Csak ülök…
Lábam lógázom az ágyútorony mellett, mohón ölel a nagykabát. Tűnődök, hogy mi vár majd Odaát…
(Ej, ez a december feladja a leckét, pedig nemrég még a nyár karolt, hát arra gondolok, ami melengetett és megfogott. Nem karcos jégcsapok azok.)
Illatozik-e tearózsa ott lágy sárgáját szemembe szűrve? Csodáját nem feledhetem, de most "tél van és csend és hó és halál".
Él-e szivárvány fönt is, ami hidat épít ég és föld közé? Ér-e annyit, hogy mesémet reménnyel töltené, és nem maradna semmi kétely, csak a biztos út? Még magába fűz a múlt.
Jól jönne egy lámpás, ami úgy világít, hogy nem érhet semmi bántás, s csak azt mutatja meg, ami életet jelent.
Mi az élet? Személyre szabott darab, mi örökös színház marad.
Úgy görög belőlem minden szó, hogy megbújik köztük a való: sikátorba tévedt vakvilág.
Mi várhat Odaát?
Egy csiga hozzám képest gyors, hiszen amit adna a Sors, azt túl sokáig rágom, ezzel elúszik az álom.
"De jó volna mindent, mindent elfeledni", csak élni, élni, lenni, lenni…
…és egy lenti kis kocsmából palacsinta illata árad felém, ez visszaránt a tél múló üzenetén.
37 hozzászólás
Szia Kankalin! Nagyszerűen szőtted bele az említett idézeteket ebbe a költői ihletésű próza-versbe. Mert hiszen számomra az: verses próza, vagy inkább prózában kifejezett vers. Ami pedig a kérdést illeti: "Mi várhat Odaát!" Shakespeare szavaival lehet válaszolni: "A nem ismert tartomány, melyből nem tér meg utazó". Ennél többet sajnos senki nem tud! 🙂 Szeretettel kívánok Boldog Újévet! -én
Szia "én"! 🙂
Valójában csak a tíz szó volt adott, a forma pedig szabadon választható.
Gondoltam, megpróbálom 2 az 1-ben, emiatt folyamodtam prózavershez. Mivel itt nincs ilyen kategória, az "egyéb" állt hozzá legközelebb.
Ez az első, még soha nem írtam ebben a formában.
Az idézeteket csak azért tettem bele, mert kínálták magukat, szóval plusz fűszernek szántam.
Jók ezek a komoly játékok, mert nemcsak kikapcsolódás, hanem tanulás is. 🙂
Köszönöm, hogy kifejtetted a gondolataidat.
Én is boldog új évet kívánok neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Mennyire jó dolog az, amikor a vakvilág feltárja az ember szemét, és ettől újra lát.
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! 🙂
Tudod, hogy mit szeretek benned irodalmárként? Azt, hogy a sorokon túl is olvasol, szóval szövegértésből jeles. 🙂
Olyan dolgokat látsz meg, amit nem mondtam el, pedig benne van ebben az írásomban is.
Én köszönöm, hogy újra megtapasztalhattam éleslátásod és jelenléted.
Legyen szépségesen fényes új éved itt, de nyilván a való életben méginkább!
A legszebbeket kívánom neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
"A lámpás én vagyok.
Világítok a sötétségben. Utat mutatok. Nálam nélkül vak a látó is.
Hát még ha a kormány nem sajnálná tőlem az olajat!" – írta Gárdonyi Géza.
Kedves Kankalin!
Köszönöm, hogy belém karoltál, úgy vezetgettük egymást e vakvilág sikátorában.
Hálából meghívlak egy palacsintára a világvégi kocsmában.
Milyet kérsz? Citromos-túrós jó lesz, sok mazsolával? Vagy legyen inkább hortobágyi húsos?
Utána jót tenne egy bögre forraltbor, nagyon átfáztunk odakinn. Már érzem is a fahéjas-szegfűszeges-vaníliás illatát.
BÚÉK!
Szia Zoltán! 🙂
Az nem én voltam. 🙂
Érdekes, hogy a palacsintát nem szeretem, csak sütni. A játék miatt kénytelen voltam mondandómba foglalni.
A forralt bor se jön be, szóval marad a nagykabát. :)))
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a szösszenetet.
Én is boldog új évet kívánok! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Remek szőttes!
"Mi az élet? Személyre szabott darab, mi örökös színház marad." A látóknak és vakoknak egyaránt.
Sikeres, boldog újévet kívánok szeretettel: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Örülök, hogy tetszett ez a kis "színházasdi". 🙂
Köszönöm, hogy megtekintetted nálam ezt a darabot is.
