Meggyökereztem tétova fának,
a temetőföldi sudár nyárnak,
kiben lángoltam visszfény-talánynak:
másoknak öröm, nekem bánat.
Dideregtess meg szív-mélyi szív-tél,
utáltasd meg velem álmaimat –
(hóka holdak legelnek a réten.)
Homlokom hordom, s agancsnak
— magam!
Ha tenyerére venne a hajnal,
gyermekkor lennék e lét-patakban.
Vágtára fogva a gondolat-Nap,
hogy belbecsből szégyent mutassak?
Úgy halnék már én, tétova árnyék, –
veszettfejsze-nyél emberévek, –
tékozolva e ragadvány-tavaszba,
– mily érdem e világ? (féltérdre esem)
S zokogok féléberen, – rügyező vő,
önmaga mélyére letaszítva.
5 hozzászólás
Szia VFZ! 🙂
Említettem máskor, hogy haladnom kell a korral, ha alkotásaid érteni szeretném. Már a cím összetettségénél elakadtam, aztán próbáltam kibogozni a tartalmat. Komoly a vers, benne sok-sok megélt és előrevetített fájdalom, de elvétve élni akarás is mutatkozik. A harmadik szakasztól éreztem ezt leginkább. Írásjeleid brutális kavalkádot okoznak bennem, de a zárásra velőtrázó lett küzdésed, teljesen nyilvánvaló.
Csak remélni tudom, hogy kiírod magadból a fájdalmat, ezért születnek ilyen mélységesen komor versek tőled.
A legszebbeket kívánom neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Hogy tudsz ilyen pontos lélekrajzot, verselemzést kirittyenteni? Holott tele vagy munkákkal. Ilyen pontos jellemzéseket csak nagyon mélyen érző teremtés adhat. A fájdalom kiírása nem enyhít a fájdalom valóságán. Főleg, ha periférián élek. Köszönöm az értékelésed, szívből: VFZ
A lélekrajz könnyen lehet szakmai ártalom. 🙂 A perifériákon élőkre specializálódtam, talán ezért szólt belőlem így az összegzés. 🙂
A fájdalom kiírása enyhet adhat, csak rá kell jönni annak értelmére és nyitjára. Szerintem jó úton haladsz. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Nemártalom, értelem. Te szakmádnál, hivatásodnál fogva nem csupán érzed, de érted is a költészet valóságát és egyben illuzórikusságát. A szenvedés kimondása jobb,mint kihordása. Bennem, az idegrendszeremen kereng már lassan 14éve fiam születésének fájdalma. Ott voltam. Az anyja mondta,ő nem szüli meg,abbahagyja. Belém rekedt ez a mondat. Ráadásul,urambocsá, de így van,kurafi fattyút szült, balkézről gyerek. Na,ne félj, kolostorba is zárta,játssz a számítógépeden. Apád nincs,mert elverlek. Olcsó költőcske. Bezzeg az Anyám tyúkja!
No, ilyen keserűségből dolgozom. Munkaláz – kifáradásig, aztán blokk,apátia. Önfegyelem gyakorlása céljából szilencium.
Örülök Neked! VFZ
Nem örülök annak, hogy nem lőttem mellé. Jobban esett volna, ha közlöd velem a vakvágányt.
Nem szeretek szembesülni embertársaim szenvedésével, de ha már ez adatott nekik, akkor próbálom a magam módján enyhíteni. Kevés erre a hatalmam, de kenyerem. Ezért nem élek én a szilenciummal.
A legjobbakat kívánom neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin