Tyr a múlt harcosa 12

12. fejezet
Pusztító hatalom

Tyr mikor haza ért nagyon dühös volt Antoniára.
„Ostoba kölyök! Ha nem megyek az orvosok már rég a műtőben küzdenének az életéért, vagy pedig már halott lenne! De nem így történt, és még csak meg sem köszöni!”
Leült egy székbe, és a nézte a sötétséget, de közben gondolkodott.
„Végül is tényleg igaza van, hiszen valóban megmutattam az igazi kilétemet, és valóban azon a helyen tényleg nincs egy perc nyugalom se.”
Úgy döntött, bocsánatot kér a lánytól. Kiment az előszobába, ahol egy tükör volt felakasztva a falra. Varázslat segítségével maga elé varázsolta a kórházban ekkorra már álomba sírt Antoniát. Tyr nézte, ahogy félig-meddig, ahogy a varratok engedték, összegömbölyödött lányt, akinek hálóinge a térde fölé csúszott. Takarója a lába mellett feküdt, és az arca még nedves volt a félig felszáradt könnyeitől. Tyr a takaró felé intett, mire az felkúszott a lány testén. Az isten figyelte a lányt, majd kinyújtotta a kezét, és gyengéden megsimogatta. A tükör túloldalán lágy szellő támadt, ami a lány arcát és haját simogatta, felszárította a könnyeit.
– Bocsáss meg, kicsike!- suttogta csendesen.
A tükörben lévő kép ekkor eltűnt, és újra a férfit mutatta. Tyr ott hagyta a tükröt, és ment aludni. Másnap bement a kórházba, de Antoniát épp vizsgálták, ezért leült, hogy megvárja. Antonia egy óra múlva került elő a főorvos kíséretében, akivel élénk társalgásba merültek. Az orvos vette észre a lány szobája előtti folyosó szakasz ablakán kinéző Tyr-t.
– Ott van a nagybátyja!- mondta. Antonia Tyr felé nézett, és bólintott, majd az orvos otthagyta. Antonia odament a férfihoz.
– Mit keresel itt?- kérdezte mogorván.
– Én is örülök, hogy látlak.- felelte a férfi.
– Nem ezt kérdeztem, Richard!- sziszegte a lány. Szándékosan szólította az ál-nevén az istent.
– Még mindig haragszol a tegnapiért?
– Igen, hiszen te is tudod, hogy mekkora ostobaságot műveltél! Vagy nem?
– Ne aggódj, tisztában vagyok a ténnyel, de neked is be kell látnod, hogy nélkülem megint haldokolnál, vagy már meg is haltál volna.
– És azzal is tisztában vagy, hogy majdnem megölted azt a nőt tegnap?
– Nem őt akartam megölni, hanem a benne lévő démont!
– Igazán? Csak nem rájöttél, hogyan kell?- húzta el gúnyosan a száját Antonia.
– Azt hiszem, rájöttem.- felelte nyugodtan a férfi, mintha nem is hallotta volna a gúnyt a lány hangjában.
Pedig hallotta, és a keze megrándult idegességében, de az arca és a hangja nyugodt volt továbbra is.
– Nem azért jöttem ide, hogy veszekedjünk, hanem azért, hogy békülünk!- jelentette ki egy kis hallgatás után.
– Tényleg ezt szeretnéd?
– Mindketten hibásak vagyunk, mert nem látjuk a másik igazát. Én elismerem, hogy hibáztam, most rajtad a sor.
– Oké, én is hibáztam, szánom- bánom. Barátok vagyunk?
– Naná!- nevetett fel a férfi
Lementek sétálni a kertbe.
– Mikor jöhetsz haza?- kérdezte a férfi.
– Egy hét múlva.
– Az remek!
– Igen, szerintem is.
Egy hét múlva elengedték a lányt. Örült, hogy hazajöhetett, ám a démon ezen az éjszakán ismét felbukkant, aminek Tyr roppantul nem örült.
– Na mostmár tényleg megölöm!- mordult fel, mikor megérezte a démon jelenlétét
– Én is megyek!- ugrott fel Antonia az ágyáról, de a férfi visszanyomta.
– Megint kórházba akarsz kerülni? Ha nem, akkor maradj a fenekeden, és ne avatkozz bele ebbe a harcba, mert most bevetem ellene a Hagalaz pusztító hatalmát, és nem örülnék, ha te is megsérülnél!
– Igenis, apám!- morogta csendesen Antonia.
– Jó kislány! Cserébe elhozom neked a fejét!
– Tyr! Ha lehet, ne a lakásban engedd szabadjára az erődet, hanem a csillagos ég alatt! Tudod, kívül tágasabb!
– Igenis, főnök!- szólt a férfi, majd felkapta a kardját, s ment, hogy szembe szálljon a démonnal.
A lány látta az ablakból, ahogy a nő és a férfi habozás nélkül ugranak egymásnak. Tyr kiosztott néhány sebet, majd a nő hasát célozta meg vele, és aktiválta a Hagalaz mindet elsöprő erejét. Tina felsikoltott a fájdalomtól, ám a következő percben már gúnyosan elmosolyodott, és így szólt:
– Remek! Pont ezt akartam elérni!
– Hogyan?- nézett nagyot a férfi.
– Megmutatom, mire gondolok!
Megcélozta a férfi mellkasát, és a keze eltűnt benne, megmarkolva szívét. Teljes erejéből rászabadította a Hagalaz hatalmát. Tyr felüvöltött kínjában, és a teste megbénult. Talán elvesztette volna minden erejét, ha nem lép közbe a Sowulo ellensúlyozó hatalma. A démon megrémült látta, hogy ahelyett, hogy elfogyna az ereje, kezd megerősödni. Mikor a férfinak volt elég ereje, aktiválta a többi rúnát, és egyetlen varázslattal súlyos sérüléseket okozott a démonnak, aki elengedte fájdalmában, majd köddé vált.
– Tyr, jól vagy?- kiáltott le az ablakból a lány.
– Nem kell, félned, mindjárt jobban leszek!- hangzott a felelet.
– Gyere be, hadd lássam el a sérülésed!
– Megyek!
Azzal sarkon fordult, és bement a házba, ahol Antonia már várta, hogy kitisztítsa a sebeit. A gyógykezelés alatt magában átkozta a démont, és megjegyezte, hogy attól fél, nem fogja tudni megszabadítani a lányt ettől a démontól.
– Dehogynem, sikerülni fog! Ha hiszünk benne, biztos sikerül!
– Hinni kevés! Ide nem hit kell, hanem valami más, ami még a rúnáknál is erősebb!
– De micsoda?
– Nem tudom. Hidd el, örülnék, ha tudnám!- felelte szomorúan az isten.