Én is boldog új évet kívánok neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Én a formát nem értem ennél a versednél, hiszen ez mindenképpen vers. Olvasmányként gyönyörködtető, elgondolkodtató, inspiráló. De szerintem más formáért kiált. (Na persze csak szerintem, és erre nem is kell reagálnod, hiszen lentebb már kifejtetted, miért folyamodtál prózavershez, csak úgy gondolkodom, mert a prózavers mellőzi a rímeket, ebből az írásból pedig helyenként nagyon szépen kicsengenek.)
De mondom, nagyon szép írás, örömmel olvastam.
Szeretettel: Laca 🙂
Szia Laca! 🙂
Mivel a játékban szabad kezet adtak a forma tekintetében, kipróbáltam egy ilyen lehetőséget.
Régóta foglalkoztatott, mert Tordon Ákos A cinege szilvesztere c. meséje felkeltette az érdeklődésem, illetve az egyik tanítványom sűrűn ír szövegeket ilyen formában. Kíváncsi voltam, mire megyek vele.
Ennyit a formaválasztásról… 🙂
A tartalom megvalósítása érdekes volt. Mivel a tíz szónak szerepelni kellett, elsőként az ágyútoronytól szabadultam meg, mert az nagyon távol áll tőlem. Utána már adta magát a történet, asszociáltam a szavak alapján, azokat a gondolatokat adtam vissza írásomban.
Igyekeztem, hogy rövid legyen, élvezhető. Minél több szó felhasználásával születik egy ilyen alkotás, annál nehezebb rövidségre törekedni, mert valljuk be, a kötelező szókészlet elemei nem állnak közel egymáshoz semmilyen szempontból. 🙂 Sokszínű versek és prózák születtek.
Köszönöm, hogy elmondtad a véleményed. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Hogy mi van Odaát? Van egyáltalán Odaát?
S mit hoz a december? Halált vagy valami mást?
Megérintett ez a "szerintem is" versed.
Annyira jó lett! Gratulálok! üdv hundido
Szia hundido! 🙂
Valószínűleg jelenlegi körülményeim gondolkodtattak ez az Odaátról.
Jólesett kikapcsolódom egy kicsit ebben a játékos feladatban.
Nem versnek szántam, hanem prózának, de előre eltervezett, érzékelhető rímekkel. 🙂
Lentebb elmondtam okát. (Már javítanék, de hagyom, mert így hiteles.)
Örülök, hogy tetszett, köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Sziasztok!
Kiránduláson
– Mi van maga nyeszlett palacsinta, nem bírja? Úgy vánszorog, mint egy reumás csiga! – mordult rám a nagy darab görög.
– Kiverem a fogát valamivel – gondoltam -, az egyik pofont a lámpás adja, amit előkapok, a másikat a fűz, amihez odacsapom. Ha feldobja a bakancsát, lesz helye a tearózsa bokornak, amire rárogy.
Így morogtam magamban, amíg sok utca és sikátor labirintusán keresztül eljutottunk a várhoz. Ott elpárolgott a mérgem, amikor az ágyútorony tetején állva látom, hogyan születik a távoli égbolton egy gyönyörű szivárvány.
Üdv: István
Szia István! 🙂
Valamit nagyon elnéztél. 🙂
Ez itt az én prózám, az én publikációs felületemen, egyes szám első személyben.
A játék nem itt indult, hanem egy másik portálon, de ide is feltettem az írásom.
Nem értem, hogy miért publikáltál nálam egy alkotást, amikor neked is van erre helyed, lehetőséged.
Nem is tudom, mit mondjak még…
Szerintem annyit, hogy boldog új évet! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin most olvastam el a leveleidet, válaszoltam is egy jó hosszút, de nem tudom, hogy elment e , mert kidobott a rendszer és már nem tudom kinyitni a levelezésemet, nem is értem, hogy eddig miért nem láttam a 08. hóban írtad, csak most villogott, ha nem tudok újra belépni, akkor válaszolok a P-n, légyszíves nézd meg, hogy megkaptad e, ölellek mara,
egyébként ez egy jó írás 🙂
Szia mara! 🙂
Örülök, hogy jónak találod ezt az írást, köszönöm. 🙂
A többire válaszoltam belső levélben.
Boldog új évet kívánok! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nem tudom megnézni , nem engedi nyitni a leveleket, bocs ha nem ment el, ide írj, légy szíves
üdv,
mara
Szia Kankalin!
Itt is gyönyörködtem soraidban. Azt hiszem, hogy ezek a kacifántos szavak együttese, kihozta belőled a leg-leget. Elbűvöltél!
BÚÉK neked is!
Szeretettel 🙂
Ida
Szia Ida! 🙂
Örülök, hogy tetszett.
Te is kitehetnéd, mert elolvastam már, jó lenne itt is látni. 🙂
Köszönöm, hogy itt is szóltál hozzám.
Én is boldog új évet kívánok!
