Az esti lámpák szűrik meg a fényt, díszkivilágításban vetül a köd, a tér hideg palástjára, szitáló harmatcseppek éji világára
Valahol messze, kutyák ugatnak, beszédük zenélve a holdat kutatja, a hangok szünetelnek különben, csak saját magam zengek a fülemben. És még pár szó mire emlékezem, Te adtad nekem..
Hideg zimankó borzongtat, miért épp erre járok, magam sem tudom, ide hozott szívem, az est előtti alkonyon. Magam vagyok, járom az ösvényeket, az emlékeim ösvényeit, mely itt mint pókerlapot teríthet ki, de ez nem szerencse, végzet inkább, és kiterítve látom a jövőm lapjait, napjait..a hiányt, mivel nem osztottad meg velem a magány gondjait.
Igen, most őszinte leszek, sírok közt vesz meg a hideg… ide jönni
merészség, könnycsepp a szemedben dermedve fagy, pedig jobban kívánnád, hogy hulljon le, és inkább itthagynád önmagad.
De hajt valami tovább, Édesapám vajon hallod lépteim zaját?
Itt állok a sírod előtt, könycseppem elfogyott, sír az életem..
Neked mit is ígértem?
Örökké velem vagy, és hiányzol…
És akkor látom, hogy a temető kapuja bezárul…
12 hozzászólás
Kedves Dini! Nagyon megható…és csodálatosan írtad le…szívszorító.
Nagyon szép vers, emlékezéssel, szomorúsággal.
Nagyon szép emlékezés!
Igen, édesapa csak egy van, de bennünk örökké él. Nagyon szép vers.
Nekem ugyan "nincs" apám, tehát nem érzem át teljeen azt, amit írtál, de a képek teljesen megragadtak, nagyon szép lett.)
Hihetelen jó vers, Dini, a forma nagyon sokat erősít a prezentálásában, ha az ember csak úgy magának megpróbálja elmondani. Így jó a mű ahogy van, nagyon átéreztem.
aLéb
Szép, nagyon szép,
elgondolkodtató elmélkedés
Szívszorító, megható képek,
Engem a befejezés érintett legjobban meg…
"még pár szó mire emlékezem"
"könnycseppem elfogyott, sír az életem"
—–
'Ideje van a sírásnak' – írta egy régi bölcs.
Most arra gondolok, hogy érdekes: régen szinte kultusza volt a halott siratásának. Jöttek mások is, és együtt sírtak a rokonokkal… 'Sírjatok a sírókkal' – írja egy másik tanító.
(Kis versikémben egyik barátomnak nevezem a Sírás-t…)
De… kívánunk vigasztalódást is!…
Üdv.: Á.E.
Mindenkinek Ngyon köszönöm a véleményt, igazi barátok lettetek itt..!
Megható, átérezhető, szép emlékezés.
Gratulálok: András
Kedves Dinipapa!
Szép ez a versed, jó látni hogy így hiányzik az elhúnyt szülő.Olvasva téged, remélem engem is így fog szereteni a családom, ha majd elhagyom a földi létet. De szeretném majd, ha nem nyomasztaná őket a távozásom és boldogok lennének itt a földön. A te apád is ezt szeretné, ha nem szomorkodnál miatta sokat. Gratulálok:manna
Kedves Dinipapa! Őszinte érzelmeket felszinre hozó versed nekem is nagyon tetszett.
Üdvözöl: Túri I.