Vak tyúk is talál káposztát

Kozmetikusnál voltam szépítkezni azzal a vággyal, hogy szép, fiatal és karcsú leszek és visszanyerem önbizalmamat (csak egy kicsit….). Szóval felpattanva a kezelőágyról, gyorsan letörölve a krémet az arcomról és a szememből, gondoltam beugrom a közeli boltba egy-két dologért szépségem további fejlesztése céljából, önző szexuális célzattal, ha már sok-sok pénzt fizettem a gyantáért, a brazil gyantáért, ha értik mire gondolok….

Magamhoz ragadtam tehát egy bevásárlókocsit és átvágtattam a zöldséges pult és a savanyúság polc között. Nem tudom, tudják-e mi az, amikor az ember alábecsüli pl. a szembejövő autó sebességét és túlbecsüli annak távolságát. Na, valami hasonló történhetett velem a krém hályogos szememmel. Mondhatnám azt is, hogy annyit láttam, mint egy szürke hályogos vagy zöld hályogos, de mivel még soha nem volt ilyen a szememen (asztal alja bal kézzel megkopogtatva háromszor!), így inkább nevezzük ezt az állapotot egyszerűen Krém Hályognak. Szóval tök nőiesen, táska vállra vetve át akartam lendíteni magam az épp megfelelő szélességű folyosón.

Oszt rá kellett jönnöm, hogy én is alulbecsültem a mellbőségemet, amelyre a vállra vetett táska még cirka 20 centit rányomott…. Szóval beszorultam. Gondoltam, áttaszítom a kocsival magam ezért lendületet adtam a dolgoknak. És ekkor egy óriási fájdalom hasított belém……. illetve konkrétan a lábam legkisebb ujjacskájába. Egy teke golyó ráesett. De milyen tekegolyó, egy 20-as bowling golyó!!! Ahogy visszanyertem az eszméletem és lenéztem, viszont annak nyoma sem volt. Viszont hevert ott a földön egy káposzta. Mit káposzta??? Egy Guiness díjas káposzta!!!
Gondoltam, elhagyom a helyszínt és megfelelő hatóságnál a gyilkos káposzta ellen, de ahogy a krémhályogos szememmel előretekintettem (de isten bizi még a nézés is fájt..) egy kedves eladó állta el az utam. (Bár szerintem ezt is túlértékeltem, mert nem kedvesen nézett..) Furcsa módon mozgatta a fejét, hol rám, hol pedig a káposztára. Mondom neki, én ugyan le nem hajolok a q……. káposztáért, mert 8 napon túli shockos sérülést okozott nekem. Erre ő mondja, hogy ő látta, hogy én vertem le. Mondom, mivel vertem volna le? Erre ő közölte, hogy a táskámmal oldalról megbontottam a káposztákból felállított piramist.

– Ééééén?
– Igen, Ön.
– Na, jó levertem. Aztán? Most vegyem is meg? De, ha arról beszélünk, hogy kinek fáj jobban, akkor megvizsgálhatná a lábam ujját, meg van-e még. De, ha már közelről látja a kisujjamat, adhatna rá egy anyai puszit is, mert én az előttem álló maradék 2o-3o évben nem tervezem, hogy fizikailag elérem majd a lábujjacskámat puszi erejéig sem.

Kissé furcsán nézett, felvette a káposztát, visszahelyezte a piramis csúcsára és durcásan elment. Én pedig szomorúan rájöttem, hogy megint alábecsültem a mellem elhelyezkedését a mellkasomon és annak térbeli elhelyezkedését túl magasra saccoltam. Mondhatnánk azt is, hogy az kb. a térd és a derék között lehetett, amikor a táskával kissé megfordulva valóban előidéztem ezt a földrengést.
Közben lenéztem a lábamra és hályogon keresztül három lapos lábfejet láttam, ami mintha enyhén átvérezte volna a cipőmet is. Lehajolni nem tudtam, mert beszorultam a zöldséges és savanyúságos polc közé, csak egy út volt, előre.
Nem tudom, tudják-e, hogy a kialakuló hirtelen fájdalom hatással van az Alzheimer kór kialakulására? Mert, ezt én tudományosan tudom igazolni. (Hatalmas előképzettséget szereztem e téren CyberHonder létem során.) Ugyanis káposzta kicsinyke ujjamhoz való csapódásával a fejemben elkészített, aprólékos részletezéssel kidolgozott bevásárló lista eltűnt papírostól, listástól, mindenestül…. Magyarul nem hogy azt nem tudtam, hogy mit kellene vennem, de azt sem, hogy hol vagyok?! Ezért büszke tartással, ráerősített sántítással elhagytam a boltot.

Az, hogy hogyan is értem haza autóval KrémHályoggal a szememen, az egy másik történet.