Reggelire bundás kenyér volt és tea. Teodóra álmatagon reggelizett. Flóra néni aznap reggel még nem mutatkozott, de a kislány már nagyon várta. Kíváncsi volt Mírára, nagyon szeretett volna minél hamarabb barátokat szerezni az új otthona környékén.
Mikor befejezte a reggelit, a szobájába indult.:
– Írok a barátnőimnek – mondta az édesanyjának majd megkérte: – Ha Flóra néni felébred, szólj légy szíves!
De mielőtt a szobájába ment volna ellenállhatatlan kísértést érzett arra, hogy megnézze a vendégszobát. Nagyon csinos szoba volt. Nagy franciaággyal, amin szép terítő és díszpárnák voltak. Nagy ablaka volt elegáns függönnyel. Egy ruhásszekrény elég réginek tűnt, de jó állapotban megmaradt. Teodóra kinyitotta. Üres volt, csak néhány vállfa árválkodott benne. Volt még a sarokban egy egyszerű kis asztal fehér terítővel mellette egy szék. Ez után a szobájába ment. Leült ahhoz az íróasztaloz, amelyik a távolabbi, vagyis az ő ágya alatt volt, és megfogta a tollat. Egy bordó golyóstoll volt, két aranyszínű csíkkal díszítve az alsó vastagabb a felső pedig vékonyabb. Valamiért megakadt rajta a szeme, mintha nem csak egy egyszerű toll lett volna, hanem egy varázstoll, ami kapcsolatot létesít közte és a barátnői között, akik nagyon messze már várják, hogy írjon nekik. Körülnézett. – Mire írjak? – kérdezte magától. Kihúzta a fiókot, és mintegy varázsütésre, egy nagy köteg fehér írólap volt benne. Egy cetlin rajta görögül ez állt: Remélem, szeretsz rajzolni. Volt mellette egy csomag színes ceruza is. Teodóra elmosolyodott. Itt várták őt, és Flóra néni szerette, még mielőtt megismerte volna. Maga elé tett egy tiszta üres lapot, fogta a 'varázstollat,' és írni kezdett:
'Kedves Fanni!' – egy kicsit megremegett a keze, jó érzés volt ennyi görög beszéd hallatán és írás láttán újra magyarul beszélni anyával, és levelet írni a barátnőknek. – Mintha csak otthon lennék – gondolta boldogan, és folytatni akarta, de ekkor egy hang fájdalmasan érintette a kislányt, valaki megszólalt az utcán, görögül beszélt, mit beszélt, kiabált. Teodóra nem értette, hogy pontosan mit mondott, de azt tudta, hogy most káromkodást hallott. Őt mindig érzékenyen érintették a csúnya szavak, de most különösképpen felzaklatták. Otthon magyarul is gyűlölte, de most, hogy Görögországban hallotta úgy, hogy nem is értette, ez nagyon fájt, talán jobban mintha megütötték volna. Teodóra mélyet sóhajtott, és nekilátott a levél megírásához, de nem tudta befejezni, mert az édesanyja szólt, hogy Flóra néni felébredt. A hölgy a saját szobájába hívta Teodórát.
– Addig nem ismersz igazán senkit, amíg a szobájában nem voltál, igazam van?
– Igen – válaszolta a kislány.
– Gyere be!