Szeretettel: Kankalin
Meglepődtem, nem kicsit, nagyon. Tulajdonképpen leesett az állam. Alig tudtam elkapni. No, nem azért, mert nem gondoltam volna rólad ennek a remek írásnak a megszülését. Sőt, de még nem olvastam tőled sok prózat.
Nem nyalakodasból mondom, de elintéztél mára. Ezen fogok gondolkodni, a mélységén, az üzenetén, kellemes, kiforrott stílusán.
Tehát, hogy ez a kis csoda adott szavak halmazaból jött létre,auon csodálkoztam el ennyire, így összehozni, ennyire természetesn, hmmmm, az nagyfokú kreativitásra utal.
Nem ragozom tovább, elvarázsoltál, na.
Szeretettel: Edit
Szia Edit! 🙂
Elsősorban annak örülök, hogy a természetessége átment, mert őszinte monológnak szántam, először azt a címet is választottam írásomnak.
Nem terveztem, hogy részt veszek a játékban, de olyan kemény dolgok történtek körülöttem néhány nap leforgása alatt, hogy komolyan elgondolkodtam az élet-halál kérdésén, ezt foglaltam össze a megadott tíz szó köré építve.
Valóban van üzenete, ami leginkább a Lámpásnak szól, mert világíthatna picit erősebben is, hogy tisztán lássak, mivel sikátorba tévedtem, ahonnan meg kell mutatnia a kiutat (a vakvilágból).
Nevezhetem segélykiáltásnak is. 🙂
Örülök, hogy hatással volt rád.
Köszönöm, hogy elmondtad. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Szerintem ez egyáltalán nem sikeredett kimagaslóan. (ennél te többre vagy képes) Vizuálisan elképzelem, hogy az ágyútorony mellett ülsz, csak éppen nem írod, hogy min? Ha már leírod mi mellett lógázod a lábaid, akkor itt hiányolom, már pedig hitelesebb volna, ha azt is leírtad volna. Így csak fikció, de az 1/esz. mégis csak azt jelezné, hogy te magad vagy ott. a következő mondatodban is ellentmondásos az érzés, hogy fázol. érezném, ha nem a nagykabát ölelne mohón, hanem te ölelnéd azt. (remélem érzed a különbséget) Van még a továbbiakon is mit csiszolni, most ennyire jutottam, és ez az én szubjektív véleményem. Összességében, szerintem erőlködve oldottad meg, hogy a szavakat beleilleszd egy történetbe. Ilyen szövegkörnyezetbe vétek ilyen irodalmároktól idézni. Sajnálom, bocs. De ennél többre vagy képes! Fogsz te még ennél sokkal jobb írást szülni más szavakból, ne add fel! üdv. panka
Szia Panka! 🙂
Lehet, hogy nem ez a legjobb írásom, de jólesett. 🙂
Nem akartam túlragozni, csak a lényeges dolgokra törekedtem, illetve arra, hogy spontán jöjjenek a gondolatok, hiteles érzésekkel.
Szerintem az nem kérdés, hogy egy ágyútorony mellett van várfal is, nem tartottam szükségesnek ezt szájbarágósan körülírni, a lógázásból amúgy is érzékelhető a hely.
Bizony, a nagykabát mohón ölel, mivel rajtam van, pedig más is ölelhetne helyette, ha nem lennék olyan mafla.
Érzem a különbséget, azért fogalmaztam így.
Mivel ismerem e mű születésének körülményeit és szerzőjét, állítom, hogy nincs erőlködés benne.
Arra kifejezetten büszke vagyok, hogy a két nagy irodalmártól idéztem. Jókor, jó helyen. Olyan gondolatokat, amelyeknek helye és jelentősége van itt.
Mindig van mit csiszolni egy íráson, soha nem lehetünk elégedettek. 🙂
Köszönöm, hogy elmondtad a véleményed. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Engem elbűvölt ez a próza, ami számomra inkább vers. Csupán a sorok tördelésén múlik… Az külön élmény, ahogyan bele tudtad szőni Vörösmarty és Ady Endre sorait.
Ami igazi profizmusodat mutatja, hogy előre megadott szavakból sikerült ilyen mély mondanivalót árasztó alkotást megírnod, ami nekem igazi élményt nyújtott. Próbálja meg utánozni, aki akarja…
Szeretettel: Klári
Szia Klári! 🙂
Mindenképpen prózának szántam ezeket a gondolatokat. Lentebb elmondtam, hogy a rímek nem véletlenül kerültek bele, hiszen találkoztam másutt ilyen megoldással, ami megtetszett, ebben az írásban pedig visszaköszönt, mert így gurultak ki belőlem a szavak. Hagytam… 🙂
Minden képnek, illatnak, színnek, íznek és érzésnek szerepe, üzenete van, ami remélhetőleg összeáll, méghozzá kerek egésszé, hiszen a csiga is előbb-utóbb kibújik a házából. 🙂
Örülök, hogy élményt tudtam szerezni.
