Nehezen halássza ki a papucsát az ágy alól. Nem akar villanyt kapcsolni, a Hold elég fényt ad a szobában. Így is úgy érzi fáj a szeme. A sok kép, ami, csak úgy pergett előtte, mint a gyors vonatból a táj. Minden cselt bevetett, számolta a bárányokat, lassan vette a levegőt, és még is, azon kapta magát, csapongva járnak gondolatai, szinte zihál. Fel kell kelnem.- A gondolatát tett követi. -Csak az az átkozott papucs.- Na végre.
Megerőltetve szemeit, úgy kutatja az óramutató állását. Úgy érzi, hosszú-hosszú órák óta hánykolódott az ágyában. Tíz perccel múlt éjfél. Az ajtóig tapogatózik, ott mellette a fogas, arra akasztja esténként a vékony házikabátját. Kéznél van, amikor éjszaka ki kell mennie rákiabálni a szomszéd kutyákra. Sokszor olyan éktelenül ugatnak, mint akik arra hivatottak, kötelező felverni az éjszakai csendet. Olyankor kiállt rájuk egy nagyot, és pár pillanat múlva a csend veszi át a karmesterpálcát.
Ma éjjel csend van. A korpás kenyér , és a bögre tej, ami a gyomrát telítette el este, már kiürült, és jelezte képes lenne befogadni újabb ételt. A konyhába érve felkapcsolja a lámpát, a kenyértartóból elővesz egy sercnit, amit este levágott, a bádogbögréből kanalazik egy kis aranysárga kacsazsírt, rákeni a kenyérre, ami ahogy olvad, úgy csillant meg, mint ha kacsintana felé egy csillag az égen.
Az utolsó kacsát vágta le. Megtépázva találta a minap. Még mozgott, nem lehelte ki teljesen a lelkét. A kutyák tépázták meg. Éhesek nem igen lehettek, hiszen a szomszédjai jóra való emberek lévén, táplálták tisztességgel az állatokat. Izmos, egészséges testük árulkodott erről. Bundájuk fénye, szemük tisztasága minden jelét mutatta annak, hogy jó soruk van. Nincs kizárva jobb, mint az övé.
Könnyeivel küszködve tette fel akkor a vizet, miután elvágta a nyakát. Még folyt belőle vér is, bár fáradtan csurgott, nem volt az állatban elég erő ahhoz, hogy pumpálja kifelé. Tudta azt is, hogy nem fogja jóízűen elfogyasztani, ráadásul, még egyáltalán nem gondolt arra, hogy levágja. Ünnepnapokra tartogatta, ünnepi éteknek számított. Tejjel párolva meg, frissen, ropogósan, pirosra sütve.
Most pedig a zsírját keni szét a kenyéren, közben nagyot nyel. Az első a keserű gondolat szülte kín miatt, a második azért, mert összegyűlt a nyál a szájában. Kettősség. A minden rosszban van valami jó, kettőssége. Tenyerébe fogja a karéjnak nevezett sercnit, elfordítja a zárban a kulcsot, és letelepedik a verandán árválkodó fonott székre. Belátja az egész kertet, és a Telihold üdvözöl mindenkit maga körül, megmutatva hatalmát, mert ilyenkor többen küszködnek azzal, hogy nem jön álom a szemekre.
Beleharap a kenyérbe, forgatja puhítja a szájában, amikor megpillantja a közeledő kutyákat.
Egy pillanat alatt nyugalma elszáll, és valami megmagyarázhatatlan érzés keríti hatalmába. Valami olyasmi, amikor azt érzi az ember kirabolták, megfosztották attól, ami sokat jelent számára. Ez az érzés megrázza egész testét, érzi, újból szaporább a légzése, gyorsabban ver a szíve.
A kutyák jönnek, közelebb, egyre közelebb. Egészen közel, már az orra előtt áll az egyik, egészen az arcába hajolva. Érezi bűzös lehelletét, látja, ahogy csorog le a pofáján a nyál. A kenyeret feléje dobja ijedtében, érzi fél. Ráveti magát a kenyérre az egyik eb, és szinte egy falatként nyeli le. Majd hirtelen megfordul, és újból felveszi azt a pozíciót, amelyet az előbb.
Széttárt karokkal hadonászva akarja tudtukra adni, hogy nincs, nincs több.- Nem volt még elég?
Ez lett a végzetes mozdulat. A szemek elborulnak, vérbe forognak, fogak villannak ki a szájakból, és a morgás jelezi. Támadás.
A kacsa illata a halál felé vezető út első lépése lett.
A Hold egy felhő mögé bújik, mint aki nem akar részt venni ebben az eszeveszett játszmában. A csillagok mit sem sejtve csillannak meg, mint a kacsazsír a kenyéren.
18 hozzászólás
Kedves Marietta !
Majdnem egy szuszra olvastalak végig, annyira lebilincselő írásod.
Csak gratulálni tudok. Írj még ilyeneket szívesen olvasnám.
Szeretettel jártam itt : Zsu
Szia Zsu!
