A gyerek megszületett, centi, kiló rendben, de csak a doktor bácsi örült. Az anya, vagy minek is mondjam, már előre kijelentette, hogy nem kell neki, vigye, aki akarja. Úgy néztek rá, mint a leprásra. Nézd már, az ott, az a vörös! Meg fogja bánni. Nem ember az ilyen. Szívlapáttal verném agyon. Az apukáról nem esett szó, pedig neki is volt valami köze ahhoz, hogy a dolgok így történtek, és ő is megérdemelt volna egy-két szívlapátot.
Még tettek egy elcseszett kísérletet, hátha rá lehetne venni a nőt az önfeláldozásra, mert az olyan dicséretes. A kis vörös azt felelte, hogy megvan dicséret nélkül, és másnap emelt fővel távozott.
Ezzel azonban alaposan föladta a leckét a jó tündéreknek. Normál esetben megadják az irányvonalakat, ez vagy az lesz a főcsapás, és az összes többi gond a mamáé. Úgy kell neki, vonult volna kolostorba inkább. De most itt van ez a kislány, nem követelőzik hangosabban, mint a többiek, pedig minden oka megvolna rá. A föld az a hely, ahol mindenkinek igaza van. Józsi csak szórakozni akart, kiereszteni a gőzt, és ez jár neki. Böske hagyta neki, Istenem, dolgoznak a hormonok, mos’ meg mér nem vesz feleségül? A gyerek csak néz ki a fejéből, és nem érti. Mi közöm nekem ehhez? Nem én akartam idejönni, ti hívtatok ide. Kis vízfejű, hívott a Náncsi néni. Szép lenne, ha minden egyes alkalommal – Jó, aki igazságot akar, annak egy másik bolygón kell kutatnia. A föld nem arról híres.
Nos, a tündérek összedugták a fejüket. Mit kezdjünk vele? Cömcömi elővette a kártyát. Nevezetes ez a kártyacsomag, nincs benne se Jolly Joker, se Reding Itell. A titkos Dákini Jóskönyv lapjai. Cömcömi kevert, Muppuli emelt, és Tallavilli kihúzott egy kártyalapot. Ez volt a 47-es számú, lovak a mezőn. Vagy az óceán hullámain, ahogy vesszük. A középsőnek szárnyai vanank. Az előtérben egy csikó legel, az ötödik paripa a csikó hátára hajtja a fejét.
Most nézd meg, mit csináltál, mondja szemrehányóan Cömcömi. Muszáj volt kihúznod a 47-est?
Tallavilli védekezik: Bocsika. Nem tehetek róla. Jó erősen behunytam a szemem, és húztam egyet. Vízelemhez sorolt kártya. Nagyon jól el tudom képzelni, hogy a kislányt örökbe fogadja egy halász.
Vagy egy költő, mondja Mappuli. Mert ez a szárnyas lovacska nem lehet más, mint Pegazus. Egy másik dimenzióból hozza az üzeneteket.
Abból nem fog megélni, állapítja meg gyakorlatiasan Cömcömi. Nem elég baj ennek a szegény kislánynak, hogy a szülei eldobták maguktól? És még poéta is legyen.
Tallavilli megsértődik. Jól van, akkor legyen ló… izé, lovas. Lódoktor, vagyis állatorvos.
Inkább húzzunk egy másik kártyát.
Kártyafüggő vagy? Másikat húzni nem ér.
Miért, talán te határozod meg a szabályokat? Szavazzunk.
Muppulit leszavazzák. A következő kártya a 15-ös. Egy ronda, vigyorgó, fekete ördög van rajta, akit rejtélyes okból Szövetségesnek neveznek. Óriási fogak lógnak ki a szájából, vasmarkaiban hosszú botokat tart. A tündérek összenéznek. Dobjuk vissza!
Bár, teszi hozzá Tallavilli elmélázva, ha úgy vesszük, ez nem is olyan rossz lap. Lélekfogó, lélekvezető, esetleg a titkok ellensége.
Vegyük vissza a lovakat, javasolja Cömcömi. Legyen a kislány lovas, díjugrató.
Mindenesetre jobb, mint ez a démoni pofa.
Miért, ki ne akarna híres sportoló lenni?
Én például nem akarok, makacskodik Muppuli, legyen költő.
Idill a padlásszobában. La Boheme.
A mai házakban már nincs is padlásszoba. Loft van – egyébként én is szeretnék költő lenni, csak hát, sajnos, tündérnek születtem. Tündér nem költ – sem verset, sem pénzt, sem tojást.
Tallavilli gúnyosan mosolyog. Nézd csak, itt van ez a ló. Írj róla verset!
Muppuli gondolkodik egy kicsit, aztán kiböki:
Halló, halló!
Ezt mondja a hal, ló.
Észnél vagy, Muppuli? Ez nem vers.
Dehogynem, Cömcömi. Igenis vers. Rímel!
Nem vers. A vers úgy kezdődik, hogy Oh vagy Ah, aztán van benne egy kis világfájdalom, és rendkívül hosszú.
Nem is hosszú, csak unalmas, vág közbe Tallavilli. Például egy szonett csak tizenkét sor, és mégis unalmas.
Cömcömi és Tallavilli alaposan összevesznek. Nem is tizenkét sor! De igen, és még annyi is sok!
Petrarca szerint – Petrarca nem érdekel. Kiment a divatból. Hova ment? Mit tudom én? Nem mondta meg, hova.
Hagyjátok már abba, könyörög Muppuli. Megígérem, hogy nem írok több verset.
Írj csak. Legföljebb nem hallgatjuk meg.
Boltba megy a kis cipő:
Kéne nekem kis cipó.
Cömcömi és Tallavilli felhördülnek. Nem rímel!
Csavart rím. És nagyon szép.
Fura ízlésed van, Muppuli.
Mert modern költő vagyok, és szeretek kísérletezni. A kislány pedig menjen feleségül egy nagyon gazdag lócsászárhoz –
Lócsiszár, Muppuli. Nem mindegy.
Lócsászárt mondtam, és az is lesz. A császár sokkal gazdagabb, mint holmi csiszárok.
Muppuli, hol élnek ma császárok? Főleg a lovak között.
Gong, vége a vitának. Muppuli győzött – vagy mégsem?
A tündérek olyan sokáig vitatkoztak, hogy közben jelentkezett a kislányért egy nagyon kedves házaspár. És mindketten számtantanárok.
Muppuli, ez a te hibád. Ennek a szegény gyereknek is tündéri segítség nélkül kell az életét leélnie.
Szerencséje van, ismeri el Muppuli. Mi meg kártyázzunk tovább. Ha jól látom, odalent éppen most született meg egy kisfiú, akiről a szülei lemondanak.
3 hozzászólás
Egy szóval: fergeteges.
Két szóval: eszméletlenül ötletes.
Három szóval: könnyesre röhögtem magam.
Kedves Müszélia!
Az előttem szólóhoz csatlakozva, még a zseniális megjegyzéssel élnék az alkotásra. Nagyon tetszett! Micsoda csoda Tündérvilág! :)))
Gratulálok!
Üdvözlettel:
Sanyi
köszönöm a minőségi jelzőket.
a dákini kártyacsomag tényleg létezik.