Hajnalodik. A Fény lassan bontakozik ki az éjszaka sötét burkából. Új nap születik. A kert csendjében még szunnyadnak a fák, de a derengő hajnal szürkeségében már felsejlik a sűrű lombsátor, melynek védelmében felébred egy madár. Lengő ágyán mocorogva szárnyát csipegeti, mintha arról szeretné meggyőzni magát, hogy valóban felébredt, aztán apró fejecskéjét két falevél között a fényesedő ég felé fordítja és halk, álomittas hangján gurgulázva ébresztgeti társait: Ébredjetek, új hajnal virradt a világ fölött!
Pár pillanat, és innen is onnan is halk, fontoskodó csivitelést, cseverészést kap szárnyára egy korán kelő játékos szellő. Fütty röppen egy szürkén gubbasztó bokor aljáról, melyre örömmel válaszol egy csacska fuvolahang, miközben a Nap vörös korongja, fénysugarakat szórva maga körül, megjelenik az álmosan nyújtózkodó látóhatár alján, majd egyre fennebb kúszik, míg teljes pompájában el nem merül az ég kék tengerében.
Fű, fa, virág és házak körvonalazódnak élesen. Ezer színével köszönt a Természet és mesze zengő hangja betölti az Emberek szívét. Új reggel köszönt a világra!
8 hozzászólás
Kedves Katalin!
Gyönyörű prózaverset (?) hoztál nekünk… Szinte hallom a madárcsicsergést és látom az ezer színben pompázó természetet:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán! Köszönöm szavaidat és figyelmedet! Szép augusztust kívánok neked és családodnak! Szeretettel, Katalin
Kedves Katalin!
Én is verses prózának gondolom. Kellemes írás!
Bár nagyon sok prózaverset olvastam és írtam már, mert rajongok a műfajért (itt is megjelent jónéhány, sokan olvasták, bár le szoktam szedegetni; csak a honlapomon hagyom fent 🙂 ) eddig még csak saját magamnál láttam középre zárt formában 🙂 mert én "önkényesen" így írom. Eredetileg lapszéltől lapszélig írják, ellentétben a valódi verssel, mivel annak a formáján akartak "lazítani", akik először írták, egyfajta "lázadásból". Ezek szerint viszont van még, aki szereti középre zárni 🙂
Üdv: barackvirág
Kedves barackvirág! Nagyon jól esik, hogy figyelemre méltattad írásomat, és köszönöm, hogy értékeled. Ami a verses prózát illeti én őszintén szólva nem annak szántam, csak így sikerült. Azért tettem középre, mert egyszerűen valami azt súgta, hogy így tegyem. Én is írtam egy-két verses prózát, de azokat tudatosan írtam úgy, és valóban széltől szélig, viszont ott a sorok rímeltek, és a szöveg belső ritmusa is a műfajra mutatott(!?).Mert én úgy érzem, hogy a prózának , de különösen a verses prózának is kell legyen egy belső ritmusa. Szeretettel üdvözöllek, és szép vakációt kívánok, ha estleg még nem töltötted le! Katalin
Kedves Katalin!
Igen, abban teljesen igazad van, hogy lennie kell egy belső ritmusnak, az széppé teszi a művet. Van egy műfaj, aminek az a neve, hogy "Makáma". Az a rímes próza. Ott hosszúak a sorok, mint egy prózánál, csak vannak benne rímek.
A prózaversre inkább "ráragadt" a "vers" szó; jobban illik rá a "költmény" kifejezés, hiszen abban inkább csak a költői képek hasonlóak ahhoz, amit a valódi versekben alkalmaznak, sőt, a prózaversben kifejezetten jelen vannak az átvitt értelmű kifejezések.
Végülis akár prózaversnek szántad a fenti írást, akár nem, nagyon szép! 🙂
Köszönöm a jókívánságot, és én is szeretettel üdvözöllek!
barackvirág
Köszönöm Mónika, kedvességedet! Most jövök a honlapodról, nagyon tetszett, szép, igényes munka van benne! Üdv. Katalin
Nagy tetszik az alkotásod. Igazi, lüktető életkép, olyan hangulata van, amitől az ember azonnal benne él az általad festett napfelkeltében. Hasonló írásom nekem is született már. Egy másik honlapon a többség nem tudta elfogadni ezt a formát. Én nagyon szeretem, és a tiéd nagyon jól sikerült.
Kedves Arany! Nagyon örülök látogatásodnak. Köszönöm értékelő szavaidat, jól estek lelkemnek! Szeretettel üdvözöl, Katalin