Arra vigyázz, már az egyszuszra gondolok:-) , és hát köszönöm szépen. Örülök, hogy tetszett!
Marietta
Kedves Marietta!
Szomorú sorskép 🙁 jól megírtad. Tetszett!
szeretettel-panka
Köszi Pankám!
Marietta
Szia Marietta!
Teljesen beleéltem magam. Nagyon jól megírtad, gratulálok.
Jó pár napig ez fog a fejemben járni.
Szeretettel:
Millali
Szia!
Köszönöm szépen a gondolatodat, amelyet ideírtál hozzám!
Marietta
Nem tudom, valahogy hiányolom a végkövetkeztetést, a tanulságot, vagy valamit a végéről. Tudom ott a csattanó, de így olyan szomorú ez az egész.
Delory
Szia!
Elképzelhető, hogy nem tudtam úgy átadni, ahogyan szerettem volna, bár mindenképpen célzatosan írtam így. 🙂
Valahol , most arra gondoltam, hogy az olvasó döntse el azt, halálra marták -e a nénit, vagy megtalálta valaki…
vagy, ha nincs a Telihold, akkor talán alszik egész éjszaka, mivel a kutyák csendben voltak aznap éjszaka…
vagy a kacsazsír illata emlékeztette őket, vagy a hadonászástól, gurultak be.
Tanulság? Nem tudom, itt lehet-e tanulságot levonni. Hacsak azt ne menj a csúszós jégre mert elesel 🙂
Puszillak, örülök neked mindig ha jössz!
Selanne
Szia Marietta!
Nem mondtam volna meg, hogy ilyen megrázó lesz a vége.
A két zárómondatod nagyon tetszik.
Szeretettel
Ida
Én sem, Idám:-). Jött egy gondolat, és elkezdtem írni. Aztán ez lett belőle. Azért higgyük azt, hogy rátalált valaki a nénire, és most is alszik az ágyában éjszakánként. Köszönöm szépen!
Marietta
Tetszett Selanne!
Nekem ez a mondat, hogy "A kacsa illata a halál felé vezető út első lépése lett." egyértelmű. Ha a végén, a lett helyett ,a lehet szó állna, akkor támadnának kétségeim a végkimenetel tekintetében.
Köszönöm szusi,reméltem, hogy egyértelműen írtam, bár biztosan nem hibátlan az írás.
Ürülök, hogy tetszett.
Selanne
Kedves Marietta!
Nagyon érdekesen írtad meg a történetet. Bár a cím és az első rész után nem gondoltam arra, hogy a vége ilyen szomorú lesz, szinte krimi. De mindenképpen jól sikerült anyaggal szórakoztatott az írásod.
Szeretettel gratulálok: Kata
Köszönöm szépen Kata, szomorú viszont a kutyatámadásoknak se szeri se száma. Sajnos!
Örülök, hogy itt jártál.
Marietta
Kedves Marietta!
Hű, ez nagyon megrázó volt! Sajnos a kóros agresszivitás minden kutyafajtánál, és bármely életkorban előfordulhat. A leginkább a fajtatiszta ebekre és a kifejlett kanokra jellemző. A leggyakrabban két- vagy több kutya támadása jár halálos következménnyel, így nincs kétség afelől, hogy mi történt a nénivel. Sokan nem tudják felmérni, mivel jár egy a dominanciára hajlamos, nagytestű, őrző-védő vagy szánhúzó kutya vásárlása. Vannak, akik a bűnözési helyzet romlása miatt szándékosan vesznek agresszív ebet vagy „vadítják” a kutyájukat. A történeted végén arra gondoltam, hogy milyen hasznos is volt, hogy régebben bottal jártak az idősebbek /ma ezt nem vállalják fel, ameddig nem muszáj/, sétapálcával a férfiak, és mi gyerekek is szívesen jártunk bottal /szívesen húztuk a kerítéseken is :)/, ez sokszor hasznos volt, például harapós kutyák ellen is. A tornácon meg ott volt a seprű, annak a nyele is jó önvédelmi eszköz.
Judit
Én magam is félek a kutyától, lehet az öleb is ha mordul egyet, már el tudom képzelni, hogy megharapna. Egy nagytestű kutyától, meg egyenesen képes vagyok pánikba esni, és volt is már olyan, hogy sikonyálni kezdtem. Amit nem szabadna, tudom. Mégis, amitől aztán nagy baj is lehetett volna. Alapállásban szeretem őket, viszont hallani olyanról is, hogy kiszámíthatatlan tud lenni egy kutya. Ketten pedig, az nagy baj , ha támadnak. Köszönöm Judit, hogy jöttél 🙂
Marietta
Könnyedén elképzeltem a cselekményt, kedves Marietta, hiszen paraszti környezetben gyerekeskedtem (apám bognár volt ugyan). Novellád élethűsége és életereje kifogástalan. – Üdv.: Józsi
Ritkán látlak, viszont nagyon örülök, hogy ellátogatsz ide, az írásaimhoz. Köszönöm szépen, Józsi, és örülök, hogy elnyerte tetszésedet.
Szép napokat kívánok!
Marietta