint én!
16.9.2014 12:00
Gill
– Akkor nem csak az idősebbekhez vonzódsz?
16.9.2014 12:00
Febe
– De tőle nem kapok eleget!

Nem fordítva szokott ez lenni? Öregtől keveset, fiataltól eleget?
De aztán mentő ötletem támadt. Új kategóriát vezettem be a beszélgetésbe.
De minek?

16.9.2014 12:02
Gill
– Mennyiségileg vagy minőségileg? Miért, mi kell neked?

Adom itt a szakértőt magamon is meglepődve. Mert valamikor közben gépiessé váltam. Talán a csalódás tette velem.

16.9.2014 12:02
Febe
– Mindkettő!
16.9.2014 12:03
Gill
– Megbeszélted ezt vele?
16.9.2014 12:03
Febe
– Több kell az átlagnál!

Igen. Az a válasza, hogy fáradt hozzá.
16.9.2014 12:04
Gill
– Mibe fárad el?

Tettem fel a naiv kérdést – mert, vajon mibe fáradhat el, egy kétgyerekes dolgozó nő? Én talán nem volt szinte mindig fáradt?

16.9.2014 12:05
Febe
– Egy Xex Napokra lefárassza!
16.9.2014 12:05

És persze nem a szex fárasztott ki.
Legfeljebb a frusztráció.

Gill
– Kielégíted őt?
Élvezi a szexet, vagy…
16.9.2014 12:06
Febe
– Én igen, csak ő engem nem!

Azt igen, de egy héten csak 1vagy 2 alkalom.

Látjátok ezt elvétettem, mert nem kérdeztem meg, hogy – és mit nem?

Ismeritek a viccet? A házaspár elmegy a szexológushoz párterápiára,
mert nincs rendben a házaséletük, sok a vita, a feszültség otthon.
Lehet, hogy nem így kezdődik, de a vége biztos, hogy a következő:
Az orvos külön-külön beszélget velük. Először a feleséggel.
(Ez tényleg így szokott lenni.)
– Milyen gyakran élnek házaséletet? – kérdezi az orvos.
– Nagyon sokszor drága Doktor Úr! Nagyon sokszor! Hetente kétszer. – válaszol a nő büszkén.
A következő alkalommal a férjet kérdezi, ugyanerről.
Mire a férj:
– Nagyon kevésszer Doktor Úr! Nagyon kevésszer!
– Mégis hányszor?
– Csak hetente kétszer! – vallja be a férfi, panaszosan.

16.9.2014 12:08
Gill
– Ajajj! Talán nem illetek össze?

Na, most, férfi és nő eleve nem illik össze, mert annyira különbözőképpen működnek, hogy csak, na! De van egy közös nevezőjük. Lehet találni egy közös nevezőt! Gondolom én.

16.9.2014 12:08
Febe
– Valoszínű.

Ja, és majd velem meg biztosan összeillik! Kell bizony ide egy kis csipet önirónia!
Azonban a szándék, hogy a másik nő felé tereljem, ha egy mód van rá, már itt a kezdeteknél megvolt.
De lehet, hogy csak magamat akartam tehermentesíteni.

16.9.2014 12:09
Gill
– Szoktál neki segíteni? Nem csak anyagilag.
Hogy ne legyen annyira fáradt?
16.9.2014 12:09
Febe
– Is-is! Ha otthon vagyok!

Aztán eszembe jutott valami más ok, persze magamból indultam ki.

16.9.2014 12:10
Gill
– Előfordul, hogy a nők becsapják a férfiakat, úgy tesznek, mintha élveznék a szexet.
Biztosan nem erről van szó?

Biztosan azért forszírozom ezt, mert mi másért hárítaná egy nő a szexet? Gondoltam az okos fejemmel!

16.9.2014 12: 11
Febe
– ja-ja

Szokta élvezni!
16.9.2014 12:12
Gill
– Én, ha élvezném a szexet, mindennap csinálnám!

És ezt komolyan gondoltam és mondtam, mert tudtam, sosem kell majd bebizonyítanom! Ezt soha senki nem fogja velem letesztelni!

Honnan tudod?

16.9.2014 12:14
Febe
– Jó neked! Én is úgy csinálnám!

Ezt meg én nem fogom letesztelni vele! Bátran állíthatta!
A „jó neked”-re, pedig a „kínai bölcs” biztosan azt mondaná: „talán”.

