Fényes, tündöklő fagyos karcolatok keretezik az ablaküveget. Tél van. Sokáig volt már fehérbe öltözve a táj. Nem kell! Legyen vége végre! Mindenki várja az aranysárga napkorongot, hogy sugaraival felszítsa e jéghideg homályt, és jégszívét örökre száműzze a télnek. Helyette ragyogást hozzon! Sokat! Sok ezer színű nyíló virágok illata terjedjen szerteszét, amerre ember jár, mert ettől mosolyra gyúl a lélek, és a tekintetekbe is élet költözik. Nem lesznek komor és bárgyú arcok, akik szürkén néznek rád, miközben az életről kérdezed őket. Válaszolni fognak. Azt mondják majd: itt van, miről tudni akartál! Itt van a mezőn a nyíló virágokban! Itt van a fák bimbózó rügyeiben! Itt van a gyantaszagú levegőben! Az élet mindenütt itt van! Ezt akartad hát! Örülj neki és élvezd ki, míg nem lesznek újra az ablakon fagyos, illattalan virágok, és nem tekint le rád sok szürkére kopott szempár!
De még nem jött el, mert az emberek nem válaszolnak, ha kérded őket. Még valahol távol van tőled az életkorong. Nem ért még ide, hogy tüze felperzselje a reggelente nyíló jégvirágot az ablakon. A tél keze görcsösen szorít, s nem akar elengedni. Ragaszkodik a kiszabott időhöz, mit a természet rendelt neki.
A fák így alszanak tovább, s virágillat sem száll a széllel, az arcokon pedig fagyos mosoly.
Tavaszváró
By eszesg
4 hozzászólás
Hol laksz Fiú, ahol „fényes, tündöklő fagyos karcolatok keretezik az ablaküveget?” Ahol „Tél van. Sokáig volt már fehérbe öltözve a táj.”? Mikor tapasztaltad mindezt, mert biztos, hogy nem ezen a télen. Mert nem is volt tél. Elfelejtett tél lenni.
Nos, szép szavakkal, szóvirágokkal megírt rövid történeted tetszetős. Tetszett. „Nem lesznek komor és bárgyú arcok, akik szürkén néznek rád.” Én is gyakran kifogásoltam már, hogy az emberek gyakran bárgyún, szürkén néznek a semmibe, élettelenül. Igazad van. Szomorúak az emberek kis hazánkban. Nem tudnak mindig átlépni a gondjaikon. Pedig nem kerül pénzbe, ha néha jókedvünk van, még akkor is, ha sok a gondunk
Szabatosan, jól fogalmazol, szépen, talán túlságosan is szépen írod le a gondolataidat. Azért – úgy-e, nem haragszol, ha mindazt elmondom, amire gondoltam, amikor elolvastam? – talán azért nem életszerű a rövid történeted, mivel ebben a néhány sorban kevés a természetes, az egyszerűség, és a terjedelméhez képest túlzottan sok benne a tündöklés, az illat, a virág, stb. Amit itt besűrítettél, elég lett volna 2-3 A4-es lapra is!
Az igazság kedvéért leírom azt is, hogy jobb olvasni ilyen nagyon szépen megírt történetet, mint helyesírástól hemzsegő, rosszul fogalmazott, netán trágár szöveget.
Ezért azt mondom, hogy sok szép történettel gazdagítsd a Napvilág oldalait.
Üdvözlettel: Katalin
Kedves Eszesg szép tavaszváródhoz gratulálok. Láttam magam előtt a jégvirágos ablakot, majd a csodálatos napkorongot és éreztem a lágy szellő által felém hozott virágillatot. A tavaszt szeretem a legjobban. Szépen megírtad.
Kedves Sanyi!
Bár már régen írtad ezt a tavaszvárót, mindig újra aktuális lesz, minden évben!
Bizony februárra már elegünk van a télből, szeretnénk, ha tavasz lenne végre! De még két nehéz hónap választ el bennünket a tavasztól. Talán ezek a legnehezebb hónapok, azért is szól így a mondás: "Január, február, itt a nyár…"
Judit
Kedves Judit!
Bocsánat a késői reagálásért. Igaz, hogy jön a tavasz, de engem újra kezd elfedni a hó. 😉
Nagyon köszönöm soraidat!
Üdvözlettel:
Sanyi