Tyr a múlt harcosa 3

3. fejezet
Antonia
Tyr és új barátja kezdték megszokni egymást, bár a férfi még kutya alakjában járta a várost, de felkészült rá, hogy igazi alakjában is megmutatkozzon a lány előtt. Egy nap a boltba kísérte el a lányt, mikor az egyik mellékutcából egy csapat rosszul öltözött fiatal bukkant fel. Tyr halkan morogni kezdett, mikor meglátta őket.
– Fogd vissza a kutyádat, kisanyám, és kedvesek leszünk veled.
– Mit akartok?- mordult vissza a lány.
– Csak a pénzedet, és az órádat, ami, úgy látom, színarany.- vigyorgott rá a bandavezér, aki megnézte a lányt.
– Honnan tudod te azt, hogy mi igaz, és mi hamis? Nem nézlek egy nagy szakértőnek!
– A csibe nagyon tud! Igazi, belevaló kiscsaj!
– Nem félek tőletek!- vonta meg a vállát a lány egy unott mozdulattal, de a keze észrevétlenül kioldotta Tyr pórázának kapcsát, ami a nyakörvhöz csatlakozott.
Tyr érezte, ahogy meglazul a nyakörv, majd parancs nélkül nekiugrott a srácoknak. Elkapta a legközelebb lévőt, és a karjába mélyesztette a fogait. Nem morgott, és nem figyelmezettet, csak ugrott, és rajta volt az áldozatán. A megtámadott elvágódott, és fájdalmában felüvöltött.
– Szedjétek le rólam ezt a dögöt!– jajveszékelt.
A társai dühösen meredtek a lányra, majd a vezérük nekiugrott a lánynak, és nekiszorította az egyik bérház falának.
– Eressz el!- kapálózott a lány.
– Nem teszem, kicsikém!
– Hagyj békén? Mit akarsz?
A választ már nem halhatta a lány, mert csak annyit látott, hogy a fiú szeme elkerekedik, nyög egyet, majd egy vékony vércsík kezdett csordogálni a szájából. A lány érezte, ahogy a csuklóját szorító kéz, kezd engedni, majd a fiú szeme fennakadt, s összecsuklott a járdán. Hátából egy kés nyele állt ki. Felnézett, és látta a többi fiút, akik rettegve néztek egy ezüstös alakra. Tyr volt az, mivel megmutatta teljes, isteni mivoltát. Nem fújt a szél, de a férfi haja önállóan mozgott, jobbjában kardját szorongatta.
– Tűnjetek el, és hagyjátok békén a lányt.- szólt hidegen.
Hangja mély volt és messzehangzó. A huligánokat azonban a bosszúvágy fűtötte, és támadtak. Tyr felemelte a kardját, és a levegőbe vágott. Hárman haltak meg ettől a „csapástól”. A többiek elbizonytalanodtak, tétován és ostobán bámultak a férfira. Az nem tagadta, hogy élvezte ezt a légkört, hisz tudta, hogy itt ő győzött. Gúnyos félmosollyal ismét felemelte a kardját, s ettől a huligánok ijedten elfutottak. A férfi ekkor a vezért vizsgáló barna hajú és szemű lány felé fordult.
– Meghalt, kislány, vége!- szólt csendesen.
– Azt én is látom- mordult vissza a lány.
– Jól vagy?
– Igen, köszönöm.
– Semmiség.
– Kicsoda Ön?
– Tyr vagyok. Én voltam a kutya, akiről azt hitted, hogy a tiéd.
A lány zavartan pislogott.
– Menj! Még találkozunk!
Azzal eltűnt, s Antonia is vásárolni ment. Otthon legnagyobb meglepetésére Tyr várta.
– Sikerült mindent megvenned?- nézett a lányra Tyr, aki a teraszlépcső harmadik fokán ült, és Freyja fejét vakargatta, amely az ölében feküdt.
– Igen. Nagyon köszönöm, hogy segített. Jól van, nem esett baja?
– Semmi bajom, de neked se.
– Igen, nem tettek bennem kárt, hála Önnek!
A hadisten arcán átsuhant egy aligmosoly, megvakargatta a közben megmozduló Freyja fülét.
