Születésed percétől, halálod pillanatáig utazó vagy a Világban.
Valaki, aki elindul a beszédfejlődés útján, majd beszélni tud már…
Aki elindul a tanulás útján, majd átveszi bizonyítványát…
Aki elindul a szerelem útján, s kiteljesedve magához öleli gyermekét…
Utazó vagy aki egy hegycsúcsra tart, de tiszteletben kell tartania a szerpentin lényét melyet egyik oldalról a sziklafal, ellenében pedig a szakadék övez. Ne akarj megmászni egy hegyet, figyelmen kívül hagyva az utat mely a feljebbjutást segíti. Mert ekkor veszélyes közegbe kerülhetsz, ahol ha elvéted a mozdulatot, csendjébe temet a mélység…
4 hozzászólás
De néha mégis olyan vonzó letérnünk az útról, még a kockázatot is vállalva.
Édes a kockázat íze, borzongtatóan finom…
Nélküle ízetlen az élet…
Mindenki önnön pajzsának a fényesítője…
Köszönöm, szép napot!
Van egy régi mondás:L járt utat járatlanért el ne hagyj! Én ezt úgy értelmezem, hogy mindég óvakodva igyekezzél az (élet)utadon (is) haladni, de haladj!
Szeretettel:
Pecás
Tanulságos az írásod.
Szeretettel gratulálok. Ágnes