Felhők rongyával mossa, mossa
tisztára mossa a szél a kék eget,
kékjéből kicsordul a végtelen.
Borzong az este, lézeng a fénye,
egy két elkallódott esőcseppet
merítettem széttárt tenyerembe,
ragyogott, mint hajnal gyöngysora,
párolgott, eltűnt a múló percekkel.
12 hozzászólás
Ez is gyönyörűséges!
Gondoltam, ide másolok valamit, ami a leginkább tetszik, de vedd úgy, hogy ide másoltam az egész versed, mert az első sortól az utolsóig megérdemelné. 🙂
Gratulálok szeretettel,
Ida
Köszönöm a gratulációdat drága Ida!
Szeretettel láttlak mindig: ica
Micsoda képeket írsz! Lenyűgözött!
Élvezettel olvastam:
Ylen
Kedves Ylen!
Örülök, hogy olvasol és köszönöm!
Szeretettel: Ica
Hihetetlenül szép képek, gratulálok!
Szeretettel: Klári
Köszönöm a gratulációdat kedves Klári.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica! Ezúttal is elvarázsoltál! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Laci!
Örülök, hogy tetszett ez a versem! Köszönöm, hogy olvastál.
Üdvözöllek szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Csak pár sor, de egy örökkévalóság.
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Köszönöm kedves Szabolcs a figyelmedet.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Ica!
" felhők rongya ", csodás a versed !!!
❤❤❤
Szeretettel : Edit
Kedves Edit!
Köszönöm, hogy itt jártál, olvastál.
Szeretettel: Ica