A tizenkét tagú Tanács, hosszú és terméketlen időszaka után, ismét összeült. Elégedetlenségük folytán elhatározták, valami újat és szokatlant találnak ki, ami eddig nem volt jellemző döntéseikre. Mindig volt valami azonosság előző elhatározásaik és az azt követők között. Az eredmények ezáltal szintén hasonlóak maradtak a megelőzőkhöz.
Utolsó találkozásuk is civilizációk totális bukását vonta maga után évezredes próbálkozások eredményeképpen, mint azelőtt bármikor.
Akkori ötletük a TUDÁS részleges megtartásából kihozható fejlődés előkészítése volt, mely végül sajnálatos hanyatlásba torkollott.
Most más kell! Ez olyan alaphelyzet lesz, amelyben minden a nulláról indul. A felszín csupa látszat és megtévesztés, a mélyen rejlő lényeg nehezen lesz meglelhető és kemény erőfeszítések árán kiásható. Bonyolítani érdemes a feladatot azzal, hogy a felszínre hozott „anyag”, tulajdonságaiból fakadóan, azonnal keveredik a felszíni látszatokkal. Így ez, megfelelő ötletesség és éleslátás híján, elválaszthatatlan, csapdába ejtő hatású.
Ötletük abból fakadt, hogy amint ŐK is a nagy egész kivetülései csupán, önálló tudattal, ennek analógiájára a külvilág legyen olyan örökké változó és alakuló képlékeny anyag, mely követve az egyén belső világát, rabságban tartja őt, mert képtelen felismerni, hogy önmagával áll szemben akkor is, ha kifelé tekint. A belső világ pedig csak lappangón, meghatározhatatlanul, összefüggéstelenül nyilvánul meg számára; hatása így kiismerhetetlen, de biztos.
Felmerült a kérdés, mi történik akkor, ha valaki mégis képes némi összefüggést találni a belső és a külső között. A magyarázat egyszerű volt. Látomásai valóságosnak hatnak majd, szörnyeket és gonosz lényeket fog érzékelni, s félelmében támadja őket, nem véve észre, hogy azok befolyását s erejét csak növeli elhamarkodott, erős érzelmeket tartalmazó viselkedésével.
A pontosabb érthetőség kedvéért egyikük részletesebben kifejtette, hogyan is működik ez, s mi lenne rá a megoldás, ha valaki felfedezné határtalan képességei töredékét akár -, bár ez jelentős ideig meglehetősen kétséges.
Tehát, ha valamelyikük megszerzi azt a képességet, hogy asztrál- és mentálvilága képei megjelennek a szemei előtt, megijed. Ez nem is csoda, hiszen elég különös förmedvények lapulnak majd e lény bensőjében, melyeket ő maga nevelt bűneivel és törvényáthágásaival, téves hitrendszerei által. Látja tehát őket, s azt képzeli – nem is oly alaptalan -, hogy életére törnek. Erre ő harci díszbe öltözik, és lövöldözni, gyilkolászni igyekszik őket. A csel az az egészben, hogy úgy tűnik neki majd, e próbálkozása sikert is arat, s diadala mennél magasabbra hág, a szörny annál erősebb és veszedelmesebb formában tér majd vissza hozzá őt riogatni. Ő még hatásosabb fegyvereket eszel ki ellene, s ezzel még tökéletesebben növeli annak energiáját. Két lehetősége marad: vagy megőrül az egyre erősebb ellenfél láttán, vagy rájön, ez csupán illúzió, csak látszatlényekre pazarolta tüzét és találékonyságát. El kell érnie, hogy félelem nélkül tudjon szembenézni saját lénye projekcióival, azonosítani azokat, majd közönnyel vonni meg tőlük életadó táplálékukat, a heves érzelmeket. Hatásuk ekkor megszűnik rá, az árnyképek szétpukkadnak, mint a buborék, emlékük tapasztalatként okosan felhasználható.
A mentálvilág csak ekkorra tisztul le annyira, hogy a lény megláthassa, mindaz, amit kívül lát, a tényleges külvilágban, az is csupán önmaga kivetülése. Visszavonhatja vagy átalakíthatja tetszése és fantáziája szerint. Amint erre a szintre feljutott, elért szinte mindent, s nem fogja önmagát elpusztítani azáltal, hogy a „külvilágot” tönkresilányítja felelősségtudat nélkül, sőt, továbbteremti saját és faja környezetét, további fejlődésnek hozva így létre kiváló táptalajt.
