Tegnap történt.
Ilyenkor nyár elején az a szokásom, hogy felszedem a tavaszi virágok hagymáit a földből. Tegnap is azzal tüsténkedtem, de a föld lágynak ígérkezett és el kellett halasztanom a munkámat arra az időre amikor már jó porhanyós lesz a föld. Amikor a derekamat kiegyenesítettem egy kismadárfióka hangjának a fájdalmas sikoltására lettem figyelmes. A málnaültetvény felől hallatszott a sírás. De nem csak a sírás keltette fel figyelmemet a kismadár veszélyhelyzetére, hanem a szülei, akik rikoltó, rekedtes kétségbeesett hangon ott röpködtek le s fel a bokrok fölött. Benéztem a bokrok alá és látom, hogy a cicám ott játszadozik egy madárfiókával. Ösztönösen elzavartam. Még szerencse, hogy tényleg csak játszott vele, mert előzőleg jól lakattam egy fél rúd cicakajával. Gömbölyűre formáltam a tenyeremet, mintha madárfészek lenne és belehelyeztem a pihegő kis meleg állatot. Pici apró szemeit lassan kinyitotta és éreztem a tenyeremben, ahogyan a vergődéstől zaklatott kis szíve percről percre lassabban vert és végül megnyugodott. A két madárszülő mintha tudta volna, hogy én segíteni akarok a csemetéjén, csodával határos módon hátra repültek a kert nehezen megközelíthető részéhez, ahol egymásba ölelkezett a birsalmafa és a mogyoróbokor ága.Csalogatva visszafordultak aztán újból mutatták az utat, tették ezt többször egymás után, hátha megértem, vigyem oda, ott biztonságban lesz a fiókájuk. A sűrűre nőtt bokrok között valamikor út volt, de most szövevényessé vált és nehezem megközelíthető. A legjobb hely a madarak számára.Le kellett hajolnom, hogy bejussak a felségterületükre, de már vártak és örömmel röpdöstek a fejem fölött. Kerestem a fészküket , de nem találtam. Száraz fűcsomót tettem a sűrű ágak alá és ráhelyeztem a kis ártatlanságot. A továbbiakat az apjára és anyjára bíztam. Azután mi történt ? Hallottam a madarak hangját ,úgy mint az ember anya,halk kedves becéző madárhangon megnyugtatta fiókáját. Elképzeltem amint föléje hajolva szájból szájba eteti, majd békésen álomba ringatják egyre csendesedő távolodó hangjukkal..
8 hozzászólás
Kedves Zsófia!
Megható a történeted.
Kedves, meleg szívről árulkodik, és a kiszolgáltatott lények iránti szolidaritásról.
Történetedet öröm volt olvasnom.
Szeretettel:
Ildikó
Örülök , hogy tetszett, szeretettel, Zsófi.
Szia Zsófia! 🙂
Írásod magával ragadó, ráadásként képet fest rólad is. Emberit. 🙂
Nagyon tetszett.
Találtam benne javításra váró dolgokat, melyek főként központozási hibákból erednek, illetve néhány egyéb (minimális) helyesírási vétséget is észleltem.
Nem titkos a véleményem, de ezer karakter most kevés, hát egyszerűbb, ha belső levélben mellékelem változtatási javaslataim, úgyhogy ott küldöm neked.
Örömmel olvastam prózád, jólesett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm kedves Kankalin, odafogok figyelni rá. Szeretettel, Zsófi
Most is, itt is meghatott a történeted kedves Zsófika!
Szeretettel ölellek jó szívedést is: Ica
Köszönöm szépen Ica, örülök, hogy tetszett.Szeretettel, Zsófi
Kedves Zsófi!
Jó, hogy jól lakott volt az a cica! Sajnos én is találok időről-időre halott madarakat a kertben, többé-kevésbé elfogyasztva. A macskák már csak ilyenek…
Judit
Köszönöm hsz.-ed Juditkám. Sajnos a macskánál volt éhesebb aki nem a madárra vadászott, hanem macskára. Szegényt széttépték a kutyák. Szeretettel, Zsófi