– Hangzott a kedves utasítás. Flóra néni hagyta, hogy Teodóra körülnézhessen. A kislány szeme azonnal megakadt a hárfán, valamint a mögötte levő sarokban egy igen különös formatervezésű ülőalkalmatosságon, ami felett díszfüggöny ékeskedett. Mellette a Tádzs Mahal képe. Egy régi ládika is volt ott a sarokban. Olyasmi, mint Teodóráé, csak nagyobb és biztosan régebbi is. Akár egy indiai szobasarok. A másik sarokban egy kis alacsony asztalka körülötte a földön színes díszpárnák. Az asztalterítő vékony bambuszból készült. Az asztalkán pici teáskészlet szinte baba méretű és egy füstölő, amiről a kislány nem tudta, hogy micsoda. Felette egy kép függött, amin két gésa és Flóra néni volt látható, körülbelül húsz éve készülhetett. Mikor odanézett olyan érzése volt, mintha csak Japánban lenne. A harmadik sarokban fából, elefántcsontból és egyéb természetes anyagokból készült ékszerek, hieroglifák, piramisok képei valamint egy néger és egy fehér bőrű kislány amint egy kisoroszlánt simogatnak a szafari parkban. Az 'afrikai sarokban' volt Flóra néni ágya, ami felett olvasólámpa volt, hogy az idős hölgy ne unatkozzon álmatlan éjszakáin. A polcok tömve voltak könyvekkel. Végül pedig a negyedik sarok mediterrán hangulatával tette teljessé a szoba képét. Két vesszőből fonott szék egy hozzá tartozó asztal rajta olajbogyó és magvak egy kis tálon. Az ablak előtt egy kisebb pálmafa láthatóan jól érezte magát. A nagy ablak a kertre nézett.
– Látod ő itt Míra! – mutatott egy fényképre a szekrényen, amin egy kislánnyal volt látható. Teodóra gyorsan összecsukta a csodálkozástól kinyílt száját, és közelebb lépett a képhez. Egy szép hosszú fekete hajú kleor bőrű kislányt látott, akinek meglepően kék szemei voltak.
– Hogy ismerkedtek meg? – kérdezte Teodóra, aki időközben visszanyerte az öntudatát.
– Egy esős nap volt, nagy vihar kerekedett – kezdte a történetet Flóra néni, és közben az érdekes díványhoz invitálta a kislányt. Terrakotta színű volt, és nagyon kényelmes. – Neki nem volt esernyője, és itt állt meg a házam előtt a narancsfa alatt. Behívtam, hogy ne ázzon bőrig, és beszélgetni kezdtünk. Tudod mennyire szeretek ilyen fiatalokkal társalogni. Rögtön éreztük mindketten, hogy rokonlelkek vagyunk. Elmondta, hogy az édesanyja meghalt, nem sokkal azután hogy ő megszületett, és a nővére vezeti a háztartást. Ő tizenkét évvel idősebb nála, de idén augusztusban férjhez fog menni. Mírának ezen a nyáron kell megtanulnia, hogyan vezesse a háztartást.
– De hát miért nem tartanak házvezetőnőt? – A néni elmosolyodott.
– Mert nincs rá pénz. Nagyon sokba kerülne, és szerintem előnyére válik majd neki is, ahogy a nővérének. Neki már nem lesz nehéz, hogy elkerül a szülői háztól. Egyébként Annie -nek hívják, majd biztosan találkozol vele is, ő is át szokott jönni néha meglátogatni. A képeslapokat majdnem elfelejtettem. Egy nagy dobozt húzott ki a ruhásszekrény aljából. Kiválasztott három tengerpartot ábrázoló képeslapot, de Flóra néni az összest oda akarta adni neki.
– Flóra néni járt Indiában? – váltott témát Teodóra. A nénit kissé meglepte a váratlan kérdés.
– Igen, a férjemmel sokat utaztunk, rengeteg helyen jártunk, India az egyik kedvenc országom. Gyönyörű hely, megmozgatja a képzeletet. Japánba sokkal később jutottunk el, de nagyon élveztük. Egyiptomnak is igen különös, magával ragadó hangulata van. Hajókázni a Níluson… Viszont a legjobb mégis otthon, ezért a negyedik sarok a jó öreg Görögországot idézi. Kérsz egy kis olívabogyót?
– Igen megkóstolom, még nem ettem.
Ki is vett egy zöld szemet, nagyon érdekesnek találta az ízét a kedvence nem lesz, de mindenesetre jellegzetes zamata van.
– Volt Magyarországon is?
– Igen, de csak átutazóban, amikor Horvátországba mentünk megnézni, hogy hol szebb a tenger.
– És mire jutottak? – kérdezte vidáman Teodóra.
– Hát nagyon szép a színe ott is, de én egy kicsit elfogult vagyok, úgyhogy ezt neked kellene eldönteni. Voltál már az Adriánál?
