Kopogtatás. Mindig. Dallammá érik. Csak ők hallják, senki más.
Egyedül vannak. Összeborultak. Van köztük valami. Ők a valami.
Érzelmi síkon kívülállóknak lázadás. Összekarmolták a falat.
Magukat karmolták bele. Így pislogják egymás szemébe a csendet.
Simogatás. Kéz nélkül. Lepel takarja őket. Fájdalmasan áttetsző.
Sehol egy gyűrődés. Ők mégis láthatatlanok, mióta húst növesztettek
magukra csontjaik. Szegeket kalapáltak egymás szívébe. Összeforrtak.
Különálló testekként. Hallom, hogy beszélnek. Idegen nyelven, a saját
nyelvükön. Senki sem érti őket.
9 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Sajnálom, hogy ezt a szöveget nem a versek között adtad közre, mert bár soha nem "műveltem" (és mert laikusnak, dilettánsnak tartom magam a költészet eme válfaját illetően), nem is vagyok talán kompetens "prózaversnek" titulálni ezt az írást. Mindenesetre én úgy olvastam, mintha vers volna.
Laczkó.
Kedves Laczkó!
Először is köszönöm, hogy olvastad, és véleményt írtál.
Ez az írásom nagy dilemma számomra, mert igazából nem tudom hová sorolni. Van amikor versnek érzem, van amikor inkább prózának, így amikor feltöltöttem a honlapra, akkor is sokat gondolkodtam, aztán végül prózához ment…valamiért.
Még egyszer köszönöm.
üdv:
Zsuzsa
Akár próza, akár vers, nagyon szép!
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Nagyon szépen köszönöm.:)
üdv:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Tetszik az írásod, jók a képek, amiket használsz, és én is inkább prózaversnek gondolnám, de számomra a sok egyszavas és tőmondat nagyon szaggatottá teszi. Talán, ha elhagynád a központozást, szabadabban áramolhatnának a szavak.
Kedves Arany!
Köszönöm szépen a véleményt, megpróbáltam a szavakat hosszabb mondatokba fogni, de úgy számomra már nem olyan, amilyen így, valahogy mást is jelent egy picit, mindenesetre az a nézőpont is érthető, ami általad íródott. Köszönöm szépen.:)
üdv:
Zsuzsa
Most, hogy még többször elolvastam, igazat kell, hogy adjak neked. Így nem sodró, hanem feszes, és így a tartalmat talán még jobban kifejezi. Így jár az, aki túl hamar mond véleményt:))
Szia Zsuzsa!
A kategóriát tekintve nem szállok vitába senkivel. Talán nagy hibám, hogy gyógypedagógusként nem a formát nézem elsősorban, hanem azt, amit közvetít. Azt hiszem, ebben a tekintetben örök gyerek maradok. Ez egyben szerencse is, mert nem tud bántani a világ. Van egy sajátos életszemléletem, amiben az nyilvánul meg, hogy bármi történik, abban van pozitív. Azt hiszem, szerencsés vagyok. 🙂
A versedről: engem az első sor már magával ragadott, mert ha dallammá érik valami, az nagyon jó. Évtizedek óta tapasztalom az ebből származó erőt.
Tetszik amit írtál, talán ez nem lep meg, mert tehetségesnek tartalak. Az, hogy Szerb Antal műve ihletett, az megint csak pozitív. Sokan nem értik meg a gondolataim, de nem baj.
A fő, hogy nekem megint adtál valamit, ezt köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Valóban szerencsés ember vagy, vigyázz a kincsedre….:)
Annak pedig külön örülök, amit írtál, örülök, hogy adhattam vele, és köszönöm, hogy olvastad.
Minden jót kívánok!
szeretettel:
Zsuzsa