A boci búsan ballagott, mert lila ruhát nem kapott. Szomorúan ért a rétre, hogy aztán füvezzen egész nap, kedvére. Sütött a Nap, tűzött a rétre, a boci feje tetejére. Így hát hanyatt feküdt a fa alatt, hogy kérődzve visszajöjjön, néhány makacs fű falat.
A boci bucit azon törte, hogy lesz ismert így az ökör körbe. Melyik marha akarja, hogy átkarolja a karja, úgy sétáljanak a tópartra? Ragyogjon a telihold fölöttük, csattanjon egy romantikus csók közöttük. Súgná a marha a fülébe: mú, és szívéből elszállna minden bú. Nem kéne néki lila ruha. Nem akarna lenni két lábon járó sajtfigura. Vagy hogy csokizzon, arra sem vágyna, hogy csöpögjön érte minden marha nyála. A vajban sem akarná, hogy része legyen. Aki akar, tejport egyen. Csak egy macsó tehénnel lelépne. Mennének rétről-rétre, szabadon élve.
S míg fejében rózsaszín álom derengett, a kergetőző bárányfelhőkre merengett. Az idő utánuk szaladt, a boci poci közben üres maradt.
Mikor a rétre kiment a gazda, látta, hogy a boci a fa alatt fekszik a gazba.
Dühösen azt kiáltotta a… fűbe ülve, fának dőlve, keze ölbe, löttyedt tőgye tejtelen! Ez így helytelen! Ilyen ökör nem lehetek. Tejtermelek, vagy filozófus marhákat nevelgetek? Ha az állat tejelni nem akar, majd lesz belőle vasárnapi rántott karaj!
A tanulság csupán legyen annyi: próbálj meg marhának megmaradni
2 hozzászólás
Kedves Kornél!
Annyi is elég volna, hogy az egész, amit írtál, MARHA JÓ!
Mikor még csak kezdtem olvasni, azt gondoltam, hogy a besosolás nem jó, hiszen rímelnek a soraid! Tehát lehetne helye a versek közt is, ahol már van olyan kategória, hogy prózavers… A prózák közt pedig valamelyik nevettető helyre is beillene…
Lényegében mindegy, hová soroltad, mivel nagyon jó és mulatságo a történeted. Az igazság, hogy végig nevettem, amíg olvastam. S nagyon jó, ha valaki nevettetni is tud.
De hogyan jutott eszedbe ilyen történet, ezen törhetem a fejemet!
Üdvözöllek: Kata
Köszönöm Kata kedves soraid. Remélem még sok boldog percet szerezhetek neked és sok mindenkinek írásaimmal.
Kornél.