Vak ember fut a busz után? !

Történt egyszer, egy szombat délután mikor édesanyám közölte velem, hogy vásárolni megyünk. Ez még rendben is volt, de ami ezután következett, az maga volt a röhej. Felöltöztünk, majd útnak indultunk. Kinyitottam a bejárati ajtót majd rácsot is, szülőmet előre engedve illedelmesen, majd újból bezártam az otthonom összes kapuját. Elindultunk a lépcsőkön lefele, kiértünk a fő kapun, onnan egyenesen a buszmegállóba siettünk és a buszra vártunk. Már egy bizonyos idő el is telt, mire a busz megérkezett, de talán nem is ez volt a lényeg. Mikor beállt buszmegállóba, közelebb léptünk a busz ajtajához, majd megvárva a leszállókat, mi is felnyomultunk a járműre, amin rengetegen voltak.
A busz jelzett, hogy záródik, majd becsukta összes fülét (ajtaját), de kapott egy piros lámpát. A járókelőknek pedig zöldre váltott a lámpa és elindultak a zebrán át a túloldalra. A BKV sofőrje csak arra várt, hogy újból útnak indulhasson már. A következő percben meg is történt a csoda, újra szabad lett a lámpa és a busz újból elindult a következő megállóig meg sem állva. Mikor lassított a jármű, majd végül megállt és újból kinyitotta ajtaját. Az emberek leszálltak akik, le akartak, mert ott laktak vagy pedig éppen arrafele tartottak látogatóba rokonukhoz netán barátjukhoz. Majd az emberek felszálltak, de egy vak ember lemaradt. A BKV ajtaja zárult, majd a busz elindult, de megint kapott egy piros lámpát.
Én meg éppen kifele bambultam a busz ablakán, mikor látom, hogy a vak ember rohan a busz után. A szemeim elkerekedtek, majd édesanyámra néztem és elnevettem magam, majd így szóltam: – Jól látok? Egy vak ember fut a busz után?-
Mire az anyukám így reagált: – Igen fut, de még, hogy csak úgy lobog a haja! Odanézz, hogy kikerülte az autókat! – mondta vigyorogva.
Igen emberek, egy vak ember futott a busz után, kikerülve az autókat, majd az első ajtón botjával bekopogott a vezetőnek, hogy engedje fel a járműre. A buszon levő emberkék meg csak álltak tátott szájjal és nézték a világtalant, ahogy kényelmesen felszállt a buszra miután a sofőr kinyitotta az ajtót neki. Az első ülésen ülő fiatal srác felállt, majd illedelmesen átadta neki a széket, az meg leült, mint aki jól végezte dolgát. A buszon levő utasok még mindig csak álltak, nevettek és ámultak. Sokan megdörzsölték a szemüket a busz után futó vak miatt, hogy netán csak délibáb. De nem az volt, hanem a valóság! Egy olyan valóság, ami nem mindennapi látvány. Mikor leszálltunk édesanyámmal a buszról és visszanéztem a járműre, a világtalan még ült az első ülésen. A furcsa az volt, hogy észrevette, hogy nézem. Rám csodálkozott, majd a busz újból jelzett és bezárta az összes ajtaját és elindult a következő megállóig meg sem állva. Elgondolkodtam azon, vajon tényleg vak volt? Vagy csak egy álca, hogy helyet kapjon a BKV – n?
Mai napig nem tudom eldönteni és elhinni, amit láttam. Ha eszembe jut, akkor meg a nevetéstől fuldoklok. Akinek meg elmesélem, szintén csak néz rám bambán és nevet azután.

Megjegyzés: ez nem egy kitalált, hanem egy valós történet.