– Látom, jól kijött a kutyámmal!- mosolyodott el a lány.
– Nagyon okos állat.
– Beviszem ezeket a holmikat és jövök.
Azzal bement a házba, s tíz perc múlva jött vissza, s letelepedett Tyr mellé a teraszlépcső harmadik fokára.
– Ha nem sértem meg, szeretnék először is bemutatkozni. A nevem, Antonia Eriksson.- szólt a lány, s a jobbját Tyr felé nyújtott.
– Örvendek!- mondta a férfi, s megszorította a lány kezét. A szorítás erős, és magabiztos volt, s a lány szinte elkábult az erejétől. Hallgattak, majd a lány szólalt meg ismét.
– Hogy élte túl a Ragnarököt?- kérdezte, miközben Tyr-t nézte.
– Tessék?- nézett rá a férfi.
– Ne tegyen úgy, mintha nem tudná, hogy miről beszélek!
– Véletlen, ahogy a találkozásunk is.
– Van benne valami. Mióta van a világomban?
– Lassan két hete. Tudod, nem hittem volna, hogy újra felépül a világ, hisz láttam elpusztulni, és az iszonyú volt.
A lány hallgatott, majd csendesen megjegyezte:
– Nagyon rossz érzés lehet hontalannak lenni.
– Igen, főleg, hogy soha többé nem látod a szeretteidet, és az otthonod. Hisznek még bennünk az emberek?
– Nem, már nem. Egy új vallás lett a világon az úr, a kereszténység, hisz ezért volt a Ragnarök.
– Mi a nyavalya az a kereszténység?
A lány tömören elmesélte a vallást, s az előadásra egy keserű bólintást kapott válaszul.
– De azért emlékeznek még ránk?
– Igen.
– Maradtak túlélők a Ragnarök után?
– Hát hogy a viharba ne maradtak volna! Ott vannak Thór fiai, Baldr is kiszabadul Hel fogságából. A főnök viszont, ahogy az akkoriak nevezték, a Névtelen Isten lett, s az ő kormányzásával kezdik meg az előzőnél békésebb uralkodásukat az istenek. Ők már nem a harcot, hanem a békét, és a rendet tartják fontosnak.
– Értem.
Hallgattak egy sort, majd a lány megjegyezte.
– Tudja, soha sem láttam ennyi erőt, hatalmat, mint most. Kissé ijesztő volt, de teljesen lenyűgözött.
– Általában ilyen hatással vagyunk a halandókra.
– Nekem minden esetre nagyon tetszett a fellépése, nagyon meggyőző volt.
Freyja mivel Tyr beszéd közben abba hagyta a simogatását, így nyüszíteni és fészkelődni kezdett, hogy a férfi vele is foglalkozzon végre.
– Kissé önző a kutyád.- jegyezte meg a férfi, miközben megvakargatta a kutya füleit.
– Nagyon is!- mosolygott a lány.
– Magát aztán imádhatják a nők!-nevetett a lány, mert Freyja szinte egészen belebújt Tyr ölében.
– Úgy gondolod?- nézett rá a férfi.
– Igen. Engem még nem sikerült elszédítenie, de a kutyám fejét igen csak elcsavarta. Mikorra várhatom a kiskutyákat?- kérdezte mosolyogva.
– Milyen kár, hogy nem tudok kiskutyát csinálni, de majd a te fejedet is elcsavarom, hogy ezt a kifejezést használjam.
– Elfogadom a kihívást! Majd meglátjuk, hogy ki győz! Már alig várom, hogy kipróbálhassam milyen szerető a legendás Tyr hadisten!
– Eddig nem volt rám panasz. Akiket szerettem, azok nem csalódtak bennem, remélem, te se fogsz!-mosolygott gúnyos-kihívóan a férfi.
– Majd meglátjuk, drágám!- nevetett fel a lány.
Távolról tompán dörgött az ég, s Tyr észak felé fordult, ahol szilvakék felhők gyülekeztek.
– Jobb lesz, ha bemegyünk, mert vihar közeledik.
– Jó.
Freyja felpattant, és farkcsóválva kéredzkedett be.
