Tóparti nyaralás (3)

Megérkezés, a tóhoz

– Anya. – szólalt meg Balázs.
– Igen, Kicsim?
– Sokára érünk még oda? – érdeklődött Balázs.
– Nem, már csak 1 óra.

10 perccel később:

– Anya.
– Igen, Kicsim?
– Sokára érünk még oda?
– Nem, már csak 50 perc.

15 perccel később:

– Anya.
– Igen, Kicsim?
– Ott vagyunk már?
– Nem, még egy fél óra.

5 perccel később:

– Anya.
– Igen, Kicsim?
– Sok van még hátra?
– Majd szólok, időben, ha oda értünk, jó?
– Rendben, de ne felejtsd el, jó?
– Jó.

30 perccel később:

– Balázs, Balázska, ébredj, megérkeztünk. – keltegette Anya Balázst.
– Hmm.
– Megérkeztünk.
– Tényleg? – pattantak fel Balázs szemei.
– Igen. – mosolygott rá Anya.
– Hurrá!!!
– Na, menj, válassz szobát magadnak.
– Megyek. – ugrott ki Balázs a kocsiból, és rohant a ház felé.

– Nézzük csak. – állt meg Balázs, az első ajtónál.
– Jó reggelt, álomszuszék, felébredtél? – Kérdezte Apa, Balázsra mosolyogva.
– Amint látod Apuci.
– És min munkálkodsz most?
– Szobát keresek magamnak.
– Értem. Akkor, gyorsan keresd, mert Zsuzsi lecsap rá.
– Sietnék, ha nem tartanál fel, folyton.
– Bocsánat.
– Na, ez nem lesz az én szobám. – állapította meg Balázs, és tovább ment. – Ez lesz, az én szobám, ez ideális. Óriási ágy, napfény, TV, és minden más, ami nekem kell. – Balázs elindult, az ablak felé, hogy kinézzen rajta, felemelte a függönyt, és kinyitotta az ablakot. Egy fiút látott, a szomszéd ablakban, de nem akár hogy, félmeztelenül. – Hogy lehet, egy fiú ilyen trehány, hogy meztelenül mászkál, a kivett szobájában, na ez akár milyen jó szoba is, nem lesz az enyém. Meg van, majd Zsuzsié lesz, ő úgyis oda van, az izmos, magamutogatós pasikért. – mosolygott Balázs, a remek ötletén. – Zsuzsi, ez itt a te szobád lehet. – kiabálta Balázs, az ablakban állva.
– Igen, Én is így gondoltam. – jelentette ki Zsu, maga után húzva a bőröndjeit.
– Rendben, Én keresek, egy másikat.
– Ok.

– Anya! – kiabált Zsu.
– Igen, Kiscsillag?
– Lemegyek, fürdök egyet, a tóban, jó?
– Rendben, de vigyél törülközőt is.
– Okézsoké.
– Szia. Vigyázz magadra. – kiabált, Anya az ablakból.
– Szia. Ígérem, csak ahogy szoktam. – kiabált vissza Zsu.