Török átok ….
Gyomra görcsbe rándult az idegességtől, és arra készült, hogy kiadja magából a reggeli kávét. Maga alá húzta lábait. Úgy érezte, hogy a fotel öble átöleli, a magzati póz visszajuttatja az anyaméh biztonságába.
Biztonság?
Már kezdte nem érteni a szó jelentését.
A hajdani csend, nyugalom széttört, a cserepek felsértették a lelkét.
Reszketett a zaklatottságtól. Kutyája a térdére hajtotta a fejét, időnként nyüszített, és még mindig meg-megremegett.
Mi volt az elviselhetetlenebb? A kutyára szórt rögök, vagy az őrá zúdított mocskolódás?
Ahogy lehunyta a szemét, újra látta az ablakban az átkozódó szomszédasszonyt. Hatalmasra tátott szájat látott, fekete torokkal, mélyre húzó ürességgel.
Értetlenül hallgatta a felé áradó trágár szavakat. Nem volt képes felfogni, hogyan válhat valaki önmaga karikatúrájává, hogyan tud valaki így kivetkőzni önmagából.
Valamikor a rá acsarkodó klozetszájú némber rendszeres látogatója volt, órákon át traktálta szerelmi ügyeivel, mások ócsárlásával. Amikor elege lett, mert elkezdett gyomra kavarogni a szomszédasszonyból áradó mocskolódástól, az ő személye lett az eredendő bűn, és a gyalázkodást, amit eddig tíz emberre fröcskölt, mind őrá zúdította. És a szenny áradt a szomszédból, mint a monszuneső.
Anya és lánya összefogtak, együttes erővel próbálták megkeseríteni az életét. Sajnos, próbálkozásuk sikerrel járt. Már az ablakában pompálló virágokhoz sem szívesen ment, mert ha kinézett a szomszédék kertje felé forduló ablakon, biztos lehetett a látványban: az öregasszony nyakába csapott szoknyában a diófa alá üríti a salakot. Undorodott a látványtól, a vénasszonytól.
Megfordult a fejében, hogy elköltözik, elcseréli a házát, de családja csitította, türelemre intette. Maradj, várd ki a végét – mondták. – Ez az élet.
Nem – tette ő hozzá. – Hát élet ez?
2 hozzászólás
Szia!
Azt a legnehezebb elérni, ha a közvetlen környezetünket kell meggyőzni olyasmiről, amiről nekik fogalmuk sincs. Mi viszont minden nap, minden órában, minden percben átéljük azt, amitől menekülnénk. Mi nem akarunk rosszat, csak mást, önmagunk, és a családunk számára. Ők sem akarnak nekünk rosszat, csak nem értik, minek kell a változás, ha így is jó…nekik? Ólomnehéz feladat! Tudod, van nekem is hasonló élményem, illetve egészen más, vagyis ugyanilyen…nem tudom.
Micsoda tehetség vagy! Ilyen röviden megfogalmazni, az élet lassan ölő mérgét, és annak hatásást! Évtizedek vannak soraiban. A fa tövébe guggolás csak egy perc, de évezredes undort vált ki. ha az ember megérti miről szól, ha megérzi…a szagát.
Brrrr. Profi alkotás ismét a félpercesek királynőjétől.
Remek! Gratulálok!
Baráti tisztelettel: artur
Tudtam, hogy megtalálom:-)))
Innen volt ismerős kicsit. Igaz, nem sikerült elsőre, de így legalább egy tucat remek félpercesedet olvastam el újra, éltem át újra az írásaid okozta feszültséget, izgalmat, vagy éppen szomorúságot. Szóval igaz:-(
De legalább kiírtad magadból, mint ahogyan jelezted is a bemutatkozásodban, ez sokat segít neked elviselni …
Nekünk is, nekem is sokat segítesz ezzel. Irodalmad nem győzöm csodálni. Tömör, megdöbbentő, emberi …