– Igen három éve voltunk ott, akkor láttam először a tengert.
– Ezt meg lesz még alkalmad látni eleget. Az a jó a tengerben, hogy soha nem egyforma, mindig másik arcát mutatja, így soha nem is ismered meg teljesen.
– Mi ez a faragott tartó és benne az a pálcika? – tett fel egy újabb kérdést Teodóra a füstölőre mutatva. Flóra néni meggyújtotta a pálcika végét, és az fehér illatos füstöt árasztva kezdett égni.
– Ugye milyen jó illata van? Ez egy füstölő.
– Nagyon finom, még soha nem láttam ilyet. Tud játszani a hárfán?
– Igen.
– Jaj, kérem, mutassa meg!
– Rendben.
A néni máris elkezdett egy nagyon régi 'számot' játszani… Mikor a végére ért Teodóra megtapsolta, és a néni egy kicsit mintha más hangon szólalt volna meg, ezt kérdezte:
– Tudod milyen régi hangszer a hárfa?
– A kislány megbűvölten ingatta a fejét.
– A legrégebbi. A Biblia Áda fiát Jubált nevezi meg a hárfások és síposok ősatyjának.
– Még nem hallottam róla. Ő mikor élt?
– I. e. negyedik évezredben. Gyere, számoljuk ki, hogy Ádámnak és Évának hányadik leszármazottja volt Jubál.
Flóra néni elővette az említett könyvet, kinyitotta a megfelelő helyen, és hangosan számolni kezdett:
– Ádám és Éva fia volt Káin, az ő fia Énók, az ő fia Irád, az övé Mahujáel, aztán Metusáel, az ő fia volt Lámek, Jubál apja.
– Hét nemzedék. – mondta Teodóra.
A kislány szemében csodálat volt. Nem gondolta volna, hogy már abban az időben is hárfáztak az emberek.
– Flóra néni megtanít majd engem is hárfázni egy kicsit? Úgy szeretném.
– Hát, megpróbálhatjuk, nem olyan nehéz, mint amilyennek látszik.
Teodóra mosolygott. Egy különleges hangulat kerítette hatalmába. Flóra néni egy igazi egyéniség volt. Minden tekintetben. Egy percre belegondolt vajon mennyi érdekességet tartogat még számára a néni, a ház, a kert… biztosan tele van izgalmas régi történetekkel, rejtélyekkel, titkokkal.
7 hozzászólás
Szia Delory !
Öregszem:) Tegnap olvastam, ezt a részt is, csak nem írtam hozzá:)
Tetszik Flóra néni szobája, elképzeltem leírásod alapján !
Szeretettel olvastalak : Zsu
Nekem a többi rész kicsit "pörgősebb" volt !
Kedves Zsu!
Valószínű fáradtabb voltam, mikor ezt írtam.
A következő 'pörgősebb' lesz 🙂
Szeretettel: Delory
Kedves Nadin!
Régebben írtam hsz-t írásaidhoz…de olvaslak!
Nagyon tetszenek ´értö´és ízléssel rendelkezö kimutatásaid!
A vendégszoba…
Fóra néninél szerzett ´élmények´…
Hangulatokat ´tudsz´festeni!
Szeretettel:sailor
Kedves Sailor!
Köszönöm, hogy ilyen kitartó olvasóm vagy, és az értékelésedet is.
Szeretettel: Delory Nadin : )
Elnézést!
Flóra néninél…
akartam
Kedves Nadin!
Sokat jártam ős-régi helyeken a világban én is, s mindég hoztam magammal valamit, örökké tartó emlékeket.
Amerre jártam mindég egy másvilágot ismertem meg. Ebben a történetedben, olyan szépen, könnyedén mutatod be Flóra néni szobájában a valamikori másvilágot.
Nagyon örülök, hogy olvashattam, és várom a folytatást. Köszi.
Inda.
Kedves Futóinda!
Örülök a látogatásodnak. Nem felejtem el az indiános történetet, ahol a művészneved is kaptad… : )
Delory