– Bejössz?- nézett a kutyájára a lány, majd kinyitotta az ajtót, a kutya bement, s lefeküdt az ajtó melletti szőnyegre.
– Nem jön beljebb?
– Nem, mivel eddig van bejárása.
– Fegyelmezett kutya.
– Az, mert így van nevelve. Éhes?
– Nem, köszönöm.
– Tegnap főztem, van még belőle, és az elég lenne kettőnknek.
– Majd később.
– Ahogy akarja.
Két óra múlva ettek. Vacsora közben a férfi ezt kérdezte:
– Hol van a családod?
– Az anyám meghalt, mikor születtem, az apám meg utazik.
– Miért?
– Üzlet.
– Értem. Ezek szerint egyedül élsz. Nem félsz a tolvajoktól?
– Nem. Ez egy igen jó környék, és az utcában pár rendőr is lakik, akik már meggyőzték a tolvajokat, hogy ez nem az ő vadászterületük.
– Tehát vannak bűnüldözők is. De azért Freyja is jelent valami védelmet, nem?
– Freyja?- nevetett fel a lány.- Ő csak jól összenyalná a betörőket! Erről jut eszembe, ki is engedem vacsora után, mert nem szobakutya, hogy itt éjszakázzon.
Így is lett. Freyja nyüszítve kérte, hogy maradhasson, ám a lány szigorúan ráparancsolt, és mikor kinn volt a kutya, bezárta a külső ajtót.
– Ezzel megvagyunk. Megmutatom a szobáját.
Fenn az emeleten a lépcső melletti legelső szobát adta a férfinak a lány.
– Ez lesz a szobája. Az édesanyámé volt, de most már vendégszoba.
– Nagyon ízléses. Az édesanyádnak remek ízlése volt.
– Köszönöm. Nos, én hozok ágyneműt, és megágyazok.
– Antonia. Szeretném, ha tegeződnénk, rendben?
– Igen.- bólintott, és elment.
Tyr körbenézett a szobában. Látta maga előtt a széles ágyat mely a két észak felé néző ablak között állt, a könyvszekrényt mely a fél baloldali falat elfoglalta, míg a másik felét a falnak a ruhásszekrény, és jobboldalon a széles íróasztalt. A bútorok drága mahagónifából készültek, és határozottan tetszettek Tyr-nek. Közben Antonia is visszatért, és megágyazott.
– Nos akkor végeztem. Jó éjszakát, Tyr!
– Neked is.
Tyr levetkőzött, és lefeküdt. Hallgatta a távoli mennydörgést, látta a sötétben a villámokat is, és arra gondolt, hogy ezt a vihart már nem a bátyja, Thór kavarta, hisz messze nem volt annyira vad, mint az ő viharai. Ez a vihar más volt, szinte szelíd. De a fáradtság rajta is úrrá lett, és elaludt. Antonia is ágyban volt már, de nem aludt, pedig izgalmas és fárasztó napja volt. Ránézett egy képre, mely az ágyával szemközti falon volt. A kép egy szőke férfit ábrázolt, aki jobb kezét egy hatalmas farkas pofája elé tartotta, és ijesztően hasonlított a másik szobában alvó Tyr-re.
– Tyr!- suttogta a lány, majd elaludt.
Tyr azonban éjfélkor felébredt, mert ő nem aludta soha még végig az éjszakákat. Úgy nevelték, hogy az élete az éberségétől függött, hisz egy ellenséges világban csak így lehetett túlélni, hát megszokta. Az ő élete a harc és a veszély volt. Néhány órás alvás elegendő volt, hogy kipihenje a nap fáradalmat. Hajnalban felkelt, és kiment a teraszra, ahol Freyja várta.
– Szia Freyja!- simogatta meg a férfi.
Letelepedett az egyik közeli székbe, és nézte, ahogy a nap lassan felkel. Közben arra gondolt, hogy hányszor látta már felkelni a napot, de sose unta meg. A nap felkelte egy újabb túlélt napot jelentett, új kihívást, és új harcot. Freyja a férfi ölébe hajtotta a fejét, és ő is csodálta a napfelkeltét.