MÉSZÖLY GÁBOR EMMÁNUEL
MENEKÜLŐK
Bevezető
Összetörnek a vonalak, a felállás változik
2079. augusztus 13-án bekövetkezett, melytől mindenki tartott. Gibraltárnál áttörték a vonalakat. A harminc tengeralattjáró flottából öt hajó maradt meg szétszórva a Földközi tengeren. Olaszországot pillanatok alatt bekebelezték, majd Franciaországba vonultak be, de ott már csak a városokat tudták elfoglalni. Mind a sík terepen, mind a dombvidéken hatalmas előnyük volt a partizánoknak, mert nem lehetett megtalálni őket, de ők mindig tudták hol van az ellenség fő ereje. Egymás után tűntek el a vidéki egységek, ezért már csak a főutakat és a városokat védték, a vidéki egységek csak ember és felszerelés pazarlás volt. A Kárpátok vonalát októberben érték el. Ekkor már mindenki csak a központok védelmére gondolt. Jól elrejtették őket a hegyek között, mert tudták, hogy a körülvett szigeteknek nem sok reményük van, az alaposan megtámogatott partizánoknak viszont annál több. Decemberben elfoglalták Bukarestet, és a nyugattal összekötő autópályát. Mintegy kétmillió katonát használtak a Párizs – Budapest – Bukarest autópálya folyamatos védelmére. Csak a fővárosokat tudták úgy bevédeni, hogy ne tűnjenek el folyamatosan tízesével a katonák. Ezek valójában csak távolról voltak emberek. Génmanipulált harcosnak képzett klónok voltak, akiknek önállóságuk igencsak kevés volt. Azt a parancsot teljesítették, amit rádión kaptak, nem tagadták meg a parancsot, és nem kételkedtek semmilyen vészjel miatt. Nem volt halálfélelmük, nem éreztek bánatot, gyászt, szeretetet. Nem vesztették el a harci kedvük azért, mert egyedül maradtak a századukból. Nem hittek sem Istenben, sem emberben. Nem volt sem barátjuk, sem ellenségük, csak célpontjuk, akit meg kell semmisíteni. A tökéletes katona egy arctalan vezérkarnak. A városban maradt emberek nem tudtak kijutni. Kettévált a világ. Volt egy városi diktatórikus rendszer, ahol ugyan nem sok maradt a személyes szabadságjogokból, – Éjszakai kijárási tilalom, az egy főre jutó fogyasztás korlátozása, a kötelező hadtáp, stb… – de nem kellett attól félni, hogy egy Tanácsharcos hátba lő álmomban, mint a Vadonban. Mellesleg kéznél van az orvos és mindenféle más olyan dolog, ami a KEPFSZ-esek esetében egy tábori felcserre korlátozódott.
A Vadonban azonban egészen más volt. Ugyan a létfenntartása az embernek a szemén és a puskát tartó kezén múlt, de szabad volt. Hosszútávon ez volt a jövedelmezőbb, mert a városok ellátása az Amerikából érkező élelmiszerszállítmányokon múlott, amiket a Partizánok folyamatosan zaklattak. Februárban kitört Amerikában a lázadás. A Tanácsharcosok ott is a városok vastag vonalai mögé kényszerültek. Egyedüli ellátójuk maradt az afrikai földek, ahonnan hajószám hordták az élelmiszert. Rendszeres időközönként ezek a hajók eltűntek. Máshol meg a kikötőből továbbmenve a vonatot, vagy a kamionkonvojt rombolták le a partizán alakulatok. Az ellátás egyre inkább akadozott. Akkor jött egy tudós, aki új technológiájával minden élelmiszert pótolt. Gyakorlatilag hidrogénből tudott legyártani bármilyen anyagot. Ez olyan tényező volt a Tanács kezében, mely normális életkörülményeket teremtett. A hadsereg azonban elbukott így a Tanács egy nagyszámú zsoldossereg létrehozása mellett döntött. Egy városnak három falgyűrűje volt. A legkülső, amely mögött felsorakoztak a hadsereg barakkjai, egy középső, mely mögött a város szélén élő nyomorultak, hajléktalanok laktak. A városban élő jómódúakat a lázadások ellen ezzel fenyegették rendkívül jó hatásfokkal (Senki nem akart vitatkozni a KT Katonákkal.). A harmadik fal mögött laktak az értelmiségiek. Tudósok, hivatalnokok, a leendő katonák, gyárosok fényűző birodalma volt ez. A diktatúra a „törvénytisztelő” polgárok életébe nem nagyon szólt bele, viszont aki lázadni mert, az meghalt. Egyik nap még látni lehetett az utcán, másnap már nem ő lépett ki az ajtón, hol évek óta lakott. Akik ebbe a rendszerbe születtek, támogatták, kik pedig még emlékeztek másra is, azok nem mertek ellene tenni. Ellenben a nyomortanyák lakóinak nem volt vesztenivalójuk. Nem egyszer lehetett füstöt látni a falak mögül. Néha lövések elmosódott hangjaira lehettek figyelmesek esténként. Ha nem lázadtak, vagy nem követtek el nagyon feltűnő bűnt – például a gazdagok negyedének fosztogatása, nagy kaliberű gépágyúkkal a falakon való lőgyakorlat három KT katona halálával, illetve más efféle bűnök…– viszonylag szabadon élhettek.
3 hozzászólás
Szia! Azt tudtam, hogy régebbóta írsz, de azt nem, hogy ilyen kidolgozott elképzeléseket vetsz “papírra”. :)) Tőlem dícséretet kapsz, csak így tovább!
Üdv.: Dorina
Köszi! Hát… Akik már szakmabeliek, azt mondják, hogy még mindig kicsit pongyolán fogalmazok… Jól esik, ha dícsérik a műveimet. Majd olvasd a fejezeteket is! Ez még csak a bevezetése. Mondjuk erre a regényemre mondom azt, hogy az első összetett munkám.
Jól leírod a diktatúrát, és tetszik az egész…de kihagynék egy sort ott, ahol a diktatúra kialakulásának elmondásába kezdesz. A várost pedig nem bevédeni hanem megvédeni szokás.