A moziban
Zsu egész délután készülődött, a szobájában, míg a család többi tagja a parton napozott és fürdőzött.
Hat óra tájban Zsu felvette a táskáját, és átment Katáékhoz.
Bekopogott.
Kata nyitott ajtót.
– Szia. Mindjárt kész vagyok, csak pár perc.
– Szia.
– Gyere, addig bemegyünk a szobámba.
– Rendben.
Elindultak a lányok felfelé a lépcsőn.
– Még meg kell keresnem, a táskámat, és indulhatunk is. – mondta Kata, és kinyitotta az ajtóját. – Menjél.
– Köszi.
Kata már az egész szobáját feltúrta, a táskájáért, de sehol nem találta.
– Na végre. – rontott be a szobába Zoli. – Már azt hittem, hogy elmentetek nélkülem.
– Te hova készülsz? – kérdezte Kata, csípőre tett kézzel.
– Moziba! – jelentette ki Zoli, kiegyenesedve, az ajtóban.
– Hova??? – nyíltak kerekre Kata szemei. – Te, moziba, na ne röhögtess.
– Egyszer élünk, mindent ki kell próbálni, nem de, Zsu. – fordult Zoli Zsu – hoz.
– De. – mondta Zsu, elvörösödve.
– Készen vagytok? – kérdezte Zoli indulásra készen.
– Igen. – válaszolta Zsu, és elindult, az ajtó felé.
– Mennyetek csak, majd utolérlek benneteket. – mondta Kata, nem éppen lelkesedve.
– Rendben, a mozi előtt megvárunk. – mondta Zsu, és kiment az ajtón.
Zsu és Zoli, percek alatt oda értek a mozihoz. Bár még volt 30 perc a kezdésig Zsu és Zoli, megvették a jegyeket, és csöndben várták, hogy megjöjjön Kata.
Kata pár perccel a kezdés előtt érkezett.
Bementek, megkapták, a kukoricát és az italukat.
Kezdődött a film.
Az elején, mindenki bambán bámult, a vetítővászonra. A helyzet felforrósodásával, mindenkinek egyre kíváncsibb lett a tekintete.
Zsu néhol úgy megijedt, hogy szinte beleugrott Zoli ölébe. A film végére már szegény Zoli nem érezte a kezét, Zsu szorításától.
– Végre. –szólalt meg Zoli halkan.
– Tessék? – kérdezte Zsu értetlenül.
– Semmi, – Zoli nem akarta megbántani Zsu – t. – csak, – erősen törte a fejét, mit kéne mondania. – ki kellene mennem a mosdóba.
– Ja. – mondta Zsu. – miért nem szóltál, h engedjünk ki?
– Nem akartalak zavarni benneteket a film közben. – mondta Zoli, a fejét vakargatva.
– Legközelebb, te ülsz a szélére, és nem Én. – mondta Kata kissé ingerülten.
– Rendben. – vágta rá Zoli, életében először Kata javaslatára.
– Mi kint megvárunk. – javasolta Zsu. – Jó?
– Igen, persze. Sietek. – mondta Zoli és kiment a teremből.
Zsu és Kata is elindultak, és közben megbeszélték a filmet. A terem ajtajában lévő szemetesbe kidobták a három zacskót és az üres papír poharakat.
– Húú. Tényleg gyors vagy. – mondta Zsu, mikor meglátta Zolit a mozi ajtajában állva.
– Én, mondta. – mosolygott el Zoli dicsekvően.
– Igaz. – mondta Zsu visszamosolyogva.
Elindultak hazafelé.
Mire odaértek az utcába, a szülők nevetésétől volt hangos a környék.
– Mi ez a hahotázás? – kérdezte Zoli értetlenül.
– Csak a szüleink. – kiabált vissza Zsu, aki már a kertben állt.
– Értem. – kenődött el Zoli képe.
– Sziasztok! – köszönt Zsu, beérve a hátsókertbe.
– Szia! – köszöntek vissza, a szülök.
– Milyen volt a mozi? – kérdezte Anya.
– Nagyon jó volt. – mondta Zsu mosolyogva.
– Katát és Zolit hól hagytad? – kérdezte Magdolna.
– Szia Anya! – mondta Zoli elkenődve.
– Szia Anya! – mondta Kata mosolyogva.
– Gyere Zsuzsi, későre jár. – mondta Anya.
– Rendben. Jó éjszakát. – köszönt el Zsu.
– Sziasztok. Jó éjt. – köszönt el a Lakatos család kánonban.