Te és én

Tegnap hozzászólt valaki a boltban, nem éppen szépen, s ő már nem is csodálkozott, hogy a felkarjára repült egy darabka vas. A háta, a mellkasa már páncélos volt.
Ha az ég úgy akarja, mondta az orvosnak, akinek a biztonság kedvéért megmutatta, hogy egy páncélozott vasszörny legyek, hát legyen.
Járt, kelt a világban. Igyekezte megúszni az olyan helyzeteket, amiből vesztesen kerülhetett ki, de hát ki kerülheti el az ürszondát, mondta a barátnőjének, ha az éppen a te fejedre akar esni? Senki, állapította meg, és újra az emberek közé merészkedett.
Megszólította egy férfi a metrón. Magácska nem éppen pillakönnyű, mosolygott a farmerkabátos alak, miért hord magán ötven kiló vasat? Maga meg miért nem foglalkozik a csekkjeivel itt a postán, kérdezte a lány, de a vádlijára csapódó vasdarab elterelte a figyelmét a további szarkazmustól.
Szeretett volna munkát vállalni, gondolta eladó simán lehet, így a többlettel is állhat a pultban pár órát, vagy hajtogathat borítékokat az irattárban, de sehogy sem akarták alkalmazni.
Pár hét múlva már csak az arca volt szabadon.
Sétált a parkban, élvezte a lágy tavaszi napfényt, behunyta a szemét, mikor egy pár haladt el mellette. Na, ez is egy szép állat, mondta a nő a férfibe karolva, látod kicsim, én nem vagyok ilyen ostoba, hogy komplett tanknak öltözve járjak.
Megadta magát, tudta, hogy eljön ez a nap is, számított rá, hogy a fegyverzete komplett lesz. A becsapódó vasdarab kicsit megingatta, ahogy az arcára illeszkedett, de hamar visszatalált az egyensúlyához.
Ezután már könnyedén beszélt bárkivel. Igazából nem is szóltak hozzá, vagy ha mégis, megilletődötten csak, vagy félve, mert nem akartak kapni egy suhintást a hatalmas tenyerétől, amit egy ideje szívesen használt fegyelmezésre.
Egy nap a városban akadt dolga. Bement a közértbe, és meglátott egy fiút, aki teljesen meztelen volt, leszámítva két zoknit a lábfejein, de láthatóan nem zavartatta magát a pőresége miatt. Figyelte, ahogy a zacskós tejek közt válogat. Egy néni sétált el a fiú mellett, közben rámosolygott, mire a fiú egyik zoknija nagy sebességgel repült le.
A lány odalépegetett hatalmas testével a fiúhoz. Azt hiszem, beszélnünk kell, mondta a lány. Én is azt hiszem, mondta a fiú, kacsintott egyet, megfogta a lány hideg, fém kezeit és lassan kisétáltak a boltból.