Köszönöm, hogy elmondtad. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nagyszerű gondolatfűzés! Gurulnak a szavak, és összeolvad eggyé.
Remekül garázdálkodtál a megadott szavakkal – annyira jó lett!
Örömmel olvastam soraid.
Szeretettel: Éva
Szia Éva! 🙂
Ez egy érdekes utazás volt számomra. Olyan fába vágtam a fejszémet, emilyenbe még sose próbáltam.
A megadott szavakat átültettem a saját világomba. Jólesett ez a kitekintés, mert kikapcsolt.
Örülök, hogy tetszett, és hogy megtaláltad.
Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
igazi déjá vu, azt hiszem…
Szia túlparti! 🙂
Ez csak a vakvilág. 🙂
Köszönöm szépen, hogy jöttél. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Neked a próza is olyan, mint a vers. Talán, mert a gondolataid is líraiak. Nagyon tetszenek a gondolataid. 🙂
Szeretettel,
Janó
Szia Janó! 🙂
Nagyon szépen köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalinka!
Nem értem magamat, amiért én folyton itt vagyok már majdnem éjjel-nappal. s
mégis csak most találkoztam ezzel a prózáddal, ami igaz, lehetne akár prózavers
is. Nagyon érdekes, hogy mit alkottál az adott szavakból. Évekkel ezelőtt még
akkor tagja voltam a Miskolci irodalmi portálnak, ott adtak fel hasonló témákat,
és nekem megvannak az eredmények, némelyikből vers is született. Ott nyaranta
szerveztek Balaton melletti nyári üdüléseket, én Attilámmal mindig ott voltam.
Én most ezt az egészet, a hozzászólásokat is olvastam, s nagyon furcsának tűnik
Panka véleménye, s hol áll ő tőled… Egyébként mindenkinek tetszett, nekem is,
ennyi szóból nem könnyű egy kerek akár verset, akár prózát alkotni.
Szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
Élvezettel írtam ezt a kis történetet, mert szeretek játszani. Csak belesodródtam, aztán nem tudtam abbahagyni. Először nem szándékoztam megmutatni, csak kipróbáltam, hogy mihez tudok kezdeni a megadott szavakkal. Igyekeztem a saját képemre formálni. A következőnél már én is tettem az újabb játék szókészletéhez.
Így született meg az Enyém című versem. 🙂
Szép emlékek ezek. Örülök, hogy megtaláltad, köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Azt írod Vakvilág, de a kérdés ahhoz képest sok.Mi az élet? Mi várhat odaát?
Egy idő után az ilyesmi nem érdekli az embert engem biztos nem.
"De jó volna mindent, mindent elfeledni", csak élni, élni, lenni, lenni…Megoldható szerintem.Nem mindig, de többnyire.
Most meg a palacsintát kívántam meg.Érdekes kis könnyed ez is.Tetszett.
Szeretettel:Ági
Szia Ági! 🙂
Ezt hoztam össze a megjegyzésben felsorolt szavakból. Nem mostanában volt. 🙂
Ma egészen máshogy írnám meg.
A cím nekem így jött, nem sokat gondolkodtam rajta.
Az élet és a halál kérdése mindig foglalkoztatott, talán amiatt írtam éppen erről.
Nálam mindig megéhezel. Nemrég sárgadinnyét kívántál. 🙂
Egyébként a palacsintát inkább sütni szeretem. Valamikor gimis korom után dolgoztam egy sütödében, ott négy serpenyővel készítettem egyszerre. Akkor szerettem meg, de csak a sütést. 🙂
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a régebbi darabot! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Fázis kiesésem van nem találtam egy közös verset sem!
Nincs karácsony, de ezt elolvastam.A vakvilág érdekes
azt tudom milyen én ma egész nap úgy éreztem magam mint
egy kómás.Azt se tudtam mi az ebéd!Viszont a hideg az maradt!
Kis hangulatos majd válaszolsz rá ha akarsz ha már rábeszéltél, hogy olvassak akkor olvasok!Tetszett!
Szeretettel:Ági
Olvastam ezt is már!Most egyáltalán nem vettem észre amit a múltkor írtam!Ami alátámassza azt a teóriát,hogy semmi nem állandó minden változik.Már a vélemény vagy élet szemlélet!
Ha egy hét múlva olvasnám akkor is más lenne!
Elképzelhető az agyunk akaratlanul kiszűri a fontos információt és elvész a felesleges!Érdekes volt!Valóban csak az a lényeg lenni és csak élni…Persze vannak gátló tényezők amit idővel meg lehet szokni.Csak arra gondoltam mi van akkor,ha a lényeg elvész?
Előfordul ami akar marad aminek múlnia kell elmúlik.Lehetséges!Én így gondolom! Szeretettel:Ági