Észreveszem rajta!
16.9.2014 12:15
Gill
– Ezt értem, de nem csap be? Milyen jeleket ad?

Nem túlzás ez Gill? Így kifaggatni valakit a hálószobatitkairól?
De ha az ember belekezd valamibe, vagy vigye végig, vagy el se kezdje.
Talán ez vezérelt. És a pillanat varázsa, hogy kitárult egy ajtó, egy ismeretlen világé és én beléphetek rajta.

Itt vagy még?

Vajon mihez kellett két perc neki?

16.9.2014 12:17
Febe
– Mindent észreveszek rajta, meg, mondja, hogy jó vagy nem, meg, érzem rajta! Hogy mikor kívánja, meg mikor nem!

Igen itt!
16.9.2014 12:19
Gill
– A kívánás egy dolog. Van orgazmusa?

Hogy honnan vagyok ilyen tájékozott?
Már elfelejtettem!

16.9.2014 12:19
Febe
-Egy héten 1 szer lehet is!

Van!

Ezt a válaszát, hogy őszinte legyek, akkor sem értettem és ma se értem.
Lám, nekem is kellett két perc, mire bedobtam magamat.

16.9.2014 12:21
Gill
– Én sokáig becsaptam a férjemet, úgy tettem mintha lenne, és elhitte.

Mindenki magából indul ki, ugye?
Eltelt két perc is, mire válaszolt.
Tudjátok milyen hosszú idő az?

16.9.2014 12:23
Febe
– Én nem szoktam elhinni mindent, én észreveszem!
16.9.2014 12:23
Gill
– Mással is beszélgetsz?
16.9.2014 12:23
Febe
– Nem
16.9.2014 12:23
Gill
– Jól van, hiszek neked! /smile hangulatjel/
16.9.2014 12:24
Febe
– Csak fekszem az ágyon!
16.9.2014 12:24
Gill
– és?
16.9.2014 12:25
Febe
– Kint vagyok a tanyán! De nemsoká megyek az ebédért a…
16.9.2014 12:25
Gill
– Lassan jön a válasz!
16.9.2014 12:25
Febe
– Mi és???

Lassan tudok írni! /smile hangulatjel/
16.9.2014 12:26
Gill
– Néha?
16.9.2014 12:26
Febe
– Telefonról
16.9.2014 12:26
Gill
– Ja persze!
16.9.2014 12:26
Febe
– Néha mi????
16.9.2014 27
Gill
– Néha gyorsan válaszolsz, néha nem.
Vagy én is így szoktam?
16.9.2014 12:27
Febe
– Mikor, hogy sikerül!
Mikor hogy!
16.9.2014 12:28
Gill
– Jól van! /smile hangulatjel/
16.9.2014 12:29
Febe
– Megyek most, majd fél óra múlva leszek. Leszel ???????
16.9.2014 12:29
Gill
– Legyek?
16.9.2014 12:29
Febe
– Ahhhan
16.9.2014 12:30
Gill
– Jó! /smile hangulatjel/
16.9.2014 12:30
Febe
/smile, heart ,smile ,smile, smile ,smile, smile hangulatjel/
16.9.2014 12:31
Gill
– Addig eszek valamit. /smile ,heart ,heart ,smile hangulatjel/
16.9.2014 12:32
Febe
– Oké páàà. Cupp-cupp

Istenem, már soha nem írja, hogy cupp-cupp! Pedig semmire nem vágynék jobban a világon, ha lenne még értelme!

Mint halálraítélt a kegyelemre, úgy várok egy üzenetre.
Várok és vágyom a szeretetre, mit éreztetsz velem.
Hogy az éjjel mi történt az ágyban, nem kutatom,
de korán reggel tudakolom, mikor érkezel meg?

Kettőnk Édenébe!

*

Örömkönnyeket hullatok,
hogy vagy nekem,
hogy van, kire vigyázhatok,
hátralévő életemben.

Ennél méltóbb feladatot
halandó nem kaphatott.
Utolsót, mielőtt meghalok,
ha átléptem a Rubicont.
Így jussak el, még itt a földi létben,
Végességem Végtelen Kertjébe.

Aztán persze hamarosan rájöttem, hogy ez a beszélgetés nem is volt annyira őszinte, mint amilyennek hittem. Hamarosan úgy lelepleződik előttem titokzatossá gyúrt lénye, hogy öröm lesz nézni!
S az is kiderül majd, miben vagyok leginkább képes hazudni magamnak?