Ma ismét találkoztunk… ismét megfogtad kezem, és a régi csillogással szemeidben szemembe nézve mondtad: köszönöm. Sokáig csak átöleltelek, nem tudtam mit tenni, nem tudtam mit mondani, s talán nem is akartam. Gyönyörű szép voltál ma is, mint mindig. Teljesen megbabonázott a látvány.
Kedvesen végigsimítottam az arcod, s ahogy szeretted, lágyan a füled felé kezdem simogatni a rakoncátlan szőke tincseid. Csak néztelek, és gyönyörködtem abban a szépséges lányban, aki mindig is voltál, végig a négy év alatt. Olyan sok minden járt a fejemben. De mégis egy szívemnek oly kedves szó, szinte lüktetésszerűen ordította túl a kedves emlékeket, egyre erősödve… igen, igen, igen… egészen addig, míg könnyes szemeimbe végleg belemart a kegyetlen valóság, a maga fagyos pillantásával. Nincs tovább! Nem is értem miért történt minden… talán a bűntudat… de szemeidben mégis valami egészen más csillant, mint aznap mikor… tudom, mert éreztem… Ahogy közelebb hajoltam és az ajkunk összeért éreztem jól, ez már nem ugyanaz… Fájdalommal átitatott édes csók volt ez…
Elköszöntél…
Csak álltam és teljesen összetörtem… nem tudom hány perc telt el így, már könnyek nélkül markoltam a gyűrűt, és nem gondoltam semmire…
Ma ismét velem voltál… és most először belehaltam.
8 hozzászólás
Szia!Nagyon szép, amit írtál, és ahogy írtad. Azért kezdtem el olvasni, mert megfogott a cím. Mire a végére értem szinte veled együtt belehaltam. Gratulálok!
Üdv!
Nagyon szép! Gratulálok! Talán azért tetszik, mert személyesnek hat, és szerintem a legbátrabb cselekedet, ha valaki leírja azt, ami vele történt! Ha pedig mégsem történt meg igazán, akkor nagy tehetséged van hozzá, hogy beleéléssel írj:)
Köszi a hozzászólást… sajnos megtörtént… néhány napja.
Nem rossz, ügyesen egyensúlyozik a giccs és az érzés határán, de vannak azért túlzó részek. Pl. egészen addig, míg könnyes szemeimbe végleg belemart a kegyetlen valóság, a maga fagyos pillantásával. Ez egyrészt rengeteg, másrészt csupa közhely. Az utolsó mondat jó. Szerintem van érzéked a lírai dolgokhoz, de ha megfogadod a tanácsom, szerintem próbálj meg eredeti (szó)képeket alkotni, kerülni a “rakoncátlan tincseket”, és a “szemében csillogást”, és megpróbálni minél őszintébben megfogalmazni saját érzéseidet, megszabadulva a mankóktól.
a legjobbakat
ps.: szerintem gondold át, baromi nehéz lehet lüktetésszerűen ordítani. 🙂
Köszönöm mindenkinek a hozzászólást. Sokáig nem voltam, s csak most tudok válaszolni. Saját élmény, de azóta eltelt egy kis idő, s minden rendben.
Kedves Doom!
Ez egyszerűen gyönyörű volt!!!!
Myrthil
Szia!
Ez az első történet amit itt elolvasok… És egy kellemetlen érzés lappang bennem. Attól félek, hogy én közel se írok ilyen szépeket, és mégis ehhez is tudtak kritizálni, pedig azt hittem lehetetlen. 🙂
Habár egy kis csodálat is van bennem, na meg az öröm, hogy megtaláltam helyem 😀
Mindig nehéz azt elengedni amit szeretsz, bár ennek már jó ideje úgy látom. A hangulatot nagyon jól megjelenítetted, de másképp megfogalmazva valahogy jobb lett volna.