Megfogtam a bimbaját, majd a mellét ragadtam meg.
Az ember csak félig gyűri össze a cigarettásdobozt,
aztán hirtelen hajítja el.
Én is elengedtem, bár nem kellően fürgén. Érzetem, valamit.
Mintha a tenyeremmel, az előbb gyúrtam volna papírgalacsinná
egy félig üres tejeszacskót.
Mindig ez van, ha sietek. De sokan várnak.
Kint a kilincs alatt villódzik lámpamód pirosan a fény: foglalt.
Mellbedobással
Szerző: Michelangelo