Miért kell már megint haza mennem? – gondolta magában a fiatalasszony. – Olyan jó nekem itt, ahol vagyok. Otthon csak az unalom vár és az anyósom ízlése szerint berendezett lakás. Maradok még egy kicsit. Felhívom telefonon és szólok neki, hogy jöjjön fel az emeletre.
Fél perc alatt lebeszélték az ügyet. Negyed óra múlva már hallotta, ahogy szökell fel a lépcsőn a szeretője. Soha nem tudott lassan járni. Talán azért sietett mindig, mert nem szerette volna, hogy valaki meglássa. Bekopogott az egyetem eldugott zugában lévő szertárba. Ez volt az állandó randi helyük. A takarítónő is ritkán járt errefelé, a hallgatók is csak néha csellengtek ezen a részen. Leginkább csak akkor, amikor már nagyon cigarettázni támadt kedvük, akkor titokban kinyitották a szertár melletti ablakot és vidáman eregették kifelé a füstöt.
Jóképű, magára sokat adó negyvenesnek számított a rektor helyettes. Biológiai tanulmányai repítették ilyen magasra, kiváló volt a szakmájában, ezt senki sem vitatta. Amúgy meg egy átlagos paraszt fiú volt, az is a rosszabbik fajtából. Alulról indult, de mire felért a magaslatra, elfelejtette, hogy honnét jött. A köszönés nála valahogy kiment a divatból, vagy benne sem volt, nem üdvözölt soha senkit. Öltözéke vetekedett a huszonévesekével, kizárólag márkás, drága holmikat viselt, autója pedig többe került, mint egy középáras lakás a fővárosban. Kocsijával lassan közlekedni nem lehetett, csak száguldozni. Pillanatok alatt gyorsult százra, a fékpedált ritkán használta. Tartottak tőle még az ismerősei is, nem szerettek volna találkozni vele a zebránál.
– Gyere már, annyira vártalak. – nyitotta ki az ajtót a vörös hajzuhatagú nő. – Hiányoztál nagyon! Kezdjük el, mert nyolc órára otthon kell lennem, akkorra ér haza a férjem is.
– Most tudtam csak elszabadulni, volt még egy megbeszélésem a főnökömmel. Ne haragudj Édes! – felelte a férfi és magához ölelte a vonzó nőt, majd lassan elkezdte vetkőztetni.
Tíz éve dolgoztak már ugyanazon a munkahelyen. Eleinte csak szemre vételezték egymást, aztán flörtölésbe kezdtek. Két évvel ezelőtt pedig szeretőkké váltak. Igen, csak szeretőkké, mert az érzelem hiányzott a kapcsolatukból. Viszont mindkettőjüknek szüksége volt a másik fizikai közelségére. A nő olyan férjet fogott ki magának, aki nyámnyila alak volt, a házi papucs csak jelenthetett neki. Hiányzott belőle a vad férfiasság, az erő és a sárm. A rektor helyettesben mindez bőségesen meg volt. Viszont őt nem várta otthon fehérnép, öt éve elvált emberként tengette az életét. Otthon csak az üres ház, az üres asztal és az üres ágy várt rá. Kolléganőjétől a testi szerelmet megkapta, lelkire meg nem volt szüksége, mert a lelkét már rég elvesztette az élvezetek hajhászása során. Fizikai szükségletei kielégítésére teljesen megfelelt ez a laza kapcsolat.
Jó ideig azt gondolták, hogy csak ők tudnak a kapcsolatukról, nem tudták, hogy lépten-nyomon róluk beszélt az egész tanári kar. Összesúgtak a hátuk mögött és arról pusmogtak, hogy ugyan mikor buknak már le. Sok rosszakarójuk mellett akadt néhány kollégájuk, aki megértette őket. Nyílt titok volt már csaknem mindenki előtt ez a szerintük „titkos kapcsolat”.
A fiatal tanárnő fölött már igencsak elszálltak az évek, kezdett vészesen ketyegni a biológiai órája. Férje már nagyon vágyott trónörökösre és egyre unszolta aráját a kis bébi érkezésére. Felesége mindig kitalált valami indokot, hogy most éppen miért nem akar gyermeket szülni. Erre ő bekeményített és ultimátumot adott. Ha nem hajlandó a felesége szülni, akkor ő bizony elválik. Mit volt mit tennie a kicsapongó arának, be kellett adnia a derekát. Sajnálta volna veszendőbe hagyni jól szituált férjét és titkon bevallotta magának, hogy a szíve mélyén már ő is vágyik egy gyermekre. Karácsony napján terhességi tesztje elszíneződött, este ezt kapta ajándékba a gyermekre vágyó férj. Házasságuk elejétől fogva kényeztette és a tenyerén hordozta asszonyát, ám terhessége alatt még magasabbra emelte. Nyár végére megérkezett a pici trónörökös a szülők legnagyobb örömére, egészségesen, életrevalóan. Arcvonásai a fiatalasszony rosszakarói szerint hasonlítottak a rektor helyettesre.
3 hozzászólás
Szia!
Sok ilyen munkahelyi kapcsolat van, ami előbb-utóbb kiderül, vagy ha nem, akkor sem tart túl sokáig. Egy kis változatosság, aztán mindenki visszamegy a saját életébe, Itt is ez történt. Kié a gyerek? Ki tudja…. De talán it nem is számít. Üdv hundido
Nem tudnék a férjem szemébe nézni, különösen azért nem, mert a férje kényeztette, a tenyerén hordta. A “szex és más semmi” is hagy kívánni valót maga után egy házasságban, de valakivel elhitetni, hogy gyermeke van, miközben az talán másé, egyszerűen aljas dolog. Ráadásul tarthat attól, hogy idővel kitudódik, akár úgy, hogy valaki elpletykálja a találkákat, akár egy vérvétel során. Arról nem beszélve, hogy a gyerekkel szemben se korrekt, meg nyilván vannak még más családtagok is – anyós, após, testvér, stb. – akik mind átverve érezhetik magukat, ha egyszer fény derül az igazságra. Persze az vesse rá az első követ, aki nem csalta meg a társát, különösen, ha szexuálisan nem voltak egy hullámhosszon, de ebbe egy gyereket nem szabad belerángatni, az már túlmegy a mással az ágyban jobb történeten.
Maga az írás olvasmányos és akár valóságízű is lehet.
Érdeklődéssel jártam nálad.
Szeretettel: Rita 🙂
Kicsit “gáz”. De lényeg az, hogy megszületett a baba. Tán lehet még rektor is belőle! Génjei feljogosíthatják erre…
szeretettel: túlparti