Zsu barátokat szerez
A tóhoz, egy szép kis utca vezetett, melyben, a házak mindegyikét virágesők díszítettek, és az utca apró, szürke kavicsokból volt kirakva. Már Zsu – ék szállásától látni lehetett, a tóparton álló kis fakerítést.
Zsu lassan sétált végig, a kis utcán, és közben, a csodás virágokban pompázó házakat nézte ámulattal. Már messziről hallani lehetett, a tó halk ütemes morajlását, és a gyerekek nevetgélését. Zsu egyre gyorsabban kezdett lépkedni, hogy minél előbb odaérjen a tóparthoz.
Mikor Zsu odaért, egy kis tó gyönyörű látványa tárult elé. Kis gyerekek és szüleik építették, a szebbnél szebb homokvárakat, csónakok, és vízi biciklik úszkáltak a tavon.
Zsu letette törülközőjét, a fa kerítésre, levette papucsát, és berohant a meleg tóba.
Pár tempó megtétele után, beleütközött egy kemény dologba, felállt, és csak akkor látta, egy fiú állt előtte, és ő is a fejét fogta.
– Bocsi, nem láttalak. – mondta Zsu kedvesen.
– Meg van bocsátva. – hangzott a válasz, a fiútól.
– Zsuzsi vagyok, de a barátaim csak Zsu – nak hívnak. – mosolygott Zsu, kezét a fiú felé nyújtva.
– Zoli, és nem vagyunk barátok. Ott a nővérem, barátkozz vele. – mondta Zoli, és tovább úszott.
Zsu vállat vont, és átúszott a tó túlpartjára, egyenesen, ahhoz a lányhoz, akire Zoli rámutatott. Mikor már leért Zsu lába, felállt, és úgy sétált tovább a vízben.
– Szia. – mosolygott a lány, Zsu – ra.
– Szia, Zsuzsi vagyok, de a barátaim csak Zsu – nak hívnak. – mutatkozott be Zsu, és leült a lánnyal szembe a homokba.
– Engem Katának hívnak, és a barátaim Katának szólítanak. – mosolygott Kata, és folytatta, a homokvár építését.
– Rég óta nyaraltok itt? – kérdezte Zsu érdeklődve.
– Mi nem nyaralunk, mi itt lakunk a családommal, és miénk az utca is. – válaszolta közömbösen Kata.
– Mi ma jöttünk. – mondta Zsu.
– És meddig maradtok? – kérdezte Kata.
– Sajnos csak péntekig. – mondta Zsu szomorúan.
– Gyere. – állt föl Kata, a homokvára mellől. – megmutatom neked a környéket.
– Rendben, de a túloldalon van mindenem. – mondta Zsu, és elindult, a víz felé.
– Hagyd csak, innen még semmi nem tűnt el. Csak pár perc az egész, aztán visszamegyünk a cuccaidért, jó? – mosolygott Kata, kezét nyújtva, Zsu felé.
– Jól van, mennyünk. – fogta meg Zsu, Kata kezét, és elindultak.
– Ez itt a Büfé, ahol ehetsz, ihatsz, és még csónakot is bérelhetsz, tudsz kajakozni? – hadarta Kata.
– Nem. – mondta Zsu, szomorkásan.
– Nem baj, majd megtanítlak, például holnap?
– Az jó lesz, úgy tudom, nem megyünk sehova. – derült fel Zsu arca.
– Gyere, kint is van pár dolog. – ragadta meg Kata, Zsu kezét, és kimentek a fő útra. – Balra van egy remek étterem, ahova el lehet küldeni az ősöket, hogy legyen pár szabad perced, a barátoddal. Apropó, van barátod? – érdeklődött Kata.
– Nincsen. – mondta Zsu leolvadt mosollyal a szájáról.
– Sebaj, majd keresünk egyet. – ajánlotta fel Kata. – Ami minket érdekel, az a jobb oldalon található, két sarokkal lejjebb van. – mondta Kata, és elkezdett futni, Zsu utána futott, de már csak akkor érte utol, mikor megállt Kata, két sarokkal lejjebb. – Itt is van, a mozi. Úgy nézem, holnap fogják adni, a Harry Potter – t, eljöhetnénk megnézni, ha még nem láttad volna. Hmm?
– Rendben, megbeszélem a szüleimmel, és engem is érdekel. – mondta Zsu barátságosan.
– Akkor ezt megbeszéltük, 7 – kor kezdődik, és 1000 forint lesz rá a jegy. Az itteni jegyárban, már benne van a kukorica, és az ital is. – magyarázta Kata, miközben elindultak vissza a tóhoz.
A tó átúszása, egyik lánynak sem jelentett gondot. Mikor már mind a ketten áttörölték magukat, elindultak fölfele.
– Melyik házban laktok? – kérdezte Kata kíváncsian.
– A 36 – os a mienk. – válaszolta Zsu.
– Tényleg, a miénk a 35 – ös. – mosolygott Kata.
– Ez szuper!!! – ujjongott Zsu.
– Az. Melyik szoba a tied? – érdeklődött Kata.
– A baloldalon lévő. – mondta Zsu.
– Úúú… – sokkolta a hír Katát. – Akkor pont a hülye öcsémet látod, az ablakból. – magyarázta Kata, a fejét csóválva.
– És az nagy baj? – érdeklődött Zsu, idegesen.
– Nem, amíg nem beszélsz vele. – érzékeltette Kata testvére iránt érzett szeretetét
– Óóó… Értem. – mosolyodott el Zsu.
– Itt is volnánk, ez a mi házunk, a következő a tietek. – magyarázta Kata.
– Igen, látom. – mondta Zsu.
– Ha van kedved, gyere át hozzánk vacsira, ma grillezni fogunk. – ajánlotta fel Kata.
– Megbeszélem, és meglátom, hogy mit mondanak. – magyarázta Zsu.
– Rendben. Szia.
– Szia.