– Mi az a dolog, amely erre képessé fogja őt tenni? – kérdezte az egyik Tag, a számára még mindig tisztázatlan részt megvilágítandó. A játék fő kiötlője türelmesen magyarázta el ezt is. Elmondta, hogy erre az egyetlen, mindent megoldó erő a SZERETET, mely nem elsősorban érzelem, bár kétségtelen, fűszerként az is jelen van benne, mérsékelt mértékben. Ez az erő attól oly hatalmas, hogy a fejlődés elősegítése a célja, a saját és kollektív fejlődéséé, tehát céltudatot, felelősséget, akaratot és lényeglátást tartalmaz, a mindent átfogó egység igényével, ideális esetben. Ha bármelyik hiányzik belőle, az üres részbe az érzelem ömlik, mint résbe a folyadék, s felhígítja azt, elhitetvén, hogy az esszencia van jelen, hiszen megnyilvánulásai megtévesztően hasonlóak lesznek.
A szeretetet, a fejlődéstámogatás kvintesszenciáját, kemény megpróbáltatások árán lehet csak kifejlesztenie önmagában a lénynek. Az említett látomáskáoszban így az izgalom is biztos társa lesz a vállalkozó lelkületűeknek.
Mint minden fontos képesség esetében, a szeretetnek is három szintje lesz, a harmadik réteg a cél. Ehhez keskeny ösvény vezet majd, mely ösvény igencsak elrejtőzik a sok gyom között.
Melyek ezek a rétegek?
l) Lesznek szerelmek, melyek elsődleges lényege a testi vonzódás, a testi örömök halmozása, s bár biztosítja az utódok létrehozását, szorosan köt az anyaghoz, így gátja lesz előbb-utóbb az előrelépésnek, amennyiben csupán ezt a síkot célozza. Amilyen magasra röpít, oly mélybe képes taszítani is, s ez mindenképpen hátráltató tényező. Ereje legyen bármekkora is, csak illúzió s roppant múlandó. Kivételt képez ez alól az a pár, amely szerelmi érzéseihez a szeretet többi rétegét is képes társítani.
2) Lesznek barátságok, egymást támogató, előre- és visszahúzó, erős befolyással bíró hatások, melyek többsége érdekeken alapuló szoros szövetségek lesznek, érzelmek a mélység látszatával. A barátság is csak akkor lesz teljes, ha a következő szint elemei is bekapcsolódnak mellé.
3) S lesz az ellentétek törvényét mélyen ismerő, s azon túllépni képes, természetes és minden síkon beteljesülő összekapcsolódás. Ott mindkét egyed az önmaga kiegészítő aspektusát leli meg a másikban. Két egymástól teljesen független, mégis egymást tökéletesen kiegészítő lényeg összevonódása jön így létre, mágneses erő, energiatöbbszöröződés, hatalom az élet mindhárom síkja felett.
Egy bizonyos idő elteltével egymás energiáinak tökéletes önmagukba integrálása mindkét felet eljuttatja arra a szintre, amikor már önállóan, egyedül is rendelkeznek minden szükséges elemmel, s a lehetetlen, mint olyan, számukra ismeretlen fogalommá alakul. Bármit alkothatnak, bármikor és bárhol, a teremtés hatalmát tökéletesen birtokolni fogják.
E hatalom elérése művészet, s igen kevesek kiváltsága lesz. E szintet elértek minden erejükkel és képességükkel a még úton lévők segítésén fáradoznak majd,
hiszen ismerik a szenvedések okait, tapasztalatból…
A játék e kevesek számára hamarosan véget is ér, kivéve, ha másként döntenek. Győzelmük megkérdőjelezhetetlen.
S ahhoz, hogy e kísérletet sikeresnek mondhassuk, a győzteseknek el kell érniük egy minimális küszöbértéket, nevezetesen 144.ooo főt. A teljes népességhez képest ez nem is olyan nagy szám. A morfogenetikus mező gondoskodni fog arról, hogy a csúcsra jutottak számával arányosan egyre gyorsabb legyen a növekedés. A kísérlethez megadott időintervallum kötött.
A többi részlet már nem méltó említésre, a továbbiakban apróbb problémák megoldásait taglalták.
A KozmikusTanács ülése a program indulási időpontjának megállapításával zárult, a Tagok sok sikert kívántak egymásnak, majd felkészülni indultak a Nagy Kaland megfigyelésére…
4 hozzászólás
Kedves Ria!
Nem rossz ez a társteremtő projekt, különösen annak, aki eljut a szeretet 3. szintjére.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
No, igen. Reméljük, nem kevesen teszik azt meg! 🙂
Köszi, hogy olvastál!
Szeretettel: Ria
😀 Nocsak… Erósz, Philósz és Agapé Téged is megihletett… Többek között:D REmélhetőleg ezúttal a Kozmikus Tanács nem csalódik!
Ó, igen, régi, hálás téma ez, de nehéz is. A Kozmikus Tanács valószínűleg ez esetben meg lesz elégedve!:) Köszi hozzászólásod!