– Carter doktor! Új páciens érkezett.
– Akkor küldje be.
– Nem tudom, még most szedik ki a koporsóból.
– Koporsóból? Nem lehet túl jó bőrben. Mégis mit gondolnak ezek a temetkezési vállalkozók? Ha valaki nem fizeti a cechet, akkor próbáljuk meg mi feltámasztani a holtakat?
– Nem, nem, ez a nő még él, látszik a lehelete az üvegen…
– Üvegen?
– Üvegkoporsóban fekszik. Bizarr eset. Hét hajléktalan gyerek őrizte az erdőben, meg egy dilis ürge karneváli cuccban. Úgy látom, már sikerült leszedni a fedelét… mindjárt hozzák.
– Várjon Icuka, maga cukika! Van most bent nyomozó az osztályon? Ki kellene hallgattatni a csávót meg a kölyköket.
– Csak Columbo hadnagy van bent, tudja, az üvegszem műtétje miatt. De ő most nincs olyan állapotban…
– Hogyhogy?
– Történt egy kis műhiba, sajnos az ép szeme helyére tették be a másik üvegszemet is. De egyébként sem mozdulnak mellőle, az egyik egyfolytában okoskodott, mikor az üveget vágták le a koporsóról. Tudornak hívják, túlzottan is okosnak tartja magát.
– Jól van, akkor küldje be őket is.
– Hm, a pulzusa elég gyenge, az arcszíne meg mintha már egy hete halott lenne… Ti jól vagytok, gyerekek?
– Kikérem magamnak, nem vagyunk mi gyerekek, sem hajléktalanok! Törpék vagyunk és most jöttünk a bányából!
– Nyugi, Morgó, láthatod, hogy ez egy zöldfülű. Elnézést, nincs bent esetleg másik orvos az osztályon?
– De, a másik vizsgálóban Ross doktor.
– Nem, nem, nekünk jó orvos kell, folytassa csak tovább. Nézze meg, nincs-e mérgezett fésű a hajában…
– Te vagy Tudor, igaz? Szóval már máskor is megpróbálták megölni… Arra nem gondoltatok, hogy esetleg étel vagy ital által mérgezték meg? Nővérke, gyorsan ultrahangot és röntgent kérek… azt a piros sipkás gyereket meg nézessék meg, mert mióta bejöttek, egyfolytában csak prüszköl.
– Meg kell csókolnom! A szerelmes csókomtól azonnal meggyógyul és végre összeházasodhatunk.
– A törpével?
– Nem, Hófehérkével! Ő a jegyesem. Én a szőke herceg vagyok.
– Akkor magáé lehet az a fehér gebe a parkolóban… Most szóltak a biztonságiak, hogy oda rondított, de mivel nincs rendszám, nem tudták a tulajt értesíteni. Addig legalább elfoglalja magát, míg én a Piroskáját ébresztgetem…
– Hófehérkét!
– Piros, fehér, egyre megy. Valaki adjon már legalább egy zsebkendőt Hapci barátunknak… Hé, maga meg! Nincs alvás a vizsgálóban!
– Szundi, ébredj!
– Micsoda hét! Tegnap hét vezér állított be, akik valami Bereckei vágót meg magyarokat kerestek… De szerencsére ők hamarabb kereket oldottak, mert megsértődtek, amikor a bemutatkozásuk alatt Icuka röhögő-görcsöt kapott.
– Na nézzük csak… á, megvan a probléma, egy alma a bűnös, megakadt a torkán. Fel kell nyitnunk… Először is megtisztítjuk a sebet. Icuka, alkoholt! Hm, van egy ötletem! Ha tegnap nekem levitte azt a csontot, ami megakadt… Na végre, édesem, üdv az élők táborában. Na, erre az üvegre már nem lesz szükségem… Hahó, vigyorgó ott a végén! Itt van, húzd csak meg, látom, hogy van már benned pár pohárral. Te ott, gyere csak ide! Milyen kapcsolatban álltok a hölggyel? Na mi az, megkukultál?
– Majd én elmondom, doktor úr! A törpék és én élettársi viszonyban vagyunk. Ó, doktor úr, maga milyen jóképű! Teljesen megszédített!
– Meg kell csókolnom, és attól teljesen magához tér!
– Valaki lője már le a smárolós fickót! Figyeljen csak? Ross doktornál van egy hölgy, akinek az ujját megszúrta egy rokka. Menjen át, hátha nála nagyobb szerencséje lesz!
– Rózsika??? Megyek már, egyetlenem…
9 hozzászólás
Ez jól sikerült, mert épp olyan hatást váltott ki bennem, amit ez a műfaj kell kiváltson. Üdv. István
Köszönöm, István, örülök, hogy tetszett.
Mr. Grimm, gratulálok :)))))))
A Columbo-résznél egy kissé beleborzongtam. (egyszer tán megírom, miért lett üvegszem-fóbiám, úúúúúúú)
Szóval, tök jó ez az egész.
Ritkán látlak verselni mostanában.
Van oka, vagy csak pihensz?
Kösz szépen! 😀
Valóban, nem verselgetek mostanában. Nem azért, mintha nem szeretnék versekkel foglalkozgatni, csak most valahogy úgy alakult, hogy más dolgok foglalnak le. De pont tegnap olvastam néhány nagyon remek költeményt (köztük a tiédet is :P), és hatásukra pár sor már össze is jött, úgyhogy talán hamarosan megint megjön a kedvem hozzá.
A fóbiádra meg kíváncsi lennék. 😀
Az irodában olvastam, küzdenem kellett hogy ne hangosan hahotázzak.
Köszönöm hogy Carter dokit bevetted, ő volt a kis kedvencem. :)))
Zseniális, én ilyen humorra sosem lennék képes. 🙂
Kriszti
Köszönöm, Kriszti, örülök, ha jókedvre derítettelek. :))
Nagyszerű volt, jól szórakoztam, köszönöm az élményt! 🙂
Örülök, hogy tetszett, kösz szépen!
Első szatírának nem rossz. Nekem kissé morbid, de gondolom az is volt a célod vele.:)
Ági