Vaksors II fejezet (12/6)

A temetés után, Regina holtfáradtan rogyott le a kanapéra a konyhában. Öcsi Tominak éppen uzsonnát adott, valami gyümölcsöt majszoltak.
– Te kérsz valamit? – kérdezte Öcsi – szedtünk barackot, meg ringlót a kertben, kérsz? Vagy inkább főzzek egy kávét? Ahogy elnézlek, szívesebben aludnál egyet…
– Jól látod, nem kérek semmit… amúgy, lehet, hogy már alszom is… rémes időszak van mögöttem, ennyi mindent túlélni, ilyen rövid idő alatt… iszonyú fáradtságot érzek, teljesen magamon kívül vagyok… pedig nincs megállás, talán lakást kellene keresnem, ki tudja meddig maradhatunk itt?… Öcsi, itt maradsz még ma éjjel?
– Maradhatok, ameddig akarod… már szünetem van, tudod?
– Persze, csak már gondolkodni nem tudok…
– Mami, te is beteg vagy? – bújt hozzá Tomika.
– Nem, nem kicsim, csak nagyon fáradt vagyok…
– Pihenj mami, majd Öcsi játszik velem addig, jó?
– Jó, hogy vagytok nekem! Neked nem Öcsi, kis kópé, neked Robi… jó menjetek játszani! – Regina eldőlt ott a kanapén és már aludt is.
A telefon csörgése ébresztette fel, és már hallotta is Öcsi hangját, – igen, adom máris. – Csak beszólt a konyhába, – valami ügyvéd keres.
Regina összerezzent, – hát essünk túl ezen is, remélem ez az utolsó keserű pirula. – Majd hirtelen a fejéhez kapott. Nem tudta ugyanis, hogy hová tette a borítékot, amit Hermina néni adott neki. A temetésre szánt összeget elköltötte, sőt még a magáéból is adott hozzá, de amit neki adott Hermina néni, hogy fizesse ki az ügyvédet, hirtelenjében fogalma sem volt, hogy hová tehette. Mindenesetre felvette a telefont, és már hallotta is az ügyvéd hangját:
– Regina kedves, ma délután négyre legyen itt az irodámban, felnyitjuk a végrendeletet!

Felforgatta a fiókokat, sőt az egész szobát, végül a fehérneműs fiókban bukkant rá a borítékra, és fellélegzett. Akkor bele sem nézett, később meg is feledkezett róla, most felnyitotta, hogy lássa mennyi pénz van benne. Szinte felsikoltott, amikor meglátta a sok pénzt. Öcsi is rákérdezett:
– Honnan neked ez a rengeteg pénz?
– Egy angyaltól – suttogta meghatottan – Hermina néni adta, néhány nappal a halála előtt… meg sem néztem, alig hiszek a szememnek, honnan volt ennyi pénze?… és mind nekem adta – sírta el magát végül.

Amikor odaért, az ügyvédi előszoba teljesen üres volt. Gondolkodott bekopogjon-e, aztán leült egy székre és várt. Pontban négykor, kinézett az ajtón az ügyvéd:
– Itt van, Regina kedves, jöjjön be, – invitálta barátságosan. – Azért vagyunk jelen, hogy tanúk előtt: Homolya Teréz, dr. Metzén Alpár és dr. Rokka Aladár, mint tanú és Réti Regina, akit a végrendelkező akarata szerint meghívtunk, tehát a jelenlévők színe előtt, felbontom a lezárt végakaratot, amit a végrendelkező saját kezűleg írt a jelenlétemben, és felolvasom önök előtt.
Regina azon gondolkodott, vajon kik lehetnek ezek az emberek? Nem tudta, nem sokat tudott Hermina néniék előéletéről, az sem régen derült ki számára, hogy volt egy fiuk. Ki tudja, tán unokájuk is van, s most itt ül közöttük. Vajon kik ezek az emberek?… Hirtelen a nevét vélte hallani… felkapta a fejét, vajon miért szólították őt?…
– … ismétlem, „… minden vagyonomat, a családi házat, a hegyi kunyhót és minden ingóságomat, Réti Reginára hagyom, aki a mi drága kislányunk volt életünk utolsó három évében, aki bearanyozta és boldoggá tette idős napjainkat…”
Az ügyvéd tovább olvasott, Regina zokogott.

