Megállt a tükör előtt, és elfogta a szokásos banyahangulat. Ilyenkor, kora reggel ez természetes volt, de most, mintha egy görbe tükrön át látott volna mindent. Mint a vidámparkban. Csak nem volt kedve nevetni. Pedig a látvány határozottan nevetséges volt.
Úgy látta, hogy a tükörből visszanéző asszony nélkülöz minden női bájt. Bár, ha jól meggondoljuk, a willendorfi Vénuszban is van szépség. Az ősanya, az igazi asszonyiság megtestesítője. Mondják a tapintatos művészettörténészek. És még véletlenül se választanak társukul hasonló nőt. Mert a széles csípő snassz dolog. A vénuszdombot illedelmesen eltakaró hájkarika egyenesen taszító.
Egy kaccantás erejéig visszaemlékezett egy régi nyárra, amikor a tengerparti nudista strandon az idősödő nők eldeformált testét találták szórakoztatónak. Fedeles puncik – vihogtak akkor, feszes bőrű hasukat közszemlére téve. Bár, – fűzte hozzá gondolatban, – a távolugrást gyakorló férfi-középkorosztály sem volt utolsó látvány. Visszatérő jókedvét elhessentve újra a tükörképhez fordult. Nem csinálnék a helyedben gondot az öltözködésből – mondta saját magának. A csador remekül megfelelne. Célszerű viselet. Igazán nőies. Azt engedi látni, ami igazán fontos. A szem a lélek tükre. Hát, szemed az van – hajolt közelebb a tükörhöz. Igaz, hogy a környéke pókhálós, de mélysége hol van még a Grand Canyontól! A tükröt megvilágító éles fény megmutatta, hogy bizony, a szája sarka sem ránctalan. Ez sem a sok mosolytól vésődött ide – gúnyolódott önmagán. Ellépett a gyilkos indulatokat sugalló tükör közeléből. Igen, – gondolta. Így jobb. Távolról, sejtelmes félhomályban. Az az igazság, – mondta a tükörképnek, hogy öregszel. Méltósággal viselned kell ezt a terhet – is. A felesleges kilókkal együtt. Mert abból is van. Meg őszülő hajszálakból. Miért mondják, hogy az őszülő halánték férfias? Az őszülő nő, miért nem nőies? És egyáltalán. Egy nő mitől nőies? Hiszen nőből van, ez messziről látható. De ha negyvenen túl vagy, – vibrálhat benned az érzékiség, az érzelem, – kit érdekel! Akik rácuppannának, korod-béliek. Az megint csak – kit érdekel?
Újra közel hajolt a foncsorozott gonoszhoz. – Mint egy bánatos rottweiler – adta meg magának a kegyelemdöfést. Aztán kamaszosan megrántotta a vállát, és megbosszulva a tükör őszinteségét, lekapcsolta a villanyt.
6 hozzászólás
Szia!
Tetszik az írásod. Nem tudom mennyivel van a negyven fölött ez a hölgy aki a tükörben magát "vizslatta" .Várjon még egy icipicit, – amikor majd romlik a látása nem fogja látni a szem körüli ráncokat. Olyan lesz a tükörkép amilyet képzel magának.Aztán annyira azért jók vagyunk mi nők magunkhoz, hogy nem értékeljük alul a helyzetet. Érted azt hiszem amit mondani akarok.
szeretettel üdv:hova
Kedves Ildikó!
Azt ajánlom, hogy szerezz be egy barátságos tükröt! Egy nőnek nagyon fontos, hogy legyen egy barátságos tükre. Ezt a gonosz tükröt, amelyik banyahangulatot csinál, azt meg dobd ki!
Nekem van egy tükröm, aminek nem ezüst színű a foncsorozása, hanem arany színű. Az egy nagyon barátságos tükör!
Aztán már csak arra kell vigyázni, hogy másik tükörben ne nézegessük magunkat! 😀
Judit
Szia!
Bizony vannak ilyen pillanataink, és a banyahangulat nagyon jó kifejezés rá. Mélyen át tudom élni az általad leírtakat.
Szeretettel: Eszti
Szia!
Nahát! Mintha én álltam volna a tükör előtt, bár egy vigaszom van, nincsenek fölös kilóim.
Nagyon tetszett! Barátsággal Panka!
Édesem,
én a helyedben kivágnám a fenébe azt a tükröt.
Zuhanyozz le, kend be a tested illatos kenceficékkel,tüntesd el a felesleges szőröket, csináld meg a hajad, fess vagy festess bele bátran színt, lakkozd ki a körmöd és vegyél fel egy világos – virágos ruhát!
Nem az a lényeg, hogy Te hogy látod magad, hanem h milyen vagy belül! És amilyen vagy belül, az tükröződik a külvilágra. És a külvilág azt fogja látni, amit Te mutatsz magadból!
A tested csak egy biológiai kabát, amelyet ugyan nem tudunk levenni, lecserélni, de cicomázni, diszíteni lehet, de VISELNI TUDNI KELL!
Sok sikert hozzá!
"Egy tapasztalt bőr-hordó"
Köszönöm, lányok, hogy olvastatok, hálás vagyok a sok jobbnál jobb tanácsért. Köszönöm őket annak ellenére, hogy , bár nem vagyok megelégedve vele, de jól érzem magam a bőrömben. Az írásaim zöme fikcióra épül. Köszönöm. -matyi