Kisírt szemekkel érkezett haza, Öcsi megijedt, kisfia hozzá futott – Mami, miért sírsz, bántott valaki? Öcsi is kérdőn nézett rá – Nagy baj van?
– Jaj, ne ijedjetek meg, nincs semmi baj…
– Ezek is örömkönnyek, mami? – Igen, olyasmi… Hermina néni minden vagyonukat rám hagyta… – mondta, s újra eleredtek a könnyei.
– De hiszen ez oltári, nem kell költöznötök… mégis miért sírsz?
– Nem érted, Öcsi! Annyira meg vagyok hatva…
– Mami, az mit jelent, hogy hatva vagy?…

Öcsi még napokig maradt, várta, hogy Regina kipihenje magát, túl legyen az utóbbi hónapok megpróbáltatásain. Együtt hárman, kimentek a temetőbe egy-egy csokorral, Hermina néni és Gáspár bácsi, vagy ahogy Tomika mondta, nagymama és nagypapa sírjához.
Azután Regina tervezgetni kezdett. Amint átírják a házat a nevére, kifestik az egész házat, felújítják kicsit, ha Öcsi is benne van. Aztán átköltöznek a két nagyszobába Tomikával, Öcsi meg megkapja az ő szobájukat, s innen járhat ősztől gimibe, nem kell naponta utaznia.
Azután újabb ötletekkel állt elő. Elindítja az átíratást, mivel addig nem lehet a pénzből költeni, amit Hermina néni hagyott rá, mert nem lehet tudni az átírás mennyibe fog kerülni, addig felmehetnének a hegyi házikóba nyaralni. – Mit szóltok hozzá? – Tette fel a kérdést, amikor hirtelen jött gondolatainak a végére ért.
– Mami, mi van ott a hegyen?
– A hegyen? Fák, mókusok, cinegék, őzek, bokrok, virágok, és levegő, finom friss levegő… – mondta ábrándosan, miközben feléledtek a régi erdőjárós időszakok az emlékezetében.
– Benne vagyok – mondta elgondolkodva Öcsi, de előbb hazamennék néhány napra, jó?
– Hát persze, és azzal is számolj, Öcsi, hogy a munkádért fizetni fogok. Tudom, minden nyáron el szoktál menni pénzt keresni, ha ez most miattam kimarad, kárpótollak helyette. Rendben?
– Nem is tudom, nővérkém, hát hiszen itt fogok lakni nálad egy évig, az elég kárpótlás, nem?
– Nem Öcsi, azt ingyen kapod, mert az én aranyos kisöcsém vagy. Én hiszem, hogy egy hónap alatt kifestjük az egész házat, még júliusban… azután nekem augusztusban már kezdődik a munka, te meg szabad leszel… ha nem végeznénk, még egy héttel megtoldhatjuk, igaz?
– Én benne vagyok, lássunk neki minél előbb.

A doktor továbbra is benézett minden nap, mint aki éppen arra járt. Megkérdezte Reginát, nincs-e szüksége valamire, segíthetne-e valamiben, esetleg erre a kis gézengúzra is tudna vigyázni, ha Reginának egyéb dolga akadna.
Tomika is hallotta, oda futott, a doktor elé állt karba tett kézzel, és igen ferde szemmel nézve rá, kijelentette:
– Én nem vagyok gézengúz… és tudok vigyázni magamra, igaz mami?
– Igen, igaz kicsim. Egyébként itt van velünk az öcsém is, ő is sokat segít. Köszönjük szépen.

Az egy hét nyaralás, jót tett mindhármójuknak. Sokat barangoltak a hegyen, játszottak Tomikával, pihentek közben ők maguk is. Regina kitakarította a kis házat, ebédet főzött, Öcsi viszont az udvart tette rendbe, a kerítést javította meg, hogy Tomika biztonságban játszhasson egyedül is, meg még fát is aprított, ha esetleg az őszi szünetben rászánja magát a nővére, hogy kijön Tomikával élvezni a hegyi levegőt, legalább tüzelőjük legyen.
Miután hazamentek, nekiestek a ház kifestésének, rendberakásának. Sokat dolgoztak, Öcsi közben megjavította a megjavítani valót, Regina kiválogatta a kidobnivalót, majd néhány új bútordarab, új szőnyegek is kerültek a szépen kifestett, takaros házba.